2013. április 1., hétfő

85.rész Hamburg Nightlife

Helló! Így terhes napjaimban neki láttam írogatni és elkészült a Heart Shapped Glasses következő része. Nem lett túl hosszú. Inkább egy kisebb előkészítőnek szántam. Aztán... -nem lövöm le a poént ^o^ Hamarosan úgy is megtudjátok. Ölelések és csókok: Naughty Bitch ♥! Egyébként boldog bolondok napját :D 


Az éjszaka utolsó órái teljesen kihaltá tette Hamburg utcáit. Skyler és Tom abban a kihaltságban egymást lögdösve mentek haza felé. Boldogok voltak hiszen hosszú hónapok alatt szinte nem is tartották a kapcsolatot. De most minden helyre jött! Vidáman sétálgatnak haza Dominic bulijából. Igaz,hogy már erősen hajnalodott,de Don erősen tartotta a
bulit. Még üvöltött a zene és még az alvó emberek szájába is piát töltöttek.
-Végre itthon! -sóhajtott Sky mikor belépett a házba,meg se állt; azonnal az emeletre akart menni. Tom becsukta az ajtót és a lány után ment. 
-Szerinted Billék itthon vannak? -állt meg a srác, öccse szobája előtt. 
-Hát gondolom hajnalban nem a városban rohangálnak. 
Tom megrántotta a vállát,majd halkan benyitott. Csak épp hogy bekukucskált már látta ahogy a szerelmesek összegabalyodva alszanak. Skyler a nyakát nyújtogatva nézett be.
-Aranyosak. -motyogta Tom. 
Skyler
-Ahha. Mint valami kiscicák. 
Tom becsukta az ajtót. Hatalmas barna szemeivel Sky-ra nézett. 
-Mi van? -kérdezte pajkosan. 
-Semmi érdekes baby! Csak arra gondoltam,hogy,ha ezek még délben is aludni fognak, mi mennyit rosszalkodhatunk! 
Sky érzékien megharapta az ajkait,megdöntötte a csípőjét. -Akkor mire vársz te kandúr? 
Tom arcán megjelent a jól ismert kaján vigyor. Újra hazai pályán!

Emma felébredt,nyújtózkodott majd felült törökülésbe,végig nézett a mellette alvó Bill testén. Elmosolyodott azon,hogy szerelme milyen hülye pózokban bír aludni. Végig simított éj fekete haján és lágy csókokkal ébresztgette. Bill mocorogni kezdett. Valami morgásra hasonlító hang után lassan kinyitotta szemeit. Barna íriszei üvegesen csukódtak vissza.
-Fáj a fejem... -motyorogta,majd még jobban bevackolta magát. Hosszú testéből egy pici gömböcre hasonlító dolog lett. Aranyos.
-Kérsz valamit?
-Először egy csókot! -buksiját felhúzta a párnából és megcsókolta párját. A lány csak oda adóan csókolt vissza. Nem élték bele magukat. Ez a csók olyan volt akár egy Royal förccs.
Em lemászott Billről. A fiú lehunyta szemeit. Nem számított rá,hogy az álommanók próbálják visszahúzni Dreamlandbe. Egész teste elernyedt és kezdetét vette a mély zuhanás, ő azonban nem hagyta; szemei kipattantak,teste rázkódott egyet. Körbe nézett: senki nem volt sehol. Hol van Emma?  A biztos válasz érdekében felöltözött és lement a konyhába. Bingó! Gyorsan lelépett a kis hölgy,mint valami szökevény. .
Emma ott ténykedett valamit,közben fütyült és a ritmusra ringatta a csípőjét. She is sexy!  A falatnyi kis bugyijára rálógott hosszú,testhez simuló,fehér pólója. Hosszú lábain combfix húzódott végig. Haja még kócosan is elbűvölővé tette őt.
Bill elmosolyodott. Odasétált barátnője mögé és átkarolta a csípőjét. Érezte ahogy a lány teste összerezzen. Talán nem számított rá,.hogy bárki elkezdi ölelgetni.
Letette a kést és megfordult Bill karjaiban. Cicásan hozzásimult.
-Megijesztettél. -jelentette ki érzékien.
-Te meg csak úgy otthagytál!
-Mert aludtál.
-Fél álomban voltam!
-Ugyan az! -beletúrt Bill hajába. A fiú semmilyen felvezetés nélkül megcsókolta. Rámarkolt Em fenekére,lesimított a combjain és egy laza mozdulattal feltette a pultra. Pár pillanatra elváltak ajkaik egy gyors levegő vétel érdekében.
-Csókolj még! -nyögött Emma. Bill nem húzta az időt: azonnal megcsókolta telhetetlen szerelmét. A lány ficánkolt a karjaiban.Lábaival magához szorította Billt.  Totál elvesztették időérzéküket. Még a telefon csörgésre se voltak hajlandóak figyelni. Valakinek még is sikerült elterülnie a figyelmüket...
Tom torok köszörülve topogott a terasz felőli dicsőség folyosó előtt. A szerelmesek rámeredtek.
-Régóta nézlek már titeket és az életem árán sem zavarnám meg a csókcsatátokat,de picit már durvák vagytok. -közelebb ment hozzájuk.
-Bocs,azt hittük alszol. -Bill ellépet Emma elől és zsebre vágta a kezeit. -De igazán szólhattál volna!
-Hé! Öcsi nyugi már! Nem a három éves fiad kapott rajta ahogy épp megakarod kefélni az anyját. Nagyfiú vagyok feltudom dolgozni!
Bill grimaszolt. Emma leugrott a pultról és magára hagyta az ikreket. Úgy gondolta rá fér a tesókákra egy is kis magán beszélgetés.

