Em megismerkedett Dominic anyjával,aki elhívta valami gyenge opera előadásra. Ott váratlanul feltűnt Pinky Woods valamint a drága anyós jelölte, Simone Trümper. Persze ebből már is jelenet lett ami azzal végződött,hogy Pinky Emmára öntött egy pohár pezsgőt,Don pedig mindkettőjüket leöntötte. Mint az óvodában.
Dominic szerint nem is lehetne jobban zárni egy turnét,mint egy vad bulival. Még kemény 1 napot ki kellett bírnia mire drága haverja nyakába ugorva elárulhatja,milyen jó ötletei vannak. Minden esetre semmit nem bízott a véletlenre: egész Hamburgban óriás plakátokon hirdette a holnap éjszakát:
Helló-belló Hamburg!!
Újra hazai pályán a Tokio Hotel! A Pophercegeinek hatalmas záró bulit szervez a partiarc; Dominic Delux!
Scream of Europa!!
Bulizz együtt a TH-val,Emma Bloom-mal,Skyler Hudec-cel és Dominic Delux-szal. Az évszázad partija! Ott a helyed,ha úgy érzed igazi bulizós hangulatod van!
Scream of Europa!!
Bulizz együtt a TH-val,Emma Bloom-mal,Skyler Hudec-cel és Dominic Delux-szal. Az évszázad partija! Ott a helyed,ha úgy érzed igazi bulizós hangulatod van!
Hajnal négy körül járhatott mikor A TH magángépe landolt a reptéren. A fiúk nagyot nyújtóztak mikor végre kiléptek a friss levegőre. A reptér előtt várták őket a sötétített ablakú kocsik. Lajhárok módjára bemásztak.
-Az meg mi?Unatkozik valaki? Semmilyen buliról nem volt szó! -nézett ki az egyik pirosnál Bill.
-Dominic. -vigyorgott Tom az orra alatt. -Ahogy lehetősége van máris szervezkedik. Egyszer komolyan nem bírok magammal és leütöm! Esküszöm,hogy leütöm. Csak azt nem értem miért van Sky feltüntetve. Nem is járunk...még csak be se jelentettük.
-Olyan érzésem van.hogy az én királynőm intézkedett. -Bill arcán 2000 wattos mosoly húzódott végig.
-Hát baszki! Mindenki bele avatkozik a magán életembe. Faszom ki van! -morogtam magának.
Dominic nem bírt dögleni. Unalmában betett egy South Park DVD-t és azt leste. Scotty kutyus és Billi cicus egy alvó kosárban boldogították egymást elég nagy hangzavart csapva. A fiú hol tévét nézte,hol az állatokat.
-Mit nézel? -csoszogott be Skyler.
-South Parkot,meg az állatkertet.. Miért nem alszol?
-Nem tudok. És te?
-Dettó.Emma kidőlt?
-Legalább ő bír aludni,ha mi már nem.
-Helyettünk is durmolászik. Úgy tud aludni,mint akit leütöttek. Aranyos amikor rugdos és mély hangon nyöszög.
-Te honnan tudsz ilyeneket?
-Együtt aludtam vele múltkor. Felemelően jó volt amikor pöcsön rúgott. Azóta kék,zöld a farkam.
Az ablakon erős fények szűrődtek be amire felfigyeltek mindketten. Az ikrek. Fülig érő mosollyal masíroztak ki üdvözölni őket.
-Sziasztok! -tárta szét a karjait Don és megölelte rég látott barátját.
-Dominic,te agyament beszívott köcsög! Hiányoztál haver! -ölelte meg őt Tom.
Bill elcipekedett a csomagjaival Skyler-ig,majd letette a poggyászokat és megölelte a lányt.
-Szia. -suttogták egymás fülébe. Elengedték egymást.
-Emma?
-Alszik. Olyan mint akit kiütöttek.
-Felmegyek,ha nem baj. -megragadta a bőröndöket.
-Nem. Persze menj csak. -suttogta Sky.
Hátra nézett a még mindég egymást ölelgető Dom-ra és Tomra. Szemeivel sok szerencsét kívánt Skylernek. A lány csak halvány mosollyal válaszolt. Magabiztosan próbált közeledni,de sokkal inkább úgy nézett ki,mint aki enyhén spicces.
-Szia...Tom. -köszönt halkan.
-Szia...-válaszolt a fiú. Tekintetük összetévedt.
-Tudnánk beszélni?
-Persze..csak...-a fiú vakargatni kezdte a tarkóját. -csak előtte beviszem a cuccaimat. Addig várj meg a szobámban, jó?
-Oké. -a lány összeszorította az öklét,sarkon fordult és a legerőteljesebb léptekkel indult el egyenesen.
