Megérkezett! Szexi,huncut és velejéig romlott! Csak ezt tudom róla mondani. Remélem ti is úgy gondoljátok,mert nagyon sokat dolgoztam rajta. De nem szeretném ecsetelni ezeket! Jó pácolódást közben.
Csókok és ölelések!
Skyler nagy estélyére készültem. Nem volt kedvem egy csomó drogos,nikotin szagú rocker között mászkálni egész este,de mikor felvettem a ruhámat rögtön megjött a kedvem. Csak és kizárólag a koncert miatt rendeltem Franciaországból.Kifogástalanul mutatott rajtam.
-Naa, milyen lettem? -csípőre tettem a kezem, egyik lábamra helyeztem a testsúlyomat a másikat pedig előre toltam.
-Gyönyörű! -a srác közelebb lépett és átkarolta a derekamat. -Kérek egy csókot!
Mosolyogva emeltem magam lábujjhegyre. Bizony! Még cipőben is picit kisebb voltam,mint ő. Még is boldogan vállaltam a mutatványt egy forró csókért. Először egy apró puszit adtam ajkaira,aztán tapadtam rá.
Imádtam a csókjait. A vérem felpezsdült tőle,az agyam kikapcsolt. Alapvető életfeltételeim működtek,de amúgy semmire nem tudtam gondolni. Csak élveztem...
Sky épp a neccharisnyát húzta fel mikor Tom kilépett a fürdőből. Egyedül egy kis törölköző takarta el az ágyékát. Kidolgozott felsőteste pedig szabadon volt. Néhány kósza vízcsepp megcsillant rajta a lemenő nap sugaraiban. Iszonyatosan szexi volt ahogy hanyagul az ablakhoz sétált és kinézett. Beharapta az alsó ajkát,mintha mondani akart volna valamit.
A vöröske mély levegőt vett és megigazította a harisnyát. Tanácstalanul nézett Tomra,majd a megtörte a csendet: -Tom! Én nem tudom,hogy haragudjak Emmára vagy sem?
A fiú odasétált Skyhoz és leült mellé. -Szerintem nézd el neki. Eléggé összejöttek neki mostanság a szarságok és a jelenlegi szituban természetes,hogy sík ideg.
-Milyen szitu?
-Ezt nem tőlem kell megtudnod. Annyit mondok,hogy most már hivatalosan is kitagadta a családja. A többit meg ha szeretné elmondja neked is.
-Úgysem mondja el. -durcásan összefonta karjait.
-Miből gondolod?
-Mert az utóbbi időben nagyon rideg velem. Hozzám se szól,ha fogalmazhatok úgy: levegőnek néz. Most meg így beszólogat. A kurva életbe is! Mi baja van velem?
-Kérdezd meg.
Sky elfintorodott. -Nem szívesen beszélek vele. Pont ma nem. Attól félek elbassza a kedvemet. Talán majd holnap.
-Azt csinálsz amit akarsz! -Tom rácsapott a térdére és felállt.
Vöröske nagyot sóhajtott. Bágyadtan felkelt és kiment a szobából. Lement a teraszra és rágyújtott.
Emma a lakásban kóborolt és minden általa fontosnak ítélt dolgot bepakolt a táskájába. A konyhában körülnézve úgy gondolta talán mindene megvan. Cigi? -jutott eszébe. Milyen kis okos,hogy eszébe jutott. Kiment a teraszra és az ablak párkányból levetette a dobozt és gyújtót. Egy óvatlan pillanatban oldalra pillantott és meglátta a neki háttal álló Skylert. A lány épp elnyomta a cigijét. Emma gyomra ökölnyire zsugorodott. Eléggé szarul érezte magát. Hiányzott neki a vöröske megértő tekintete és megnyugtató szavai. Soha nem barátkozott Tom nőivel,hiszen tudta,hogy nem sokáig húzzák,de Sky más volt. Nem csak,hogy már hónapok óta tart a kapcsolatuk hanem sikerült Emma szívébe is belopnia magát.
Először lassan majd gyorsan közeledett hozzá végül az utolsó pár lépés előtt megszólította. Skyler meglepődötten nézett Emmára,aki összeszorított ajkakkal és üveges tekintettel közeledett hozzá,majd egy határozott még is gyengéd mozdulattal magához ölelte. Sky kicsi volt Emmához képest így szinte elveszett a lány karjai között.
-Annyira sajnálom! -motyogta fojtott hangon. -Egy hülye picsa vagyok!
-Nincs semmi baj! -megsimogatta a zokogó lány hátát.
-Én nagyon szeretlek téged Skyler! És Billnek igaza volt,hogy egy hülye,undok,picsa vagyok veled szemben. Annyira utálom magam ezért és annyira sajnálom!
-Na! Nem vagy undok,csak...
-Csak egy hárpia.
-Nem! Megértem,hogy nagyon rossz napod van és nehéz megemészteni a dolgokat! Tény és való,hogy kicsit rosszul esett,de nem ez a Világ vége, számomra.
-De te soha nem mondtál nekem semmi rosszat és meg csak így lazán beszóltam neked. -elengedte Skyt és lerogyott a székre. -Minek nyitottam ki a számat? Komolyan egy picsa vagyok!
-És én ezt a picsát szeretem! -leguggolt,hogy feltudja venni a szem kontaktust. -Ne sírj! Az én napomon pont ne! Én ma szeretnék nagyon boldog lenni és boldognak látni mindenkit!
-Erről beszéltem! Még az estédet is elbaszom. -a lány elkeseredett mutogatott, már már bizarr dolgokat.
-Emma, ne adagold már be ezeket a hülyeségeket! Minden megvan bocsátva és egyáltalán nem haragszom rád! Sőt inkább tisztellek,hogy felismerted a hibádat és mindenféle büszkeséget feladva idejöttél hozzám és bocsánatot kértél. Ez nagy dolog tőled!
-Oké..-a lány elkezdte óvatosan törölgetni a szeme alját.
-Elkenődött a cuki sminked.
-Megyek és megcsinálom...-Emma szipogva felállt és táskáját hanyagul lerántva indult be.
Skyler kiegyenesedett és csillogó szemekkel lépett le a teraszról. Felnézett a szürkülő égre.Egy más országot látott ott fent.Egy olyan országot -Világot- ahol mindenki boldog,ahol egyszer ő is boldog lesz és a szülei most boldogok odafent. Eszébe jutott az édesapja hányszor elmondta neki: menj az álmaid után!Mintha tüzes vassal égették volna azokat a szavakat az emlékezetébe. Itt vagyok apa! Megérkeztem az álmaihoz,ahogy te mondtad!
Tom észrevette hol áll Skyler. Elővette a fényképező gépet és titkon csinált egy képet a lányról. Szép kép lett. Tom nem volt valami nagy pszihomókus,de rögtön tudta,hogy most a vöröske boldog. Igazán boldog!
