91.rész Emma és az ő szerelme.

1 week later.

Az utolsó munkanap-nak elnevezett nap végén hulla fáradtam másztam ki az irodából. Már nagyon otthon akartam lenni és bezuhanni az ágyba. De még meg kellett birkóznom a fotósok hadával. Így ment már napok óta. Mióta Bill elutazott a Maldív szigetekre rám szálltam a riporterek meg a kameráik. Mivel valami úton módon látták Billt a reptéren ezért rögtön beindult a keverés,hogy szakítottunk és Bill Vegas-ba ment a búját vigasztalni. Valami megerősítést is kaptam egy állítólagos baráttól akinek a vállán sírom a bánatomat. Nagyon fasza... Tom azt mondta nyugodtan cáfoljam meg, csak ne mondjam el Bill hol van és mit csinál. Nem tettem. Bill nélkül nem akartam cselekedni. Kettőnkről volt szó és olyan jól mutat majd,hogy mind a ketten megcáfoljuk. Sokkal hitelesebbnek látszott. Őszintén szólva nem is nagyon érdekelt és még Billnek sem említettem,mert ő sem mondta. Lehet nem tudta! Nem akartam  a nyaralását tönkre tenni, olyanokkal,mint amit hozzám vágtak kérdés alcímmel.  Bill kurvázik? Emma depressziós? Vége a tökéletes szerelemnek?
A kocsimig vezető úton végig ezeket üvöltötték a fülembe. Már rohadtul untam,de nem volt más út. Úgy tapadtak rám,mint légy a ragasztóra. Az autó ajtaját alig tudtam kinyitni,de végre benne voltam és sikerült elhajtanom. Hazáig hál' Istennek nem botlottam bele egy pirosba sem, így simán leráztam a paparazzókat. Úgy suhantam hazafelé,mint még soha. Már nagyon vágytam haza. Csak hiába. Tom és Skyler, Dominiclal és Jennivel karöltve elmentek Berlinbe két hét lazulás értelmében. Tom basztatott,hogy én is menjek,de töménytelen papír munka várt rám,meg tárgyalások...Inkább odaadtam a lakásom kulcsait,hogy ne keljen őket kitiltani sehonnan.  Úgy terveztem megcsinálok mindent, hazavárom az én hercegemet és édes ketten felmegyünk. Annyira vártam már! Nem is azt,hogy a főváros utcáin részegen dölőngélve csókolózzak vele. Nem. Én beértem egy józan csókkal is ami megrészegít. Basszus.... Minden porcikám csak azt a csókot kívánta. Felőlem összedőlhetett a Világ,de nekem csak Bill csábító ajkai kellettek. Imádtam ahogy átkarolja a derekamat,csábosan elmosolyodik és végül hevesen megcsókol. Egyszerűen őrjítően tudta használni a nyelvét.
Ledobtam magam a hatalmas francia ágyra és lehunytam a szemem. Még mindég a csókjai lebegtek a szemem előtt. Annyira jól tudott csókolni...És miután mosolyogva a szemembe néz...Ohh azok a szemek! Imádom a forró,szerelmes tekintetét. Kicsit szarul hangzik,de még akkor is gyönyörűek amikor Bill meggyötört,szomorú és fáradt. Azokból az íriszekből bármit ki lehetett olvasni. Ezért is olyan könnyű őt kiismerni. És az érintései...Azokat semmi nem képes rólam lemosni. Ahogy vékony,csontos tenyere végig szalad a testemen rám tör a mesés bizsergés és még jobban kívánom őt.
Na hát igen... Ez Bill. Hihetetlen,hogy ilyenkor döbbenek rá,mennyire szeretem ezt a lökött gyereket. Ilyenkor gondolkozom el mennyire nem tudok élni nélküle. Szeretem őt mindenestől; minden porcikáját,szavát,érintését,szokását, már alapból azt hogy van! És csak nekem van!