-Öcsi,kérdezhetek valamit? -ült fel a bárszékre Tom. Bill válaszképen csak bólintott. -Mire volt jó ez az egész?
-Mondjuk Emma a barátnőm és szeretem őt megcsókolni.?
-Nem..rosszul kérdeztem. Bocs!. Úgy értettem: mire volt jó megkeresni Jeremmyt és belerángatni egy koncertbe? Egyáltalán miért pont Skyler bandáját?
-Most baj?
-Igen Bill! Kurva nagy baj,hogy gondolsz egyet és oda dobsz a Világnak egy tapasztalatlan bandát! Észnél vagy baszod? Leégeted őket 6 milliárd ember előtt!
-Ezer bocsánat,hogy én hiszek abban,hogy Skyler és a bandája bármit elérhetnek! Kövezzetek meg!
-Hinni a templomban kell! A következő csajom bandáját is kibaszod a Világ elé tapasztalat nélkül?
-Ahha! Az a bajod,hogy segítettem nekik!
-Bill ne kombinálj! Semmi bajom azzal,hogy segíteni akarsz! De ezt a koncertesdit oltári nagy baromságnak tartom.Még nem is debütáltak.
-Ezzel most nem csak nekem fordítottál hátat hanem Skylernek is. -Bill felkapta a kulcsait és elment. Tom csak megforgatta a szemeit. Inkább elkezdett azon agyalni,hogy mi is a mai programja. Skyler.... Ám itt van egy kis bibi! Skyler drága egész nap próbál,interjú ad,pózolgat (hála Billnek.) .
Felhívta Georgot, de ő másnapossággal küzdött. Gustav pedig már a telefont se vette fel. Dominic pedig valamelyik Playboy lánnyal villásreggelizett. Még felhívott pár formát,de mindenki lerázta valami bravúros magyarázattal. Nem maradt más,mint régi barátnője: -Emma!Gyere le légyszi! -kiáltott. Hallotta ahogy tompán bevágódik egy ajtó és egyre erősödik a köröm cipő kopogása.
-Itt vagyok! -topogott be a kishölgy. Haja hanyagul oldalra volt fogva és valami rendőr sapkára hasonlító sapek volt rajta. Fehér pólójának merész mély bevágása volt. Fekete miniszoknyája pedig hallatlanul rövid volt -de nem neki.
-Tartunk olyan lazulós napot,mint régen?
-Hát nem is tudom...
-Hívjuk Jennit is!
-Milyen Jennit?
-A régi barátnődet. Tudod: Jwoow.
-Az a Jenni? Te tartottad vele a kapcsolatot?
-Nem. Csak tegnap éjjel összefutottunk. Megadta az összes elérhetőségét.
-Akkor hívd már fel!
Tom észvesztően szexisen elmosolyodott. Elővette a telefonját és hívta Jennit. Emma kikerekedett szemekkel figyelte a telefonáló fiút,aki néha nevetett. Elég sokáig egyezkedett Jennivel ameddig végre eldöntötték,hogy egy kávézóban találkoznak. Emma ahogy meghallotta a a kávézó nevét; összekapkodta a kulcsait és a telefonját bevágta egy táskába és rohant is kifelé. Tom alig bírt kijutni a házból és bepattanni a lány mellé a kocsiba.