Bill halkan nyitott be a korom sötét szobába. Megvárta amíg a szeme kissé hozzá szokik a sötétséghez,majd beljebb lépett. Becsukta az ajtót és próbált eltalálni a fürdőszoba ajtóig. Ott felkapcsolta a villanyt ami érzékien világította be a szobát. Az ágyra pillantott. Emma ott volt, békésen aludt. A hasára volt fordulva arccal Bill felé. Valami fekete dolgot szorongatott amiből a fiú azt vette ki,hogy a saját pulóvere. Aranyos.
Szíve hevesen kezdett verni és valami különleges érzés vonzotta a lány felé,de nem engedett. Bement a fürdőbe. Sietve leöltözött egy szál boxerbe. A tükörbe pillantott. Arcán nem volt fekete smink és haja is össze vissza állt. Barna szemei alig pislákoltak. Ideje volt egy nagyot aludni. Kikocogott a fürdőből,lekapcsolta a villanyt. Bebújt Emma mellé. Apró csókot adott a lány arcára,majd kisimította onnan a kósza hajszálakat.
-Hiányoztál nyuszó..-súgta halkan. Összekulcsolta az ujjaikat,közelebb bújt a lányhoz és beszívta édes illatát. Még mindég olyan volt amire emlékezett. Szinte semmi nem változott az emlékeiben,pedig az emberi természet hajlamos játszadozni a félve őrzött emlékekkel. Valamit -kitöröl,-megmásít,-megtart.
Sky az ágy közepén ült. Erősen szugerálta az lepedőket mikor Tom belépett. Leült mellé. Gyengéden kisimított pár hajszálat a lány arcából,majd mély lélegzetet vett.
-Igazából nem is tudom hol kezdjem...-kezdte. -Szeretném elmondani mit is érzek valójában: változást.
-Mi változott Tom? -Sky óvatosan nézett rá a srácra.
-Az életem. Úgy érzem megváltoztattad az életemet. Mióta megismertelek jól érzem magam. Nem érzem azt az ürességet ami eddig volt bennem. Soha nem beszéltem róla senkinek -még Billnek sem. Próbáltam elnyomni a magányosságot.Két éve még Emmánál is bepróbálkoztam,de nem jött össze.-halványan felnevetett,majd ismét komoly lett.- Akkor majdnem elveszítettem őt és komolyan féltem,hogy talán Billt is elveszítem,mert már akkor fülig szerelmes volt. Sok haverom fordult el tőlem azért,mert ráhajtottam a nőjükre.Szóval beparáltam az öcsém miatt.
-Ezt meg is tudom érteni. -biccentett Sky.
-És akkor az utolsó mentsváram a kurvák voltak. Jó volt,de az üresség megmaradt. Minden reggel egy hotel szobában, más nővel keltem. Kicsit már unalmas volt. Persze Dominic soha nem unja meg. -nevetett. -Aztán jöttél te. Boldog vagyok veled! Nem érzem azt az ürességet. És szeretem,hogy nem vagyok egyedül. Úgy érzem már nem csak öcsémre támaszkodhatom hanem rád is.
-Akkor miért csináltad azt?
-Nem tudom.Nem akarom a piára fogni,mert az igen is én voltam. Na jó talán a pia is benne volt,mert különben nem hánytam volna tele Bill autóját. Viszont akkor nagyon megijedtem. Féltem,hogy végleg elveszítelek. És amikor elindultunk turnézni tudatosult bennem,hogy mit is tettem. Úgy éreztem ez tényleg a vége mindennek.Az életem szinte darabokra tört. És amikor megláttalak,hogy itt vagy,itt vártál rám...Valami hihetetlen nagy boldogság járta át a testemet. Mintha apró kis manócskák költöztek volna belém és elkezdték össze rakni a szívemet. Pici Skyler manók.
-Hogy lesz tovább?
-Szeretnék veled lenni! Veled szeretném leélni az életem! Azt akarom,hogy,ha eljön az idő a feleségem legyél, és gyereket szülj nekem!
-Alig várom az első ráncaidat.
Tom közelebb hajolt a lány ajkaihoz és hevesen rátapadt. A lendülettől Sky hátra dőlt és viszonozta a csókot. Tom ahogy tudta magához húzta a törékeny testet.
Abban a heves vad csókban benne volt minden: megbocsátás,szenvedély,szerelem. Minden amit egymás iránt éreztek. Érezték az összetartozásukat: azt,hogy a sors Nagymágusa egymásnak teremtette őket. Felőlük összedőlhetett Világ,tudták; soha többé nem engedik el egymást és a másik szerető karjaiban jutnak el a halál és megváltás kapujába.
A reggeli nap sugarai kellemesen világították meg Bill szobáját. A fiú egész éjjel nem aludt,csak ölelte és csókolta az alvó Emmát,aki kora reggel mocorogni kezdett. Hasáról átfordult a hátára és hatalamsan nyújtózott.