-El fogunk késni,ha tovább fixírozod az eget. -Tom nekidőlt az ajtófélfának és elmosolyodott.
Sky hirtelen megfordult. -Hát eljössz?
-A Világért sem hagynám ki! -rövid hatás szünetet tartott. -Gyere már! Már a díváink is elkészültek.
-Rohanok! -kiáltotta. Nagy lendületet vett és rohanni kezdett.
Bill és Emma az ajtóban topogtak türelmetlenül. Alig győzték kivárni mire Tom odamászott.
-Én vezetek! -jelentette ki Bill. Megfogta barátnője kezét és húzta maga után.
Tom fejjel intett Skylernek,hogy indulás.
Már komolyan sötétedett és Hamburg pazar fényei kezdtek kigyulladni. Ilyenkor indulnak a nők a randevúra. -gondoltam,miközben néztem az elsuhanó tájat. Átnéztem a másik oldalra. Az érdekelt,hogy az elmosódó tájban hogyan zajlik az élet,de Bill betakart. Épp fékezett ami picit kizökkentett a kényelmes helyzetemből. Már simán előre hajolhattam volna,hogy kicsit nézegessem az embereket, de úgy őszintén szólva; leszartam. Jobban érdekelt a mellettem lévő kis szépség. Hozzádörgöltem magam a bőrülésnek és dorombolva felhúztam a lábaimat.Csak épp,hogy végigsimítottam a karján elértem a kívánt hatást: Bill rám nézett. Hát még hogyan! Édes szemei csak úgy csillogtak. Gondolom nagyon tetszett neki amit látott.
Közelebb hajoltam hozzá és adtam egy futó csókot édes ajkaira. Ő csak elégedetten előre fordult és elindult.
Beharaptam az alsó ajkaimat és tovább néztem őt. Annyira gyönyörű volt ahogy a suhanó tájból ő volt,mint egy biztos pont,amire mindég támaszkodhattam.
Mikor leparkoltunk Skyler,mint valami felhúzott búgócsiga úgy pörgött a parkolóban. Fel le ugrált és sikítozott. Komolyan vicces látványt nyújtott. A szám elé tettem kezem és úgy kuncogtam rajta. Bill észrevette és oldalba bökött. Hatástalanul. Nem volt túl megy győző az ezer wattos vigyorával.
Belépve a hatalmas üveges termekbe a szám is tátva maradt. Nagyokat pislogtam.
-Bill! Kicsit lenyúlom a ribidet. -Sky megfogta a kezemet és magával húzott. Végigvitt a hosszú fehér,széles folyosókon végül egy nagy szobába vitt be.
-Sziasztok srácok! -köszöntem a tiszta görcsben álló fiúknak. Barátságosan biccentettek felém.
-Gyerekek ő Emma.-mutatott be Sky.-Bill barátnője.
A villám ismerkedés után vöröske tovább húzott egy másik szobába és elhúzta a függönyt.
-Nagy kérésem van. -levágódott egy forgós székbe. -Sminkelj ki! -bájosan mosolygott rám.
-Milyenre?
-Olyan igazi ribanc rockeresre.
-A ribi az még oké,de rocker...
-Csak sminkelj ki... egy órán belül koncertem lesz!
Megrántottam a vállam és felmértem a helyzetet. A szervezők mindenre gondoltak; mindenből különböző árnyalatot vettek és még az alapozókat is Sky hófehér színéhez vették. Hát akkor fogjunk neki!
Elég nyomasztó volt úgy sminkelni szegény Skylert,hogy öt percenként jött valami emberke felmérni a helyzetet. Attól félt,hogy elrabolom őket vagy mi? Ráadásul sietett is! De végül egy fasza kis füstös szemet összehoztam neki. Már csak a rúzs hiányzott róla,de az valahogy sehol nem volt.
-A táskámban van fekete rúzs. -jelentettem ki. -Csak a táskám Billnél van.Bill pedig lövésem sincs hol van.
-Szerintem kint a színpadon.
-Akkor én megkeresem őt. Te meg addig öltözz fel! -úgy indultam meg,mint a golyó.
-Siess! -kiáltott Sky.
Kb. 10 méterre volt az öltözőtől a színpad. Kinéztem rá az egyik barom nagy tartó oszlop mellől. Vöröske jól gondolta,hogy Bill ott van. A fény technikussal beszélt. Honnan tudtam? A ruhájára volt írva.
Oda szaladtam Billhez.
-Baby,kellene a ...
-Várj! -mutató ujját az ajkaimra elé tette és hallgatta tovább a technikus srácot. Türelmesen hallgattam én is a fontos reflektor állásról szóló beszámolóját... Komolyan ki érti ezt? Mert nekem ez totál kínai.
Mikor végre befejezte Bill elvette az ujját a számról, átkarolta a derekamat és megcsókolt. A fiú azt se tudta mi van. A főnök úr egyáltalán mondta neki,hogy mehet a dolgára? Pedig még volt dolga, nem is kevés. Észrevétlenül próbált eloldalazni.
-Mi kell? -mélyen belenézett a szemembe. Homlokunk és orrunk összeért.
-A táskám. -súgtam alig hallhatóan.
-Oh. -Bill elengedett és levette a válláról a fekete bőr táskát. -Skyler hogy áll?
-Egész jól. Már csak a rúzs hiányzik róla. -beletúrtam a táskába.
-Megnézhetem őt vagy titok?
-Nem esküvőn vagyunk édesem.Szóval nem titok.
-Pedig milyen jó lenne.
-Jah. Gyönyörű szép esküvői ruhák,kiegészítők,díszek meg minden.
-Utálom a nagy felhajtást.Egy esküvő csak a párról szóljon,szűk családi körben. -összekulcsoltuk az ujjainkat és úgy sétálgattunk be a színfalak mögé.
- Ha már egyszer férjhez mennék akkor azt lássa mindenki!
-Mennél?
-Igen. Bill én nem akarok tök egyedül meghalni! Nekem kell egy társ akivel leélem az életem. -felnéztem rá. -És úgy érzem veled akarom leélni az életemet. Bill,nekem csak te kellesz!
Bill megállt,felém fordult és adott egy csókot. -Szeretlek baby! -alig hallhatóan suttogta,de jól tudta,hogy én hallom.
Beharaptam az alsó ajkamat és erősen megszorítva a rúzst benyitottam Sky öltözőjébe. A lány a három banda tag között ült akik már izgatottan rázogatták a lábukat. Amikor meglátták Billt rögtön felugrottak és szinte lerohanták. Skyler nevetve ment hátra én meg követtem. Elhelyezkedett a székben,hogy az utolsó simítást is elvégezzem rajta. Majd felállt. -Na hogy nézek ki?
-Gyönyörű! -a tükör felé fordítottam őt.
Csillogó szemekkel nézte magát.
A tükörben Bill magas alakja tűnt fel. -Huha! Ha nézőtéren nem áll fel a pasik farka akkor fix,hogy buzik!