Észvesztően izgultam. Évek óta nem láttam Jennit. Az ikrek mellett ő is mindég ott velem és segített,vagy épp hülyeséget csinált. Egymás után húztuk ki egymást a bajból. Ha szabad úgy fogalmaznom: mi voltunk a fantasztikus négyes. Gondolom így magától érthetődő miért hajtottam át két piroson. Minél előbb le akartam parkolni valahol a park körül. De hát nem is Hamburg lenne,ha valamelyik vadbarom nem szenvedne a beparkolással. Bezzeg én! Nő létemre úgy beparkoltam,mint a You Tubos a videókban. Kiszálltam és lezártam a kocsit. Tom úgy ordított rám,hogy ő még bent van. Nem voltam hozzászokva,hogy utaznak velem.
-Ma különösen kiborító vagy csajszi. -szállt ki a fiú,miután végre vettem a lapot és kiengedtem szegényt.
-Bocsii. Mentségemre legyen,hogy lassú vagy!
-Jah persze! Kend rám! -nevetve átkarolta a vállamat. Teljesen átjárt az rég elfeledett érzés. Tinédzser korom legjobb érzése. Az úgy nevezett: Tomos érzés. 
Jenni Farley
 Alig léptünk párat és Tom már meg is állított. -Ott van! -mutatott a távolba. Egy lány épp a cuki  kocsijából vette ki a cuccait.
-Jenni! -oda rohantam hozzá. Ő ledobta a táskáját és azonnal megölelt.
-Emma! Ezer éve nem láttalak! -motyogta a nyakamba.
-Dettó! -erősebben öleltem őt magamhoz. Mélyen beszívtam az illatát ami szinte semmit nem változott: évek múlva is ugyan  az az édes gyümölcsös illat.
-Helló Jenni! -köszönt Tom ahogy oda ért. Jen elengedett és adott egy pacsit a fiúnak.
-Nagyon megváltoztál Emma! Pozitív értelemben. -kacsintott.
-Huu basszus már féltem,hogy nem tetszek.
-Jól áll. -ujjai közé vett egy szőke tincset és végig morzsolgatta. Kifejezetten tetszett neki.
-Egy kávé csajok?-Kérdezte Tom.
-Fasznak kell kávé! -csattant ki Jenni. -A Dollihausban ma este tök jó buli lesz.Ugorjunk be oda. Nincs annyira messze.
-Dollihaus? -Tom kissé elhúzta a száját.
-Nem szereted?
-De szeretem,csak nem a legdiszkrétebb hely.Habár kit érdekel! Menjünk.!
-Azt mondják a Dollihausnak több botránya és pere volt már,mint bulija, és durvább bulit tartanak ott,mint Dominic Delux. Ráadásul lehetetlenség oda bejutni.
-Figyu Jenni! Ha a dílereknek megy akkor Tom Kaulitznak miért ne menne? -ránéztem a mellettem tornyosuló fiúra aki büszkén kihúzta magát.
-Szuper! Let's go! -belém karolt és elkezdte a sztorizás. Úgy tűnik a Dollihaus ma éjszaka nevet vált: Bitch-haus.