-Szia picur! -suttogta a fülébe.
Bájosan kezdett nevetni majd hosszú pillái felpattantak. Bill nem bírt magával: azonnal a lány ajkaira tapadt.
-Hiányoztál... -szólt Em a csók végén.
-Te is nekem!
Kivágódott az ajtó és Dominic rohant be Scottyval. Szabályosan közéjük ugrottak. Don magához ölelt minket a kutya pedig Billt bökdöste.
-Újra együtt a NAGY CSAPAT. Jó veletek cukikáim. -szorosan ölelt. -Mindjárt érkezik a japánok gépe. Ki jöttök?
-Mi van? Milyen japánok? -Bill kikelt a fiú szoros öleléséből.
-A haverjaim. Jönnek bulizni. Ne mond,hogy nem láttad a nagy plakátokat?
-Láttam.
-Ugye jössz?
-Nem. Nincs kedvem bulizni.
-Hát baszki! -kimászott az ágyból. -Emma vedd már rá,hogy jöjjön! -nyüszögött,majd kiment.
Bill közelebb csúszott hozzám és átölelt. Arcát a nyakam kis gödrébe temette. Kezeit a mellem alá helyezte,és az egyik ujjával simogatni kezdte a domborulatot.
-Ez csikis. -nevettem,majd ében fekete haját kezdtem el csavargatni.
-Akkor is csinálom. Kibaszottul hiányozott minden. Minden egyes porcikád, a hülye beszólásaid,az érintéseid,a csókjaid. Úgy éreztem meghalok nélküled. Akárhányszor megálltam egy pillanatra; eszembe jutottál és összeszorult a gyomrom,nem kaptam levegőt és remegtem.
-Nem bírtalak kiverni a fejemből. Hányingerem lett ahogy az üresség és a magány úrrá lett rajtam. Féltem nélküled. Féltem,hogy soha többé nem látlak. -szemeimbe könnycseppek ültek és végig gördültek az arcomon.
-Itt vagyok! -feljebb csúszott és birtoklóan,védelmezően ölelt magához. -Soha többé nem engedlek el! Soha többé nem hagylak itt! Nem kell többé félned,mert itt vagyok,megvédelek mindentől és mindenkitől. Édes,kicsi,törékeny Emmám!
Scotty elkezdte lökdösni Billt,miközben átmászott rajtam.
-Fuh kutya! -lökte le magáról. -Miért nem Tomot boldogítod? -kimászott az ágyból és magával hívta a kutyát egészen ki a folyosó közepéig. Lomhán kimásztam az ágyból,bebújtam a mamuszomba -jobban mondva csak az egyikbe. Hol van a másik fele?
-Scotty! -ordítottam el magam. Gimilabda módjára pattantam fel és szinte kirohantam a kutya után. A folyosó végén meg is láttam,szájában a mamuszommal. A rózsaszín nyuszis mamuszommal,amiért fél Hamburgot végig másztam!!
-Add vissza! -elkezdtem szaladni a kutya pedig lefelé. Végig loholt a nappalin és a konyhán addig amíg el nem estem.
Bill nevetve jött utánam. Odahívtam magához a kutyát és kivette a szájából a mamuszt.
-Ennyi lett volna picur.
-Jó rám nem hallgatott. -durcásan összefontam a karomat. -Tiszta nyál és harapás nyom lett. -felkaptam műpamacsot és Scottyhoz vágtam.
-Hé! Ne bántsd,csak játszani akart! -Bill lefogta a kezeimet.
-Most már játszhat vele.
-Majd szerzek másikat. -alám nyúlt és felemelt. -Nincs rajtad bugyi?
Határozottan megráztam a fejem. -Ha most szándékoznál felvinni akkor felvennék egy bugyit,hogy az ártatlanságodban kárt se tegyek.
-Milyen ártatlanságomban? -lassan elindult.
-Simone abban a hitben van,hogy egy szent szűz vagy aki kurvával jár.
-Ez agyfasz! Képesek vagytok kinyírni egymást. -egy laza mozdulttal leült velem az ágyra. Óvatosan a mellemet kezdte el masszírozni.
-Uff... -sóhajtottam. -Így jobb lenne. -megfogtam a kezét és a lenge pulóver alá irányítottam. Érzékien ért össze a bőrünk,szinte égette ahogy néha belemarkolt,majd ismét erősen még is gyengéden simogatta. A fejem hátra bicsaklott a vállára és elhaló sóhajok hagyták el ajkaimat.
Elhúzódtam tőle,megfordultam és terpeszben férkőztem hozzá közel. Ajkaink rögtön megtalálták egymást és belemerültek a csókcsatába.