Másnap délután már a reptér parkolójában dőltem a kocsinak. Alig vártam hogy Bill végre előmásszon a sok ember közül. Egy hét bőven elég volt nélküle -úgy mint az előtte lévő 3 hónap. Az volt aztán az igazi kihívás. Akkor még Sky és Tom kapcsolatával is probléma volt,mind Dominic miatt. A marhája elvitte a másik baromját egy szexbárba ahol kedves Tom seggrészegre itta magát és persze,hogy a kis hülye minden puncira rátámadt. Végül valahogy Bill rángatta el onnan őket.
Komolyan féltem attól,hogy egy hete mi folyhat Berlinben. Lehet már a szomszédok feljelentették őket és a rendőrség sittre basszta a bandát. Én már bármit el tudok képzelni...

-Szia baba! -adott valaki egy futó csókot a számra. Először már azt hittem valami idegen csókolgat,de csak Bill jött.
-Szia! -átkaroltam a nyakát és az arcára nyomtam egy cuppanós puszit. -Hiányoztál! -erre elnevette magát. Na szép! Kinevet a kellemes köszöntés után.
-Te is hiányoztál! -átölelt és megcsókolt. Beleremegtem a csókba mire ő felnyögött. Erősen a kocsinak nyomott és tovább falta az ajkaimat. Éreztem mennyire hiányoztam neki.
-Ezt már nevezem! -motyogta mire elmosolyodtam. -Na vigyél haza édesem! Már hiányzik a saját ágyam.

Bill hazafelé végig sztorizott. Élvezettel hadarta a szavakat, amiket már nem is értettem. Egy darabig próbáltam nyomon követni,de aztán rájöttem,hogy felesleges. Ha Bill egyszer valamibe belekezdett végig beszélte,megszakítás nélkül. Annyira bele tudta élni magát a mondanivalójába,hogy már a fülén vette a levegőt...
-Kibaszottul unatkoztam nélküled.... -ütötte meg a fülemet ez a kijelentése. Elérzékenyülve pillantottam rá.
-Nagyon édes vagy!
-Oké...Lehet édes meg minden,de tényleg unatkoztam. Az egész napom abból állt,hogy lementem süttetni a hasamat,ittam pár koktélt és kész. Tomot zaklattam,mert ezt már,csak annak lehet hívni. Zaklatásnak. Tegnap például szex közben hívtam fel őt. Totál kiakadt rám.
-Uristen! Nagyon debilek vagytok! -nevettem.
-Chh... Tudod milyen nagy trauma hallani ahogy Skyler kéjesen nyögi a bátyám nevét?
-Szerintem fordított esetben Tom is így élte volna meg.
-Mi? Én nem... Én nem dugom meg Skylert.
-Nem pont erre gondoltam.
-Értem...-motyogta. Hirtelen megugrott az ülésben. -Itthon vagyunk!
Elmosolyodtam. Örültem,hogy Bill ennyire vágyott haza és nem azt mondta: szívesen visszamennék.
Bill nagyot sóhajtva sétált be a házba a csomagjaival. Megállt az előtér közepén a körbe kémlelet. Oda álltam mellé és néztem rezzenéstelen arcát. Semmi féle érzelmet nem lehetett róla leolvasni. Aztán lenézett rám és elmosolyodott.
-Mindenhol jó,de a legjobb itthon! -lenézett a csomagjaira. -Cicám, én lefekszem. Elintézed a bőröndjeimet?
-Persze. Szép álmokat édes! -a vállára tettem mindkét kezemet és megcsókoltam édesen hívogató ajkait.