Bill akármennyire próbált figyelni nem ment neki. Pedig most valami pót menedzser a Bullets of the Guns-nál. Jeremmynek halaszthatatlan dolga akadt így Billre bízta fiókáit. De ő valahogy nem volt toppon. Aggasztotta,hogy Tom nem támogatja Skyler az önmegvalósítás felé vezető úton,de még is legjobban az piszkálta a csőrét,hogy még őt sem. Nem várta el,hogy Tom ott álljon mellette és kritikus szemmel vizslassa Skyleréket,de egy kis támogatás jól esett volna mindkettőjüknek.
-Ööömm...Bill! -Sky megkocogtatta a fiú vállát. -Minden oké?
-Persze. Csak kicsit elkalandoztam.
-Aha. Tudod kinek adagold be ezt a süket dumát! Na mi a baj?
Bill lehunyta a szemét. Tudta,hogy bízhat Skylerben,de még sem érezte úgy,hogy ezt el kellene mondania neki. Úgy döntött nem meséli el a teljes sztorit. Így Skylert megkíméli egy hatalmas csalódástól és még meg is nyugtatja.
-Kicsit össze vesztünk Tommal.
-Ez komoly?
-Tudom most azt gondolod,hogy valami oltári nagy veszekedést csináltunk,de nem. Egy apró baromságon összevesztünk.
-Mi volt az?
-Áhh...-belerúgott valami vezetékbe. -Nem lényeges.
-Azért mond el!
- Ezen az egészen! -felnézett a plafonra. -Szerinte oda doblak titeket a Világnak és hagyni fogom,hogy szétszedjen a sajtó.
-Valóban hagyni fogod?
-Sky! Tudom mi játszódik le benned. Sokszor átéltem már azt amit most érzel és tudom,hogy mindég lesz melled valaki. Lesznek szar napjaid amikor legszívesebben golyót repítenél a fejedbe,de valaki  mindég ott lesz és nem hagyja. Ameddig az erőm futja, ott leszek veled és megvédelek. És Tom is ott lesz! Akárhogy ellenzi ezt az egészet. Vigyázni fogunk rád!
A lány meghatódva megölelte Billt.-Köszönöm...-súgta miközben lehunyta a szemeit. A fiú lágyan végig simított Sky vörös hajzuhatagán. Apró teste megremegett. Hatalmas,kövér könnycseppek gördültek végig az arcán.
-Annyian hagytak már cserben. -motyogta. -Nem akarok újra egyedül lenni! Nem,nem,nem,NEEEM! -hisztérikusan ordított,de Bill teste nem hagyta kitörni a hangokat.
-Gyere szépen! Haza viszlek,már úgy esteledik.

Éjfél körül járhatott mikor Tommal nagy nehezen hazafelé mentünk. Nem voltunk sokáig a Dollihausban. Beültünk az egyik sarokba és beszélgettünk.
Elég kómás voltam ezért Tom vezetett.
-Jobbra húz a kocsi. -kezdte.
-Tudok róla. Bill szerint semmi baja.
-Chh...Bill szerint semmivel nincs baj. Legfőképpen saját magával.
Kérdőn felhúztam a szemöldököm. -Valami baj van? Összevesztetek?
-Hát mit ne mondjak reggel totál felbaszta az agyamat. Mit képzel magáról? Attól hogy ő Bill Kaulitz attól még nem kell a megváltó nagyságosurat játszani!
-Már megint mit csinált?
-Szervezkedett. Gondolt egyet és oda dobta Skylert a sajtónak. Szerinted normális? Szegénynek semmi tapasztalata nincs. Egy kurva nagy bukás lesz ez nekik! De ne félj! Billnek is fog még égni a pofáján a bőr!
Elmélyülten figyeltem ahogy egyre inkább felpörgeti magát. Mellkasa hevesen járt fel s le,izmai pedig megfeszültek.
-Bazdmeg! -csapott a kormányra hirtelen. Összerezzentem a kirohanásától. Totál felhúzta magát. Őszintén szólva, nem is értem minek idegeskedett ezen,hiszen nem ő esik pofára. Sőt ő még csak föl se merül ebben az egészben.
Lefékezett a kapu előtt. A vaskapu lassan nyílt ki. Ettől Tom még feszültebb lett. Érezni lehetett a feszültséget körülötte. Mikor végre kinyílt a kapu ő kereket csikorgatva hajtott be. Még szerencse,hogy a BMW-k nem kényes kocsik. Leállította a motor és szinte kivágódott a kocsiból. Az biztos,hogy ő többet nem fogja vezetni a kocsimat,sőt még kocsiba se ülök vele.  Lassan kimásztam a drága kocsiból és bementem. Totál sötét volt a házban. Gondolom Tom már felment. El is találtam: az emeletre érve láttam,hogy a szobájából halvány fény szűrődött ki. Be se néztem igazán mit csinál,hiszen mindenki tudja ilyenkor mit csinál egy ideges pasi: fel,le járkál és motyog.
Megálltam Bill szobájának ajtaja előtt. Halkan lenyomtam a kilincset és még annál halkabban beosontam. Édes kicsi szerelemem a jelek szerint bealudt. Az utcai fényekben csak annyit láttam belőle,hogy hason fekszik.
Valahogy elbotorkáltam a fürdőig. Felkapcsoltam a villanyt és becsuktam az ajtót. Levettem magamról a ruhákat és a hatalmas tükör elé álltam. Jó darabig nézegettem magam. Úgy tűnt mióta utoljára vizslattam magam felszedtem pár kilót. Baszki. Holnaptól kemény kondiba járás! Szigorúan csajszi! Nem hagyhatod el magad!