Alig tudtunk belemerülni. Valkai kopogtatott és választ nem várva belépett. Tom volt az Skylerrel az oldalán.
-Szia Tom! -felpattantam és megöleltem.
-Helló csajszi! Hallottam,hogy öcsi nem akarsz jönni. Miért? -fordult az öccséhez.
-Mert nem akarok menni és kész. -felállt és felvett egy pólót.
-Öcsi figyu már! Egy nagyot vadulunk és aztán elmondhatod milyen jó volt. -biztatóan megveregette Bill vállát.
-Bill! Kicsim légyszike! Jó lesz! -oda ugráltam hozzá és egy csókot adtam az ajkaira.
-És mi lenne,ha itthon maradnánk és romantikáznánk. -átölelte a derekamat.
-Nincs kedvem. Bulizzunk! Drágám légyszi! Annyira jó lenne.
-Szeretnéd? -grimaszolt.
-Igen. -csábosan hozzá simultam.
-Jól van,majd estére meglátom,milyen kedvem lesz.
-Köszi! -kényelmesen hozzá bújtam és megöleltem.
-Látod cicám mire képes egy jó nő Billnél. -Tom oldalba bökte Sky-t, mire a lány hamisan felnevetett. Nem tetszett neki a vicc. Sőt egyenesen Tom legrosszabb vice volt. A fiú érezte,hogy Sky nem volt oda meg vissza. Lesült az arcáról az a sunyi mosoly és egy laza turbékoljatok drágáim kijelentéssel el is húzott, a vöröske pedig egyenesen utána rohant.
Billre néztem. Őrültem vigyorgott. Látszott rajta,hogy valamin őrülten jár az agya.
-Kibaszott jó ötletem van! -csapta össze a tenyerét. Beviharzott a fürdőbe és 10 perc múlva teljes Bill puccban jött ki. Adott egy puszit a hajamra,intett és elment. Hihetetlen ez a srác: eszébe jut valami és már is elrohan. Megrántottam a vállam,és elhatároztam,hogy végre felöltözök.
Rengeteg elintézni való után Bill végig rohant a stúdió-irodák folyosóján és kereste a jól ismert ajtót. Ugyan olyan volt mint a többi,de neki még is egyfajta szentély féleség volt -persze csak a saját és a süket szoba után. Bekopogott.
-Szabad! -hallatszott a válasz. Bátran belépett és az a látvány fogadta amire számított: David -a fiúk ügynöke- egy halom papír mögött ült az íróasztalánál és a laptopján böngészett.
-Bill! -nézett fel. -Mi újság nagyfiú? Neked épp otthon kéne döngetned a csajodat,helyette meg itt sertepertélsz?
-Jah. De nem zavarlak sokáig,csak egy kis infóért jöttem.
-Valakinek le kell nyomozni a telóját,mert zaklat? -önelégülten vigyorgott,mintha a Világ legjobb viccét mondta volna el. Ma mindenkinek ilyen szar a humora?
-Nem. Mond neked valamit az a néz;hogy Skyler Hudec és Bullets of the Gun?
-Skyler a volt igazgató lánya és tudtommal a bratyód nője. A B.O.T.G. pedig a bandája.
-Nagyszerű! Nem tudod ki a menedzserük?
-Ismered a rocker Jeremmy-t? Aki örökké bagózik és utálom,mint a szart. Ő a menedzserük. Itt van az irodája a folyosó legvégén. Hál' Istennek! Amúgy nagyon utálom a fazont. Egyáltalán nem veszi komolyan a munkáját. Nem is értem Skyler hogy volt képes nála leszerződni. Még is csak ő Alexander Hudec lánya!
-Oké,értem,Kösz David jövök egyel!
-Ugyan már! Nekem addig jó ameddig énekleni bírsz. Biztosíték,hogy nem döglök éhen. -önelégülten húzta fel a szemöldökét.
Bill elmosolyodott. -Ma este Delux bulit szervez. Azt rebesgetik őrületes lesz.
-Majd benézek. Csáó nagyfiú!
-Helló. -Bill kiment. Végig ment a folyosón egészen a legutolsó irodáig. Az ajtó mögül erős rock zene szűrődött ki. Talán Ramstein...vagy Kiss is lehet. A srác bekopogott,de nem érkezett válasz. Majd még egyszer megismételte, aztán megint és megint... Végül úgy döntött benyit. Jeremmy az asztalán légitározott és rázta rövid,barna haját. Jellemző rocker kinézete volt: szakadt gatya,agyon taposott bakancs,bandás felső és valami farmer anyagú mellény féleség.
Amikor meglátta Billt leugrott az asztalról és kikapcsolta a zenét.
-Nahát! A híres Bill Kaulitz! Mi járatban itt? -szólt fülig érő vigyorral.