Hatalmas sikítást hallottunk a színpadról. Biztos most engedik be a tömeget. Őrület elképzelni,hogy kint több száz rocker őrjöng.
Egy magas gyerek nyitott be és elordította magát: -Srácok kezdünk!
-Basszus! -nyögött fel Sky. -Hol van Tom? Nekem szükségem van rá!
-Pont most ne borulj ki! -Bill összehúzta a szemöldökét.
-Oké.... -a lány elindult a fiúk után.
Az ordítozós srác igazgatta őket. Elmondta mit hogyan és miért. Megjelent Jeremmy is. Elmondta a saját mondókáját is. Csomó egyeztetés után kiküldte őket a színpadra. A fények majd elvakították őket,de,mintha valami ösztön vezérelte volna őket a helyükre.
Billel a VIP-ról néztük őket. Na jó...inkább egymást vizslattuk és csak néha néztünk le.
-Jól állnak ezek a szegecses ruhák. -mögém lépett és átölelt.-Hát szerintem meg úgy nézek ki benne,mint egy lecsúszott ribanc.
-Nekem az is megfelel. -belecsókolt a nyakamba. A lábam remegni kezdett,ahogy csókjai egyre lágyabban és érzékibben simogattak. -Lépjünk le! -suttogta.
-Ugyan miért?
-Ne már! Nem vagy értetlen picsa!
-De most az leszek! -a popsimat nekinyomtam az ágyékának.
-Hozok valami alkohol félét. -elengedett és eltűnt a lépcsőkön.
Körbenéztem,hogy van-e valaki ismerős a környéken. Csak néhány köcsög volt ott,azok is elég messze.
Még is valami úton módon észrevették,hogy egyedül állok ott,mint a kisujjam. Észrevehetetlenül közelebb kerültek hozzám és csak akkor vettem észre mikor késő volt.
-Helló kislány! -a hang hallatán megpördültem. Egy hatalmas fekete ember állt előttem talpig fehérben. Tipikus gengszter ábrázatuk volt. Nálam vagy kétszer szélesebbek és magasabbak. Én legalábbis így éreztem.
-Hogy,hogy ilyen szépség egyedül van itt?
Hátrálni próbáltam,de a biztos terep helyett csak a vaskorlát volt ott. Fél szemmel lenéztem az alattam tomboló tömegre. Basszus, ez most komoly? Öt kigyúrt egyén ellenem?
Egyre közelebb léptek és kis körbe zártak be. Nagy lendületet vettem és próbáltam kitörni,de egy laza mozdulttal visszafogtak. Ez volt az a pont amikor hivatalosan is pánikba estem. Gyorsabban vettem a levegőt és teljesen átjárt az adrenalin valamint az a rohadt szar félelem. Erősen markolásztam a korlátot. Úgy éreztem akár ki is bírnám tépni,de az csak egy kósza ábránd volt. Ha ilyen izomagyak közül nem tudok kiszabadulni akkor majd pont egy vaskorlátot fogok kitépni?
Az egyik tag közelebb lépett hozzám.Felemelte a hatalmas kezét. Összeszorítottam a szemem. Nem akartam látni ahogy -esetleg- lendül a tenyere vagy valami más...
Az érdes kéz lágyan simított végig az arcomon majd lassan végig a nyakamon aztán vissza vállamra és ott meg is állt.
Remegve fújtam ki a tüdőmben rekedt levegőt.
-Igazán szép vagy...-kezdte a tag rekedtes hangon. -Még milyen szép lennél ruha nélkül!
Hohoo! Álljon a menet! Ez már nem sima zaklatásnak számít, hanem szexuális zaklatásnak!
Hirtelen azt se tudtam mit csináljak. Csak egy dolog lüktetett az agyamban: futás! Csak hogy onnan nem lesz könnyű nekem elfutnom. Hát nem maradt már,mint hogy teli torokból üvölteni kezdtem. A tag kissé meghátrált. Kihasználva a pozíciót kisurrantam két ember között. Ahogy tudtam rohantam.Egy jó kis sprint után megláttam egy kisebb csoportot köztük Billt. Hátranéztem. Azok az emberek követtek. Berohantam a tömegbe. Mindenhol,mindenkiben Billt kerestem. Már egyáltalán nem az adrenalin hajtott,inkább a félelem. A félem,hogy elkapnak és kiráncigálnak a sötét,koszos,hideg sikátorba, aztán ott összevernek,megerőszakolnak vagy még talán meg is ölnek... 20 évesen ki akar meghalni Hamburg koszos sikátorában? Én aztán biztos nem. Viszont sehol nem találtam a kiutat. Akármerre néztem csak idegenek voltak akik értetlenül néztek rám. Eluralkodott rajtam a pánik és szinte kővé dermedtem. Az idő mintha megállni készült volna. Lábaim megcsaltak. Egyre gyengébbek voltak. A hangok összefolytak,de hallottam Skyler gitárjának hangját és ahogy néha bele énekel a mikrofonba Sethet segítve. Skyler...mit tenne most Sky? Ő hagyná magát? Ő ott állnak a tömeg közepén ledermedve? Skyler futna és harcolna,hogy megtalálja Billt -vagy Tomot. De én nem vagyok Ő! Még is súgta valami,hogy lehetek olyan,mint a vöröske. Összeszorítottam a fogaimat és rohantam tovább. Éreztem,tudtam hogy ott van! Nem látom,de ott van valahol! Még egyszer kétségbeesetten körbenéztem. -Bill! -ordítottam el magam mikor végre megláttam őt. Háttal állt nekem,de megfordult és kikerekedett szemekkel nézett rám. Utolsó pár lépésem felé olyan volt,mint egy örökké valóság,de végül még is csak félájultan a karjaiban kötöttem ki.
-Nagyon félek...-nyöszörögtem alig érthetően. A mellkasom hevesen járt fel és le.
-Mi van? Mi történet? Bántott valaki vagy mi a baj?
-Egy csoport fasz...
-Hol vannak? Beveretem a képüket. -nagy lendülettel indult meg és rávágott az egyik testőre vállára.
-Bill erre semmi szükség, csak...
-De igenis szükség van! Hozzád egy ujjal se nyúljanak ilyen barmok!Na szóval,hol vannak? -komolyan nem akarta annyiban hagyni,de én szívem szerint már eltűntem volna onnan.
-Szerintem a lelátón...-mondtam halkan,titkon abban reménykedve,hogy nem hallja meg vagy esetleg azt érti,hogy nem tudom.
-Gyere! -megfogta a kezem és magával húzott a tömegbe. A testőr követett minket. Legalább lesz valamiféle biztonság érzetem is. Ezzel nem azt akarom mondani,hogy Bill valami nádszálkisasszony,de azért be kell vallani elég üvegcsontú és belőle kinézném,hogy csak a körmeivel hadonászna a levegőben...