A reggel nyűgösen köszöntötte Billt. A Nap sugarai piszkálták a szemét ezért nem tudott aludni. Nyújtózott egy nagyot és oldalra nézett. Összerezzen. Abban reménykedett Emma ott lesz mellette,de nem volt ott.
-Emma! -kiugrott az ágyból. Aggodalma hiába való volt. Emma egy köntösben és fogkefével a szájában jött ki fürdőből.
-Mi van? -motyogta alig érthetően.
-Azt hittem nem aludtál velem.... -Bill lesütötte a szemét. Emma halványan felnevetett,majd kivette a fogkefét a szájából.
-Még is hol lettem volna? A város másik felében a szeretőimnél? -visszament a fürdőbe. Kiöblítette a száját és visszament a szoba közepén álló Billhez. Lábujjhegyre állt és megcsókolta a fiút. Billt hirtelen érte a csók,de tetszett neki Emma telhetetlen irányítása. Úgy tűnik a kishölgy ma igazán jó passzban van. Lassan elvált Bill ajkaitól és leereszkedett.
-Utálom,hogy pici vagyok!
-Nem is vagy pici. -megakarta csókolni Emmát,de a lány elfordult tőle. -Direkt csinálja a kis lotyó! -gondolta magában miközben Emma bement a gardróbba.
-Elmegyünk valahova? -kérdezte, miközben megigazította a fekete egybe részes szoknyája pántját.
-Nem érek rá. De,ha nagyon szeretnéd akkor együtt ebédelhetünk.
-Csak? -durcásan kicsoszogott.
-Csak egy Bill Kaulitz van a Világon.
-Szóval vegyem úgy,hogy a Világ kisajátít. Akkor én megyek. -felhúzta a magassarkúját. -Megyek és hagyom,hogy a szállodai iroda had sajátítson ki. Ott fogok punnyadni egyedül a büdös festékszagú papaírok között. Kösz,hogy elintézted a napomat.
-Bocsi! De nem tehetek róla! Dolgom van és nem fér bele az időmbe,hogy veled is foglalkozzak!
Emma rosszalóan összeráncolta a homlokát és se szó,se szentbeszéd kiviharzott a szobából.


Egyhangúan néztem az utat. Úgy terveztem,hogy majd Billel romantikus filmeket nézünk,vagy vígjátékot.
Esetleg kimegyünk a parkba sétálni. Helyette éppen a szállodám felé megyek tök egyedül. És ez idegesít! Elvileg én vagyok a barátnője még sem érzem magam annak! Mindég van valami kibúvó. Mióta két napja hazajöttek nem is láttam őt csak Dominic bulijában és az ágyban ahogy épp megdug. Talán azért érzem így,mert kibaszottul hiányzott abban a három hónapban, vagy szimplán igazam van és Bill egy pöcs. Nem kérem azt,hogy én legyek az első a listán,de nem szeretnék utolsó lenni. Nincs mit tenni: kőkeményen,érzelmek nélkül meg kell vele beszélnem! Csak tudom hogyan...