-Szeretnék veled beszélni. -megköszörülte a torkát. A nikotin erős szaga zavarta őt. Nem volt hozzá szokva,hogy egy sötét irodában cigarettával átitatott levegőt szívjon.
-Miről vagy kiről?
-Skylerről. Arra gondoltam,hogy szervezhetnénk nekik egy koncertet. Pénzt adok rá,meg a nevemet is.
-Hoho! Öcsike,lassíts! Észnél vagy? 2 hónapja vannak a kezem alatt,még nem állnak készen. Rengeted csiszolni való van még rajtuk!
-És a csiszoláshoz az is hozzá járul,hogy koncertet szervezel nekik. Lehet ez azt a lendület adná meg nekik ami kell.
-És ha nem sikerül?
-Sky ügyes lány,gondolom a banda többi tagja se két bal lábas.
-Rendben. -sóhajtott a férfi. -Felhívom őket.
-Skylert ne. Neki én akarom elmondani.
-Ma este 7-re legyetek kint a nagycsarnokban.
Bill elégedetten bólintott és elviharzott.
Bevágódott a kocsijába és hazáig meg sem állt. Bazi nagy mákjára Skylert otthon találta. Épp a konyhában kotyvaszott valamit.
-Szia angyalka! -köszönt neki.
-Szia Bill! Mi újság?
-Rá érsz most?
-Persze. Miért?
-Eljöhetnél velem valahova.
-Hova?
-Még én sem tudom pontosan hova. Majd hamarosan hív David.
-Miért nem Emmát hívod?
-Őt tuti nem érdekelné, egyedül meg nem akarok menni.
-Meg se kérdezted őt?
-Nem. -lebigyesztette az ajkát. -De tuti,hogy nem érdekli őt.
-Oké elmegyek veled,de ha Em kiveri a hisztit a te bajod lesz.
-Hát gondoltam,hogy nem is te akarod elvinni a balhét. -halványan elmosolyodott. -Amúgy a kis asszony merre van?
-Tudtommal fönt. Úgy tűnik ma nem valami társasági ember.
A srác bólintott,majd elindult föl.
Halkan nyitott be a szobába. Emma felhúzott lábakkal ült a nyitott ablakpárkányban. Kezében cigaretta füstölgött. Bill még a cigi gondolatától gyomor görcsöt kapott. Kemény 20 perc tömény nikotin elég volt neki...
-Szia kislány! -köszönt.
-Szia. -köszönt vissza. Kidobta a csikket és bemászott. Becsukta az ablakot és szerelme karjai közé rohant. Szorosan megölelték egymást.
-Dominic nem rég hívott. 9-re kellene mennünk. -kezdte motyorászni párja mellkasán.
-Az húzós lesz... Van még egy ici pici dolgom és elhúzódhat. Megvársz?
-Persze megvárlak.
-Köszi. Rohanok! Szia! -futó csókot adott a lánynak és lement.
Skyler a Tommal közös szobájából jött ki átöltözve. Lazára vette a stílust: fekete póló volt rajta egy fermer dzsekivel,meg szűkített farmer nadrág torna cipővel.
-Na már tudod hová megyünk? -szögezte le a kérdést Billnek miközben leugrált utána lépcsőn.
-Már tudom. De siess nem érünk rá! -sürgette. Kirohant az ajtón és bevágódott a kocsiba.
-Mi? -Sky felhúzta a szemöldökét mikor mellé ült. -Igazán beavathatnál.
-És ha nem? -gázt adott és kerék csikorgatva kihajtott.
-Basszus! Ez most komoly,hogy ilyen brutálisan vezetsz?
-Nem,de jól esik. Egyébként is időre megyünk.
Sky megnézte az óráját ami az esti 6 óra utolsó perceit ütötte.Körül kémlelt a kocsiban. Úgy tűnik Bill nem a rendszeretete miatt híres. A hátsó kólás üvegek,mekis kaja dobozok,gumicukros papír,piás üveg,cigis doboz hevert.
-Te vezetés közben piálsz? -nézett rá a lány.
-Mi? Nem. Vagyis régebben igen,de már nem.
-Már megijedtem...
Bill keresett egy parkoló helyet a sok autó között.
-Ez az aréna... -nyögte Sky miközben kiszállt. -Mit keresünk itt?
-Meglepetés lesz. -motyogta Bill miközben rágyújtott. -Kérsz? -nyújtotta a lány felé a dobozt.
-Kösz most nem. Meglepi? Mi?
-A meglepi attól meglepi,hogy nem tudod mi az. Gyere! -intett. Sky úgy követte,mint a pincsi kutya. A szíve majd kiugrott a helyéről annyira dobogott. Elmentek a recepció mellett,majd egy nagy kivilágított folyosón,végül megálltak egy nagy fekete kétszárnyas ajtó előtt.