Ismét lenéztem a tomboló tömegre. Elgondolkodtató volt,hogy én miért nem ott lent vagyok. Sokkal inkább kívántam a sok részeg ájuldozó fazont,mint azokat itt fönt.
Bill megtorpant. -Azok ott? -felnéztem és a bólintottam. Úgy tűnik nem követtek sokáig,ha volt idejük ide visszajönni.
Bill és a testőre odamentek én meg próbáltam eltűnni a hátuk mögött.
-Jó estét uraim! -lépett oda határozottan Bill. -Megengednek egy kérdést?
-Lökjed öcsisajt! -fenyegetően állt elé az egyik tag,mintha már most képest lenne padlóra küldeni őt.
-Elmondanák nekem mi a bajuk a hölggyel? -a háta mögé biccentett. Próbáltam úgy helyezkedni,hogy ne lássanak,de nem ment.
-Te ribanc... -sziszegte a fogai között.
-Kinek képzeli magát,hogy ilyet mond egy nőre?
-Ez neked nő kishapi?
-Egy tökéletes nő,aki nem érdemli meg,hogy csak úgy leribancozzák ilyen parasztok! És tudtommal nem vagyunk gyerekkori puszi pajtások,hogy öcsisajt és kishapi legyek. -már épp megfordult volna,de még megállt. -Ohh még valami! -kissé felemelte a hangját,hogy elérje a hatást. -Kibaszottul utálom,ha valaki hozzá ér ahhoz ami ez enyém! Ha valaki még is hozzányúl, azt kegyetlenül megtorlom! -megfordult és halkan odaszólt a testőrnek. -Dobd ki őket innen.
Mellettem sok kidobó és verő ember ment el. Ezek meg mikor jöttek?
-Ugye csak kidobatod őket? -kérdeztem mikor már elindultunk lefelé.
-Nem. Azok az emberek még a szuszt is kiverik belőlük.
-Azért ezt nem kellene...
-De igen! Egy életre megtanulják,hogy ne basztassanak téged,se mást. -kinyitotta előttem az öltöző ajtaját és betessékelt.
Megálltam a tükör előtt és csak néztem magam. Életemben nem néztem ki olyan gyatrán,mint akkor.
-Jól vagy? -Bill mögém lépett,megölelt és ringatni kezdett.
-Ahha. Csak megijedtem,de azt nagyon.
-Ne félj! Nincs már semmi baj.
-Haza akarok menni. -megfordultam a karjaiban és hozzábújtam.
-Skylerék mindjárt végeznek. Utána megyünk haza, jó?
Próbáltam bólintani,vagy válaszolni,de valahogy semmi sem ment. Felfogtam mit mondott,de reagálni nem tudtam rá.
-Bill...-felemeltem a fejem,hogy egyenesen ránézhessek. -Muszáj elutaznod?
-Nem muszáj,de szeretnék. David már el is intézett nekem mindent.
-De én nem akarom,hogy elmenj. Lehet önzően hangzik,de nem akarom! Még csak egy hete vagy itthon és csak jöttél,mentél. Velem még nem is voltál.
-Akkor gyere velem!
-Mmmm... -elhúztam a számat. -Nem karok és időm sincs.
-Chhh...most meg neked nem lenne időd rám.
-De lenne. Pár órát eltudok sumákolni,de egy hetet nem.
-Akkor te szépen megcsinálsz mindent és utána ki se szállunk egymás seggéből. Jó lesz? Meg amúgy is még itthon vagyok két napig. És semmi dolgom. Még meg is unjuk egymást. -a fali órára pillantott és elhúzódott az ölelésből. -Megyek összeszedem Tomot és Skylert is valahogy összekaparom a színpadról.
Bólintottam mire ő villantott egy mosolyt és kiment.
Lökött gyerek! -elkönyveltem magamban Bill szavait.
Egy pillanatra kinéztem a folyosóra. Teljesen kihalt volt. Csak egy kidobó jött arra. Óvatlan pillanatomban a kezére néztem. Véres volt... Teljesen lefagytam. A tüdőmben bent rekedt levegő csak hosszú másodpercek múlva képes távozni.
Komolyan Bill képes volt tényleg agyonveretni azokat az embereket? Lehet csak én vagyok ilyen nyúlszívű,de túl sok volt.
-Emma! -hallottam a nevemet. Megráztam a fejem és hangra koncentráltam. Skyler rohant végig a folyosón.Olyan lendülettel ölelt meg,hogy feldőltünk. A három bandatag nevetve elsétáltak mellettünk. Az ikrek meg zsebre tett kézzel néztek minket ahogy a földön fetrengve nevetünk.
-Ügyes voltál! -hatalmas cuppanós puszit adtam a vöröskének.
-Köszi! -lassan feltápászkodott és felhúzott.
-Bill mesélte,hogy rád mászott néhány barom. Ugye nem esett semmilyen bajod?!
-Nem. Jól vagyok.
-Remélem is. Oké. -bólintott,majd az ikrekre nézett. -Várjatok meg kint,mindjárt jövök,csak beszélek a srácokkal. -kacsintott és bement az öltözőbe. A fiúkkal lassan elindultunk ki. Elég nagy volt a tömeg,de nem velünk foglalkoztak. Egymásnak mesélték az élményeiket és arra vártak hátha feltűnik valamelyik bandatag. Így még az ikrek jelenlétében is simán kitudtunk osonni az árnyékos,sötét helyeken. Még a parkoló sem jelentett gondot. Szegény vöröskének már annál inkább,de okos kis nő lévén megoldotta. Rögtön mesélésbe kezdett. Így mesemondás közben el is illant a hazafelé vezető út. Egyszerre csak azon kaptam magam,hogy már otthon vagyunk és mindenki kiszáll. Mindenki legalább kétszer körbefutotta a házat mire én felmásztam az emeletre,lefürödtem és megkerestem a kedvenc pólómat. A kis szőke Pindúr Pandúr volt rajta.
Lementem a többiekhez a nappaliba.
-Hát veled meg mi történt? -Tom nagy szemekkel nézett rám. -Nem pizsama partiba megyünk kicsi lány,hanem bulizni. Tudod ahol a lányok miniszoknyában rázzák nem pedig pólóban és tangában.
-Nem megyek veletek. -leültem Bill mellé és a mellkasának dőltem.
-Ohh... Biztos? -határozottan bólintottam neki. -Oké. Skyler,Bill menjünk!
Sky felpattant,de Bill mozdulatlan maradt. -Ehhh...-hatalmasat sóhajtott. -Én sem megyek.
Tom kérdőn nézett rá. Bill nem szeretett volna magyarázkodni csak diszkréten felém intett a szemével. Hiába a nagy diszkréció, én észrevettem.Nem bírtam ki ezt szó nélkül: -Miattam ne maradj itthon! Menj,érezd jól magad!
-Jaj,kicsim! -nevetve magához ölelt. -Mikor érted meg,hogy nekem többet ér egy összebújós este,mint egy részeg éjszaka?