Sokkal nyugodtabban tettem vettem a dolgomat abban a tudatban,hogy Bill végre itthon van. Nem kellet azon aggódnom,hogy belefullad a tengerbe,kinyírják...vagy valami ilyesmi. Lehet csak túlreagáltam ezt az egész nyaralást. Vagy lehet jól tettem?!
Tudom geci dolog meg minden,de ráállítottam egy magánnyomozót Billre. Akkor eléggé megelégeltem az eltűnéseit és a titkait. A bili akkor borult ki,mikor éjszaka nem jött haza. És Tom képes volt nekem az a szót hallani amit azóta is hajtogatnak: majd. Hát nekem a majd akkor jött el mikor Billt néztem miközben a terminálnál eltűnik a tömegben. Akkor eldöntöttem,hogy felkeresek egy nyomozót. Már aznap este meg is volt az én emberem. Pár nap múlva jelentkezett a hotel recepcióján,hogy engem keres. Hát megtalált.
Csak  időpontokat tudott meg. Meg pár biztonsági kamera felvételét. Annak nagyon örültem,de a tartalmának már kevésbé. A stúdió parkolójának a felvétele volt. Tisztán látszott rajta Bill és valami nő. Az énekes elég feldúltnak tűnt rajta. És az a nő... akárhogyan vizuláltam nem tudtam ki lehet az! Végig háttal állt a kamerának. Jó lett volna akkor látni mikor bemegy,de a stúdió igazgatósága csak azokat a felvételeket adta ki amin konkrétan és hamisítatlanul Bill szerepel -legalábbis az ügynök ezt állította.
Azóta mindég eszembe jutott mikor aznap -mikor az a bizonyos felvétel készült- Billt a kikötőben találtam. Aznap totál nem volt önmaga. A szavai a tettei aznap este mindenkit veszélybe sodortak. A szerencsén múlt,hogy valaki nem tekeredett föl a kocsijával egy villanypóznára. Az az éjszaka kellett hozzá,hogy rádöbbenjek: bármikor elveszíthetjük egymást... az őrült száguldás közepette.

-Nem bírok aludni! -csoszogott be Bill. Az ilyen esetekben áldom az eget,hogy nincsenek természetfeletti képességi. Nem hiányzott volna,hogy meghallja miről agyalok...
-Na és mi okból? -megpördültem,hogy lássam őt. Kék pizsama nadrágban volt. haja kócos volt,arca pedig derűs.
-Egyszerűen nem megy. Mehetnékem van. Nincs kedvem aludni. Mikor megyünk Berlinbe?
-Amint jól lakott a kicsi pocid és kialukáltad magad. Pffrrr... -erősen a hajába túrtam és összetúrtam amennyire még lehetett.
-Igen is anyácska... -lehunyta a szemét és grimaszolt egyet. Imádtam őt ilyen kis bohókás kedvében. Olyan volt,mint egy nagyon nagyra nőtt gyerek.
Bill megölelt és megpuszilta a hajamat. Jó volt érezni őt. Mindennél jobb érzés volt ahogy szeret. Bill különleges módon tud vonzódni -szeretni egy nőt. Ebben teljesen más,mint Tom. Ő tudja mekkora hatással van a nőkre, és bárkit megkaphat,még Bill inkább pajkosabb és tüzesebb. És én ebbe a kis tüzes gyerekbe szerettem bele. Legszívesebben egész nap arany kalitkába zárva,rózsaszirmok között tartanám őt,mint valami értékes madarat. Minden kis rezdülését angyalokkal figyeltetném nehogy baja essen. Tejben mosnám le vékony,erős testét. A legfinomabb olajokkal masszíroznám meg a hátát,közben apró csókokat lehelnék a füle mögé,oda ahol nagyon érzékeny. Minden nap selyem párnák között szeretkeznék vele lágyan -titkon.
Nem akartam ebben a mocskos Világban tudni őt. Valahogy nem illet ebbe a romlott életbe. Inkább rózsaszín felhők között képzelném el őt, miközben selyem tunikában édes gyümölcsökbe harap bele. Ártatlannak és szűziesnek akartam látni őt. De ezt akárhogyan szeretném nem fog megvalósulni. Itt maradunk mindketten ebben az átkozott Világban....
-Éhes vagyok! -motyogta és erősebben ölelt.
-Kicsim,így nem lesz kaja.
-Rendlejünk valamit. -elengedett és elővette a telefonját. -Kínait akarok enni.
-Ahogy akarod. -a minibárhoz léptem. Nem volt túl nagy a választék. Komolyan nem szokása senkinek itthon vedelni. Csak ha bánatunk van. Mint ahogy múltkor Bill. Van hogy Skyler és Tom letámadják a pia készletet és egész éjszaka orbitálisan szexelnek. Szerintem azt még a szomszédban is hallják. Haha milyen jó. Ingyen pornó hangok. 
-Baby! Whiskey vagy vodka? -kérdeztem.
-Amit szeretnél ... Halló? Jó estét. Rendelni szeretnék.
Vodka,vodka,vodka -hajtogattam magamban. -Ma éjszaka nagyon részeg akarok lenni!
Levettem két üveg poharat és tele töltöttem őket vodkával.
-Wow. Már most látom mennyire csúnya lesz a holnap reggel.
-Ne siess. Még a kínai sem jött meg,nemhogy a holnap reggel. -a kezébe nyomtam a poharat. -Nézzünk meg egy horror filmet.
-Azt hittem az ágyban akarsz sikítani nem a kanapén. -kajánul elmosolyodott.