-Na kész vagy? -kérdezte, majd hatalmas barna szemeivel lenézett a vöröskére, aki csontos keze után kapott és óvatosan megszorította. Óvatosan bezárta öklét amiben szinte elveszett a lány aprócska keze.
-Mehetünk. -sóhajtotta.
A szabad kezeikkel kinyitották a nagy ajtót. Skyler hirtelen a hatalmas nézőtér tetején találta magát. Lába alatt hosszú lépcsősor terült szét székekkel. Lent a színpadon pedig ismerős arcokat vélt felfedezni: Seth-et az énekesét,Thomast a dobosát és Andreast a másik gitárost valamint drága menedzserét Jeremmyt. Meg valami sok ismeretlen emberkét, talán munkásokat?
-Basszus Bill! Ez az amire gondolok?
-Az bizony.
-Neneneee! Kösz,köszi,köszi. -szorosan megölelte Billt.
-Hé kislány! Ne engem ölelgess.! Inkább futás és gitározz!
Skyler bólintott és szinte lerohant a színpadhoz. Lepacsizott minden ismerősével. A fiúk beavatták a tervekbe -amit már menet közben Jer kiagyalt.
-Megmondtam,hogy jó ötlet. -állt a menedzser mellé Bill.
-Remélem nem lesz semmi probléma. Ciki lenne,ha pont én húznám le a nevedet és David még jobban nem bírna.
-Jeremmy itt nem a nevemről van szó! Én csak szeretném,ha Skyler végre elérje azt amiről álmodik! Túl sok rossz dolog történt vele,ideje,hogy forduljon a kocka.
-Én is szeretném,ha végre befutnának,de nem a te árnyékodban! Ráadásul az összes menedzsernek kelleni fogsz,hogy pátyolgasd a kölykeit.
-Ez már legyen az én gondom. És ígérem nem fogom beárnyékolni őket.
-Remélem is! -az időközben felállt banda felé fordult és fennhangon kezdett nekik magyarázni: -Oké,srácok! Úgy játszatok,mintha élesben menne! Vegyétek úgy mintha az életetek múlna rajta!
Skyler felvette a gitárját és vissza számolt magában,majd pengetni kezdett. Közben bele dúdolgatott a mikrofonba segítve Sethet.
Édes apjára Alexanderre gondolt és bátyjára Erichre. Nekik játszott. Az ő emlékük előtt akart tisztelegni. Most övé a Világ!
-Olyan érzésem van.hogy az én királynőm intézkedett. -Bill arcán 2000 wattos mosoly húzódott végig.
-Hát baszki! Mindenki bele avatkozik a magán életembe. Faszom ki van! -morogtam magának.
Dominic nem bírt dögleni. Unalmában betett egy South Park DVD-t és azt leste. Scotty kutyus és Billi cicus egy alvó kosárban boldogították egymást elég nagy hangzavart csapva. A fiú hol tévét nézte,hol az állatokat.
-Mit nézel? -csoszogott be Skyler.
-South Parkot,meg az állatkertet.. Miért nem alszol?
-Nem tudok. És te?
-Dettó.Emma kidőlt?
-Legalább ő bír aludni,ha mi már nem.
-Helyettünk is durmolászik. Úgy tud aludni,mint akit leütöttek. Aranyos amikor rugdos és mély hangon nyöszög.
-Te honnan tudsz ilyeneket?
-Együtt aludtam vele múltkor. Felemelően jó volt amikor pöcsön rúgott. Azóta kék,zöld a farkam.
Az ablakon erős fények szűrődtek be amire felfigyeltek mindketten. Az ikrek. Fülig érő mosollyal masíroztak ki üdvözölni őket.
-Sziasztok! -tárta szét a karjait Don és megölelte rég látott barátját.
-Dominic,te agyament beszívott köcsög! Hiányoztál haver! -ölelte meg őt Tom.
Bill elcipekedett a csomagjaival Skyler-ig,majd letette a poggyászokat és megölelte a lányt.
-Szia. -suttogták egymás fülébe. Elengedték egymást.
-Emma?
-Alszik. Olyan mint akit kiütöttek.
-Felmegyek,ha nem baj. -megragadta a bőröndöket.
-Nem. Persze menj csak. -suttogta Sky.
Hátra nézett a még mindég egymást ölelgető Dom-ra és Tomra. Szemeivel sok szerencsét kívánt Skylernek. A lány csak halvány mosollyal válaszolt. Magabiztosan próbált közeledni,de sokkal inkább úgy nézett ki,mint aki enyhén spicces.
-Szia...Tom. -köszönt halkan.
-Szia...-válaszolt a fiú. Tekintetük összetévedt.
-Tudnánk beszélni?