-Akkor ezt elintéztétek magatok között. Mi léptünk! Csáó! -Tom intett és elment Skylerrel. Én meg még mindég ott voltam Bill mellkasára szorítva és pislogtam.
-Bill,megfojtasz...
-Oh bocsi! -karjai lazultak.
Négykézlábra emelkedtem,hogy közelebb legyek az arcához. Könnyedén magához húzott és megcsókolt.
-Baby...! -morogta kissé rekedten.
-Mire gondolsz most? -végigsimítottam a mellkasán.
-Éppen arra,hogy... -közelebb hajolt a fülemhez. -...leveszem rólad a pólódat. Végigcsókolom a melledet,kiszívom a nyakad, aztán hagylak egy kicsit játszani. És ha nem bírunk magunkkal,akkor lehúzom a bugyidat,becsúsztatom az ujjam.És ha készen állsz akkor az ölembe húzlak és lassan meglököm a csípőmet.
-Ahham...-megnyaltam az ajkaimat. -Kezdésnek kapok egy csókot?
-Akár kettőt is. -nem is ragozta tovább,rögtön rátapadt az ajkaimra. Izgatóan,hevesen csókolt. Olyan volt,mint egy gyümölcstál, minden benne volt; szerelem,vadság,vágy. Akár azonnal képes lettem volna odaadni magam. De azt mondják minden jobb,ha késleltetjük.
Felálltam és megigazítottam a pólómat. Futólag a meglepett fiúra pillantottam. -Iszunk valamit?
-Ahha. De nem hiszem,hogy nagy a választék.
-Nem baj!
Kimentem a konyhába. Kinyitottam a hűtőt. Megugrottam a hidegtől. Összeszedtem minden melegségemet és lehajoltam a mélyhűtő felé. Átjárt a tökéletesség érzése mikor megtaláltam a nagy üveg bort.
-Baby! -kiáltottam. -Bor jó lesz?
-Tökéletes. -zsebre vágott kézzel csoszogott be Bill. Oda ugráltam elé és kezébe nyomtam az üvegnyitót.
Ameddig azzal foglalatoskodott addig én a poharakért nyújtózkodtam. Elég nehezen,de elértem és sikeresen leértek a pultra.
Bill mosolyogva ölelte át a derekamat és adott egy édes csókot. Ajajj! He nem csinálok valamit akkor nem lesz túl hosszú ez a borozgatás. Úgy gondoltam kicsit könnyítek az én kis kincsemen. Lágy csókokkal hintettem a nyaka legérzékenyebb pontját,közben a kezem egyre lejjebb kalandozott végül megállt Bill nadrágjának szegélyénél. Kicsit elhúzódtam,hogy kitudjam csatolni az övét és a gatyáját. Nem kellett tovább ügyködnöm vele,mert egyszerűen lecsúszott a bokájáig. Szegénykém ott állt szorosan mellettem,mint aki karót nyelt. Lehet fáradt volt vagy csak nem elég kanos,de nem fogta fel mit akarok. Utolsó lényegre törő próbálkozásomként először lágyan majd vadul megharaptam a nyakát. Apró sóhaj hagyta el ajkait ami arra késztetett,hogy a kezem becsússzon a boxerébe. Nem vezettem fel neki semmit,csak rámarkoltam a férfiasságára. Csípője lendült és több nyögés is elhagyta a száját. Arcát a vállamba temette és a nyakamba nyögött. Bizsergető volt érezni forró leheletét,miközben a kezem között türelmetlenül ficánkolt. Erősen és határozottan kezdtem el mozgatni rajta a kezem. Bill nagyokat nyögött. Testét kiverte a víz és egyre erősebben kapaszkodott belém. Többször is megremegett és a nevemet kezdte el hajtogatni. Kezdett totál elszállni. Az elő cseppek is kezdtek megjelenni amit elmaszatoltam,hogy még jobban csússzon a kezemben. Kifejezetten tetszik is neki.
Bill teste megfeszült, feje hátra bicsaklott és egy megkönnyebbül nyögés hagyta el a száját. Ekkor éreztem,hogy a meleg spermája szétfolyik a kezemben. Lassan lehúztam róla a kezem és arrébb mentem,hogy megmoshassam a kezem. Mikor visszafordultam Bill még csak a boxerét húzta fel. Nem bírtam megállni,hogy ne nézzek végig rajta. Isteni látvány volt nézni,ahogy az arcába hullik a haja miközben nagyon precízen becsatolja az övét,hogy ne legyen túl szoros,de még is tartson valahogy.
Lassan felemelte irtó helyes buksiját és rám nézett. Úgy nézett rám,mint egy ilyet egérke.
-Baj van? -kérdeztem.
-Nem. Jól vagyok! -megfordult és bort töltött. Odajött hozzám és a kezembe nyomta. Már épp szólni készült volna,de megszakítottam. -Menjünk ki! Olyan szép idő van.
-Jó,menjünk. -erőltetetten mosolyogni próbált,de nem bírt. Gondolom nem ez volt a terveiben. De ez engem most nem érdekelt. Csak kicsit szellőzni akartam.
Kiléptem az udvara és felnéztem. Gyönyörű szép csillagos éjszaka volt, kellemes meleg levegővel. Bill mellém állt,de ő nem nézett fel,inkább kicsit meglökött,hogy rá figyeljek.
-Mire iszunk? -kérdeztem.
-Arra,hogy fiatalok vagyunk,szépek és ami a legfontosabb: szerelmesek!
-Szerelmesek...-suttogtam. Aztán összekoccantak a poharaink. Az első korty teljesen beindított. Már attól is gátlástalannak és részegnek éreztem magam. Ott helyben akartam egyszerre mindent ami számított: boldogságot,szexet és szerelmet. Minden apró porcikám csak Billt kívánta és az,hogy ott állt mellettem még jobban beindított. Mire elfogyott a poharamból az ital, teljesen önuralmam szélére kerültem. Készültem kicsit hátrébb lépni,hogy javítsak a helyzeten,de megbotlottam és egyből seggre ültem. Bill érdeklődve guggolt le mellém.
-Azt hiszem berúgtam. -kezemet a szám elé tartva kuncogtam.
-Ennyitől?
-Ahha. -hirtelen mozdulttal hanyatt löktem őt és lovagló ülésben ültem az ágyéka fülé. Én megmondtam,hogy leteperem!
-Szeretlek! -súgtam,miközben közelebb bújtam hozzá egy csókért. Végül ajkaim elérték céljukat. Részeges,vérpeszdítő szerelmes csókunk,mintha végtelenségre lett volna ítélve. Nem akartam,hogy egyszer is el kelljen engednem édes,borízű ajkait. Egyszerre nyögtünk fel a csók végén. Egy darabig még néztem a szemeit aztán legördültem róla.