-Jézusom Bill! És én még azt hitem Tom a perverz,de úgy látszik te is.
-Ikrek vagyunk. Mellesleg nem tehetek róla,hogy túl jó nő vagy. -elégedett vigyorral az arcán lehuppant a kanapéra.
-Pontosan; ahogy mondod: ikrek . Mindketten punci vadászó farkak vagytok. -lehajoltam a DVD-hez,hogy megkeressem azt a bizonyos horror filmet.
-Mondja a kurva aki most is tőlem két lépésre pucsít.
-Baby! -morogtam és felegyenesedtem, DVD-vel a kezemben. -Ez csúnya volt.
-Bocsi. Nem hagyhattam ki.
-Gondoltam. -becsúsztattam a lejátszóba a lemezt és elindítottam. Gyorsan megpördültem és Billhez vágtam a távirányítót. -Bocsi. Nem hagyhattam ki.
-Haha. Kurva vicces volt!
-Tudom baby! És te pontosan ezért szeretsz engem. -leültem a kanapé másik végébe. Felpakoltam a lábaimat az ölébe.
-Kibaszott jó,hogy ilyen kicsi ez a kannapé. -erősen megpaskolta a combomat. -Cicám,igyál! -nyomta a kezembe a vodkát.  Beleittam az italba. Elég fanyarú képet vághattam,mert Bill felnevetett.
-Keserű... -motyogtam.
Bill nevetve megrázta a fejét. Megfogta a lábamat,ellökte, aztán négykézláb közelebb mászott hozzám. Mikor már csak pár centire volt az arca az enyémtől furcsa doromboló hangot ki. Terpeszbe húztam a lábam,hogy közéjük feküdhessen. Kényelmesen befészkelődött. Majd mikor lecsúsztam hozzá gyönyörű mogyi barna szemeivel rám nézett. Úgy csillogtak,mint a gyémánt a napon. Aztán hirtelen lecsukódtak. Éreztem,tudtam mi következik: csók. Ösztönből én is lehunytam a szemem és vártam. Már nagyon akartam. Csak az járt az eszemben,hogy végre mikor csókol meg olyan pajkosan,tüzesen és szenvedélyesen. És végre -lassan- teljesült a vágyam. Ajkai először csak éppen,hogy hozzá értek az enyémhez,de nem érte be ennyivel. Még adott pár felszínes puszit aztán úgy igazán szerelmesen megcsókolt. Úgy ért ez egész,mint az áram ütés. Annyira jó volt végre normálisan csókolózni vele. Erről beszéltem! Értitek? 

To be continued.....