-Persze..csak...-a fiú vakargatni kezdte a tarkóját. -csak előtte beviszem a cuccaimat. Addig várj meg a szobámban, jó?
-Oké. -a lány összeszorította az öklét,sarkon fordult és a legerőteljesebb léptekkel indult el egyenesen.
Bill halkan nyitott be a korom sötét szobába. Megvárta amíg a szeme kissé hozzá szokik a sötétséghez,majd beljebb lépett. Becsukta az ajtót és próbált eltalálni a fürdőszoba ajtóig. Ott felkapcsolta a villanyt ami érzékien világította be a szobát. Az ágyra pillantott. Emma ott volt, békésen aludt. A hasára volt fordulva arccal Bill felé. Valami fekete dolgot szorongatott amiből a fiú azt vette ki,hogy a saját pulóvere. Aranyos.
Szíve hevesen kezdett verni és valami különleges érzés vonzotta a lány felé,de nem engedett. Bement a fürdőbe. Sietve leöltözött egy szál boxerbe. A tükörbe pillantott. Arcán nem volt fekete smink és haja is össze vissza állt. Barna szemei alig pislákoltak. Ideje volt egy nagyot aludni. Kikocogott a fürdőből,lekapcsolta a villanyt. Bebújt Emma mellé. Apró csókot adott a lány arcára,majd kisimította onnan a kósza hajszálakat.
-Hiányoztál nyuszó..-súgta halkan. Összekulcsolta az ujjaikat,közelebb bújt a lányhoz és beszívta édes illatát. Még mindég olyan volt amire emlékezett. Szinte semmi nem változott az emlékeiben,pedig az emberi természet hajlamos játszadozni a félve őrzött emlékekkel. Valamit -kitöröl,-megmásít,-megtart.
Sky az ágy közepén ült. Erősen szugerálta az lepedőket mikor Tom belépett. Leült mellé. Gyengéden kisimított pár hajszálat a lány arcából,majd mély lélegzetet vett.
-Igazából nem is tudom hol kezdjem...-kezdte. -Szeretném elmondani mit is érzek valójában: változást.
-Mi változott Tom? -Sky óvatosan nézett rá a srácra.
-Az életem. Úgy érzem megváltoztattad az életemet. Mióta megismertelek jól érzem magam. Nem érzem azt az ürességet ami eddig volt bennem. Soha nem beszéltem róla senkinek -még Billnek sem. Próbáltam elnyomni a magányosságot.Két éve még Emmánál is bepróbálkoztam,de nem jött össze.-halványan felnevetett,majd ismét komoly lett.- Akkor majdnem elveszítettem őt és komolyan féltem,hogy talán Billt is elveszítem,mert már akkor fülig szerelmes volt. Sok haverom fordult el tőlem azért,mert ráhajtottam a nőjükre.Szóval beparáltam az öcsém miatt.
-Ezt meg is tudom érteni. -biccentett Sky.
-És akkor az utolsó mentsváram a kurvák voltak. Jó volt,de az üresség megmaradt. Minden reggel egy hotel szobában, más nővel keltem. Kicsit már unalmas volt. Persze Dominic soha nem unja meg. -nevetett. -Aztán jöttél te. Boldog vagyok veled! Nem érzem azt az ürességet. És szeretem,hogy nem vagyok egyedül. Úgy érzem már nem csak öcsémre támaszkodhatom hanem rád is.
-Akkor miért csináltad azt?
-Nem tudom.Nem akarom a piára fogni,mert az igen is én voltam. Na jó talán a pia is benne volt,mert különben nem hánytam volna tele Bill autóját. Viszont akkor nagyon megijedtem. Féltem,hogy végleg elveszítelek. És amikor elindultunk turnézni tudatosult bennem,hogy mit is tettem. Úgy éreztem ez tényleg a vége mindennek.Az életem szinte darabokra tört. És amikor megláttalak,hogy itt vagy,itt vártál rám...Valami hihetetlen nagy boldogság járta át a testemet. Mintha apró kis manócskák költöztek volna belém és elkezdték össze rakni a szívemet. Pici Skyler manók.
-Hogy lesz tovább?
-Szeretnék veled lenni! Veled szeretném leélni az életem! Azt akarom,hogy,ha eljön az idő a feleségem legyél, és gyereket szülj nekem!
-Alig várom az első ráncaidat.
Tom közelebb hajolt a lány ajkaihoz és hevesen rátapadt. A lendülettől Sky hátra dőlt és viszonozta a csókot. Tom ahogy tudta magához húzta a törékeny testet.
Abban a heves vad csókban benne volt minden: megbocsátás,szenvedély,szerelem. Minden amit egymás iránt éreztek. Érezték az összetartozásukat: azt,hogy a sors Nagymágusa egymásnak teremtette őket. Felőlük összedőlhetett Világ,tudták; soha többé nem engedik el egymást és a másik szerető karjaiban jutnak el a halál és megváltás kapujába.