-Bill, mi volt életed legnagyobb álma a Tokio Hotelen kívül? -oldalra sandítottam,hogy lássam a reakcióját.
-Én mindég álmodozok. Most is. -mosolyogva lehunyta a szemét. -Mindég arról álmodtam,hogy egyszer lesz egy gyönyörű szép feleségem és gyerekem. Szeretnék valahol -egy csendes,nyugodt,kedves helyen- letelepedni és boldogan élni életem végéig. De ez még csak kósza ábránd. Egyenlőre jó itt Hamburgban. Jó érzés zenélni. Na meg, persze... -rám nézett-... nagyon jó szerelemesnek lenni.
-Ahha...-beharaptam az ajkaimat. -Akkor most boldog vagy?
-Boldog! -mély levegőt vett és feltámaszkodott a könyökére. -Na és veled mi a helyzet?
-Nem fűzök nagy szabású terveket. Csak boldog szeretnék lenni. Szükségem van szeretetre...
-Most boldog vagy?
-Boldog...
-Akkor nyugodtan kijelenthetjük,hogy boldog pár vagyunk. -megfogta a kezem.
Még egy darabig az eget néztük, aztán közös elhatározás révén elvonultunk lepedőakrobatika címmel.
Már az ágyban helyezkedtem a sok szatén állatmintás párna és takaró között mikor Bill nagyon feldobva betrappolt.
-Te mit csinálsz? -kérdezte. Felnéztem rá. Nem volt messze. Pár lépesre volt csak az ágytól.
-Helyezkedek. -befúrtam magam öt nagy párna közé. Bill nem reagált mást csak levetkőzött egy szál kis gatyára és bebújt hozzám. Feltúrta a pólómat és apró puszikat adott a pocimra. Aztán az orrával kezdte el piszkálni. -Vedd le, vagy különben letépem!
Vettem a lapot. Azonnal le is húztam magamról. Terpeszbe húztam a lábam,hogy ő kényelmesen befészkelődhessen közéjük. -Egy tökéletes nap, tökéletes befejezése. -morogta miközben a csókjai már a nyakamat édesítették. Ez ellen szívesen ellenkeztem volna,de nem akartam elrontani a kéjes kedvét.
Bill felegyenesedett és bokájára ült. Kajánul elmosolyodott és elkezdte lehúzni rólam a bugyit. Lehunytam a szemem és vártam. Lábaimat felhúzta a csípőjéhez és kicsit jobb oldalra csúszott. Éreztem ahogy nagyon lassan belém csúsztatja a középső ujját,majd ezt követte még egy. Körkörösen mozgatta,aztán ki be, hol gyorsan,hol lassan aztán ismét gyorsan.
Nagy nyögések hagytál el a számat. Erősen kellett kapaszkodnom a lepedőkbe,hogy ne menjek el olyan gyorsan. Nem gondoltam volna,hogy ennyire ki vagyok éhezve,hogy egy kis ujjazástól is képes lennék elmenni. Végül megállítottam Billt. Feljebb csúsztam az ágyban. Szinte már ültem mikor magamra húztam Billt. -Kérek egy csókot! -dorombolva simultam hozzá meztelen testéhez. Bill teljesítette amit kértem. Hevesen megcsókolt,közben rátapintott a mellemre is. Nagyot rándult a testem mikor megmarkolta.
-Akarlak. -nyögte. -Leszarok mindent! Nem érdekel a média! Nem érdekel,ha valaki ellenzi még,ha ő a saját anyám is. Semmi nem érdekel,csak TE!
-Szeretlek Bill! Még az életemnél is jobban! -nem akartam ezzel foglalkozni. Nem akartam a szavak súlyával törődni. Csak Billt akartam,de őt minden áron. Lehunytam a szemem és úgy csókoltam meg őt.
Bill levarázsolta magáról a boxert és a tőle telhető legóvatosabb módon belém hatolt. Egyszerre nyögtünk fel. Lassan kezdett el mozogni,de így is több volt,mint varázslatos. Egy pillanatra sem akartuk elengedni egymás ajkait,csak a nagyobb lökéseknél távolodtunk el picit,de rögtön egymás szája után kaptunk. Kedvem lett volna leállítani az idő múlását. Még egy nagy és egy kicsi aztán megint nagy és végül becsengett a végszó. Megállíthatatlanul. Bill nem azonnal szállt ki belőlem. Csak kis idő múlva egyenesedett ki és gördült le rólam.
-Bill.. -felé fordultam. -...olyan jó,hogy itt vagy nekem. Nem válaszolt csak büszkén a mellkasára húzott és megcsókolt.
-Ahha. Csak megijedtem,de azt nagyon.
-Ne félj! Nincs már semmi baj.
-Haza akarok menni. -megfordultam a karjaiban és hozzábújtam.
-Skylerék mindjárt végeznek. Utána megyünk haza, jó?
Próbáltam bólintani,vagy válaszolni,de valahogy semmi sem ment. Felfogtam mit mondott,de reagálni nem tudtam rá.
-Bill...-felemeltem a fejem,hogy egyenesen ránézhessek. -Muszáj elutaznod?
-Nem muszáj,de szeretnék. David már el is intézett nekem mindent.
-De én nem akarom,hogy elmenj. Lehet önzően hangzik,de nem akarom! Még csak egy hete vagy itthon és csak jöttél,mentél. Velem még nem is voltál.
-Akkor gyere velem!
-Mmmm... -elhúztam a számat. -Nem karok és időm sincs.
-Chhh...most meg neked nem lenne időd rám.
-De lenne. Pár órát eltudok sumákolni,de egy hetet nem.
-Akkor te szépen megcsinálsz mindent és utána ki se szállunk egymás seggéből. Jó lesz? Meg amúgy is még itthon vagyok két napig. És semmi dolgom. Még meg is unjuk egymást. -a fali órára pillantott és elhúzódott az ölelésből. -Megyek összeszedem Tomot és Skylert is valahogy összekaparom a színpadról.
Bólintottam mire ő villantott egy mosolyt és kiment.
Lökött gyerek! -elkönyveltem magamban Bill szavait.
Egy pillanatra kinéztem a folyosóra. Teljesen kihalt volt. Csak egy kidobó jött arra. Óvatlan pillanatomban a kezére néztem. Véres volt... Teljesen lefagytam. A tüdőmben bent rekedt levegő csak hosszú másodpercek múlva képes távozni.
Komolyan Bill képes volt tényleg agyonveretni azokat az embereket? Lehet csak én vagyok ilyen nyúlszívű,de túl sok volt.
-Emma! -hallottam a nevemet. Megráztam a fejem és hangra koncentráltam. Skyler rohant végig a folyosón.Olyan lendülettel ölelt meg,hogy feldőltünk. A három bandatag nevetve elsétáltak mellettünk. Az ikrek meg zsebre tett kézzel néztek minket ahogy a földön fetrengve nevetünk.
-Ügyes voltál! -hatalmas cuppanós puszit adtam a vöröskének.
-Köszi! -lassan feltápászkodott és felhúzott.
-Bill mesélte,hogy rád mászott néhány barom. Ugye nem esett semmilyen bajod?!
-Nem. Jól vagyok.
-Remélem is. Oké. -bólintott,majd az ikrekre nézett. -Várjatok meg kint,mindjárt jövök,csak beszélek a srácokkal. -kacsintott és bement az öltözőbe. A fiúkkal lassan elindultunk ki. Elég nagy volt a tömeg,de nem velünk foglalkoztak. Egymásnak mesélték az élményeiket és arra vártak hátha feltűnik valamelyik bandatag. Így még az ikrek jelenlétében is simán kitudtunk osonni az árnyékos,sötét helyeken. Még a parkoló sem jelentett gondot. Szegény vöröskének már annál inkább,de okos kis nő lévén megoldotta. Rögtön mesélésbe kezdett. Így mesemondás közben el is illant a hazafelé vezető út. Egyszerre csak azon kaptam magam,hogy már otthon vagyunk és mindenki kiszáll. Mindenki legalább kétszer körbefutotta a házat mire én felmásztam az emeletre,lefürödtem és megkerestem a kedvenc pólómat. A kis szőke Pindúr Pandúr volt rajta.
Lementem a többiekhez a nappaliba.
-Hát veled meg mi történt? -Tom nagy szemekkel nézett rám. -Nem pizsama partiba megyünk kicsi lány,hanem bulizni. Tudod ahol a lányok miniszoknyában rázzák nem pedig pólóban és tangában.
-Nem megyek veletek. -leültem Bill mellé és a mellkasának dőltem.
-Ohh... Biztos? -határozottan bólintottam neki. -Oké. Skyler,Bill menjünk!
Sky felpattant,de Bill mozdulatlan maradt. -Ehhh...-hatalmasat sóhajtott. -Én sem megyek.
Tom kérdőn nézett rá. Bill nem szeretett volna magyarázkodni csak diszkréten felém intett a szemével. Hiába a nagy diszkréció, én észrevettem.Nem bírtam ki ezt szó nélkül: -Miattam ne maradj itthon! Menj,érezd jól magad!
-Jaj,kicsim! -nevetve magához ölelt. -Mikor érted meg,hogy nekem többet ér egy összebújós este,mint egy részeg éjszaka?
-Akkor ezt elintéztétek magatok között. Mi léptünk! Csáó! -Tom intett és elment Skylerrel. Én meg még mindég ott voltam Bill mellkasára szorítva és pislogtam.
-Bill,megfojtasz...
-Oh bocsi! -karjai lazultak.
Négykézlábra emelkedtem,hogy közelebb legyek az arcához. Könnyedén magához húzott és megcsókolt.
-Baby...! -morogta kissé rekedten.
-Mire gondolsz most? -végigsimítottam a mellkasán.
-Éppen arra,hogy... -közelebb hajolt a fülemhez. -...leveszem rólad a pólódat. Végigcsókolom a melledet,kiszívom a nyakad, aztán hagylak egy kicsit játszani. És ha nem bírunk magunkkal,akkor lehúzom a bugyidat,becsúsztatom az ujjam.És ha készen állsz akkor az ölembe húzlak és lassan meglököm a csípőmet.
-Ahham...-megnyaltam az ajkaimat. -Kezdésnek kapok egy csókot?
-Akár kettőt is. -nem is ragozta tovább,rögtön rátapadt az ajkaimra. Izgatóan,hevesen csókolt. Olyan volt,mint egy gyümölcstál, minden benne volt; szerelem,vadság,vágy. Akár azonnal képes lettem volna odaadni magam. De azt mondják minden jobb,ha késleltetjük.
Felálltam és megigazítottam a pólómat. Futólag a meglepett fiúra pillantottam. -Iszunk valamit?
-Ahha. De nem hiszem,hogy nagy a választék.
-Nem baj!
Kimentem a konyhába. Kinyitottam a hűtőt. Megugrottam a hidegtől. Összeszedtem minden melegségemet és lehajoltam a mélyhűtő felé. Átjárt a tökéletesség érzése mikor megtaláltam a nagy üveg bort.
-Baby! -kiáltottam. -Bor jó lesz?
-Tökéletes. -zsebre vágott kézzel csoszogott be Bill. Oda ugráltam elé és kezébe nyomtam az üvegnyitót.
Ameddig azzal foglalatoskodott addig én a poharakért nyújtózkodtam. Elég nehezen,de elértem és sikeresen leértek a pultra.
Bill mosolyogva ölelte át a derekamat és adott egy édes csókot. Ajajj! He nem csinálok valamit akkor nem lesz túl hosszú ez a borozgatás. Úgy gondoltam kicsit könnyítek az én kis kincsemen. Lágy csókokkal hintettem a nyaka legérzékenyebb pontját,közben a kezem egyre lejjebb kalandozott végül megállt Bill nadrágjának szegélyénél. Kicsit elhúzódtam,hogy kitudjam csatolni az övét és a gatyáját. Nem kellett tovább ügyködnöm vele,mert egyszerűen lecsúszott a bokájáig. Szegénykém ott állt szorosan mellettem,mint aki karót nyelt. Lehet fáradt volt vagy csak nem elég kanos,de nem fogta fel mit akarok. Utolsó lényegre törő próbálkozásomként először lágyan majd vadul megharaptam a nyakát. Apró sóhaj hagyta el ajkait ami arra késztetett,hogy a kezem becsússzon a boxerébe. Nem vezettem fel neki semmit,csak rámarkoltam a férfiasságára. Csípője lendült és több nyögés is elhagyta a száját. Arcát a vállamba temette és a nyakamba nyögött. Bizsergető volt érezni forró leheletét,miközben a kezem között türelmetlenül ficánkolt. Erősen és határozottan kezdtem el mozgatni rajta a kezem. Bill nagyokat nyögött. Testét kiverte a víz és egyre erősebben kapaszkodott belém. Többször is megremegett és a nevemet kezdte el hajtogatni. Kezdett totál elszállni. Az elő cseppek is kezdtek megjelenni amit elmaszatoltam,hogy még jobban csússzon a kezemben. Kifejezetten tetszik is neki.
Bill teste megfeszült, feje hátra bicsaklott és egy megkönnyebbül nyögés hagyta el a száját. Ekkor éreztem,hogy a meleg spermája szétfolyik a kezemben. Lassan lehúztam róla a kezem és arrébb mentem,hogy megmoshassam a kezem. Mikor visszafordultam Bill még csak a boxerét húzta fel. Nem bírtam megállni,hogy ne nézzek végig rajta. Isteni látvány volt nézni,ahogy az arcába hullik a haja miközben nagyon precízen becsatolja az övét,hogy ne legyen túl szoros,de még is tartson valahogy.
Lassan felemelte irtó helyes buksiját és rám nézett. Úgy nézett rám,mint egy ilyet egérke.
-Baj van? -kérdeztem.
-Nem. Jól vagyok! -megfordult és bort töltött. Odajött hozzám és a kezembe nyomta. Már épp szólni készült volna,de megszakítottam. -Menjünk ki! Olyan szép idő van.
-Jó,menjünk. -erőltetetten mosolyogni próbált,de nem bírt. Gondolom nem ez volt a terveiben. De ez engem most nem érdekelt. Csak kicsit szellőzni akartam.
Kiléptem az udvara és felnéztem. Gyönyörű szép csillagos éjszaka volt, kellemes meleg levegővel. Bill mellém állt,de ő nem nézett fel,inkább kicsit meglökött,hogy rá figyeljek.
-Mire iszunk? -kérdeztem.
-Arra,hogy fiatalok vagyunk,szépek és ami a legfontosabb: szerelmesek!
-Szerelmesek...-suttogtam. Aztán összekoccantak a poharaink. Az első korty teljesen beindított. Már attól is gátlástalannak és részegnek éreztem magam. Ott helyben akartam egyszerre mindent ami számított: boldogságot,szexet és szerelmet. Minden apró porcikám csak Billt kívánta és az,hogy ott állt mellettem még jobban beindított. Mire elfogyott a poharamból az ital, teljesen önuralmam szélére kerültem. Készültem kicsit hátrébb lépni,hogy javítsak a helyzeten,de megbotlottam és egyből seggre ültem. Bill érdeklődve guggolt le mellém.
-Azt hiszem berúgtam. -kezemet a szám elé tartva kuncogtam.
-Ennyitől?
-Ahha. -hirtelen mozdulttal hanyatt löktem őt és lovagló ülésben ültem az ágyéka fülé. Én megmondtam,hogy leteperem!
-Szeretlek! -súgtam,miközben közelebb bújtam hozzá egy csókért. Végül ajkaim elérték céljukat. Részeges,vérpeszdítő szerelmes csókunk,mintha végtelenségre lett volna ítélve. Nem akartam,hogy egyszer is el kelljen engednem édes,borízű ajkait. Egyszerre nyögtünk fel a csók végén. Egy darabig még néztem a szemeit aztán legördültem róla.
-Bill, mi volt életed legnagyobb álma a Tokio Hotelen kívül? -oldalra sandítottam,hogy lássam a reakcióját.
-Én mindég álmodozok. Most is. -mosolyogva lehunyta a szemét. -Mindég arról álmodtam,hogy egyszer lesz egy gyönyörű szép feleségem és gyerekem. Szeretnék valahol -egy csendes,nyugodt,kedves helyen- letelepedni és boldogan élni életem végéig. De ez még csak kósza ábránd. Egyenlőre jó itt Hamburgban. Jó érzés zenélni. Na meg, persze... -rám nézett-... nagyon jó szerelemesnek lenni.
-Ahha...-beharaptam az ajkaimat. -Akkor most boldog vagy?
-Boldog! -mély levegőt vett és feltámaszkodott a könyökére. -Na és veled mi a helyzet?
-Nem fűzök nagy szabású terveket. Csak boldog szeretnék lenni. Szükségem van szeretetre...
-Most boldog vagy?
-Boldog...
-Akkor nyugodtan kijelenthetjük,hogy boldog pár vagyunk. -megfogta a kezem.
Még egy darabig az eget néztük, aztán közös elhatározás révén elvonultunk lepedőakrobatika címmel.
Már az ágyban helyezkedtem a sok szatén állatmintás párna és takaró között mikor Bill nagyon feldobva betrappolt.
-Te mit csinálsz? -kérdezte. Felnéztem rá. Nem volt messze. Pár lépesre volt csak az ágytól.
-Helyezkedek. -befúrtam magam öt nagy párna közé. Bill nem reagált mást csak levetkőzött egy szál kis gatyára és bebújt hozzám. Feltúrta a pólómat és apró puszikat adott a pocimra. Aztán az orrával kezdte el piszkálni. -Vedd le, vagy különben letépem!
Vettem a lapot. Azonnal le is húztam magamról. Terpeszbe húztam a lábam,hogy ő kényelmesen befészkelődhessen közéjük. -Egy tökéletes nap, tökéletes befejezése. -morogta miközben a csókjai már a nyakamat édesítették. Ez ellen szívesen ellenkeztem volna,de nem akartam elrontani a kéjes kedvét.
Bill felegyenesedett és bokájára ült. Kajánul elmosolyodott és elkezdte lehúzni rólam a bugyit. Lehunytam a szemem és vártam. Lábaimat felhúzta a csípőjéhez és kicsit jobb oldalra csúszott. Éreztem ahogy nagyon lassan belém csúsztatja a középső ujját,majd ezt követte még egy. Körkörösen mozgatta,aztán ki be, hol gyorsan,hol lassan aztán ismét gyorsan.
Nagy nyögések hagytál el a számat. Erősen kellett kapaszkodnom a lepedőkbe,hogy ne menjek el olyan gyorsan. Nem gondoltam volna,hogy ennyire ki vagyok éhezve,hogy egy kis ujjazástól is képes lennék elmenni. Végül megállítottam Billt. Feljebb csúsztam az ágyban. Szinte már ültem mikor magamra húztam Billt. -Kérek egy csókot! -dorombolva simultam hozzá meztelen testéhez. Bill teljesítette amit kértem. Hevesen megcsókolt,közben rátapintott a mellemre is. Nagyot rándult a testem mikor megmarkolta.
-Akarlak. -nyögte. -Leszarok mindent! Nem érdekel a média! Nem érdekel,ha valaki ellenzi még,ha ő a saját anyám is. Semmi nem érdekel,csak TE!
-Szeretlek Bill! Még az életemnél is jobban! -nem akartam ezzel foglalkozni. Nem akartam a szavak súlyával törődni. Csak Billt akartam,de őt minden áron. Lehunytam a szemem és úgy csókoltam meg őt.
Bill levarázsolta magáról a boxert és a tőle telhető legóvatosabb módon belém hatolt. Egyszerre nyögtünk fel. Lassan kezdett el mozogni,de így is több volt,mint varázslatos. Egy pillanatra sem akartuk elengedni egymás ajkait,csak a nagyobb lökéseknél távolodtunk el picit,de rögtön egymás szája után kaptunk. Kedvem lett volna leállítani az idő múlását. Még egy nagy és egy kicsi aztán megint nagy és végül becsengett a végszó. Megállíthatatlanul. Bill nem azonnal szállt ki belőlem. Csak kis idő múlva egyenesedett ki és gördült le rólam.
-Bill.. -felé fordultam. -...olyan jó,hogy itt vagy nekem. Nem válaszolt csak büszkén a mellkasára húzott és megcsókolt.
Szia kész a kritikád! :)
VálaszTörléshttp://blogdesignhelpers.blogspot.hu/