-Szia picur! -suttogta a fülébe.Bájosan kezdett nevetni majd hosszú pillái felpattantak. Bill nem bírt magával: azonnal a lány ajkaira tapadt.
-Hiányoztál... -szólt Em a csók végén.
-Te is nekem!
Kivágódott az ajtó és Dominic rohant be Scottyval. Szabályosan közéjük ugrottak. Don magához ölelt minket a kutya pedig Billt bökdöste.
-Újra együtt a NAGY CSAPAT. Jó veletek cukikáim. -szorosan ölelt. -Mindjárt érkezik a japánok gépe. Ki jöttök?
-Mi van? Milyen japánok? -Bill kikelt a fiú szoros öleléséből.
-A haverjaim. Jönnek bulizni. Ne mond,hogy nem láttad a nagy plakátokat?
-Láttam.
-Ugye jössz?
-Nem. Nincs kedvem bulizni.
-Hát baszki! -kimászott az ágyból. -Emma vedd már rá,hogy jöjjön! -nyüszögött,majd kiment.
Bill közelebb csúszott hozzám és átölelt. Arcát a nyakam kis gödrébe temette. Kezeit a mellem alá helyezte,és az egyik ujjával simogatni kezdte a domborulatot.
-Ez csikis. -nevettem,majd ében fekete haját kezdtem el csavargatni.
-Akkor is csinálom. Kibaszottul hiányozott minden. Minden egyes porcikád, a hülye beszólásaid,az érintéseid,a csókjaid. Úgy éreztem meghalok nélküled. Akárhányszor megálltam egy pillanatra; eszembe jutottál és összeszorult a gyomrom,nem kaptam levegőt és remegtem.
-Nem bírtalak kiverni a fejemből. Hányingerem lett ahogy az üresség és a magány úrrá lett rajtam. Féltem nélküled. Féltem,hogy soha többé nem látlak. -szemeimbe könnycseppek ültek és végig gördültek az arcomon.
-Itt vagyok! -feljebb csúszott és birtoklóan,védelmezően ölelt magához. -Soha többé nem engedlek el! Soha többé nem hagylak itt! Nem kell többé félned,mert itt vagyok,megvédelek mindentől és mindenkitől. Édes,kicsi,törékeny Emmám!
Scotty elkezdte lökdösni Billt,miközben átmászott rajtam.
-Fuh kutya! -lökte le magáról. -Miért nem Tomot boldogítod? -kimászott az ágyból és magával hívta a kutyát egészen ki a folyosó közepéig. Lomhán kimásztam az ágyból,bebújtam a mamuszomba -jobban mondva csak az egyikbe. Hol van a másik fele?
-Scotty! -ordítottam el magam. Gimilabda módjára pattantam fel és szinte kirohantam a kutya után. A folyosó végén meg is láttam,szájában a mamuszommal. A rózsaszín nyuszis mamuszommal,amiért fél Hamburgot végig másztam!!
-Add vissza! -elkezdtem szaladni a kutya pedig lefelé. Végig loholt a nappalin és a konyhán addig amíg el nem estem.
Bill nevetve jött utánam. Odahívtam magához a kutyát és kivette a szájából a mamuszt.
-Ennyi lett volna picur.
-Jó rám nem hallgatott. -durcásan összefontam a karomat. -Tiszta nyál és harapás nyom lett. -felkaptam műpamacsot és Scottyhoz vágtam.
-Hé! Ne bántsd,csak játszani akart! -Bill lefogta a kezeimet.
-Most már játszhat vele.
-Majd szerzek másikat. -alám nyúlt és felemelt. -Nincs rajtad bugyi?
Határozottan megráztam a fejem. -Ha most szándékoznál felvinni akkor felvennék egy bugyit,hogy az ártatlanságodban kárt se tegyek.
-Milyen ártatlanságomban? -lassan elindult.
-Simone abban a hitben van,hogy egy szent szűz vagy aki kurvával jár.
-Ez agyfasz! Képesek vagytok kinyírni egymást. -egy laza mozdulttal leült velem az ágyra. Óvatosan a mellemet kezdte el masszírozni.
-Uff... -sóhajtottam. -Így jobb lenne. -megfogtam a kezét és a lenge pulóver alá irányítottam. Érzékien ért össze a bőrünk,szinte égette ahogy néha belemarkolt,majd ismét erősen még is gyengéden simogatta. A fejem hátra bicsaklott a vállára és elhaló sóhajok hagyták el ajkaimat.
Elhúzódtam tőle,megfordultam és terpeszben férkőztem hozzá közel. Ajkaink rögtön megtalálták egymást és belemerültek a csókcsatába.
Alig tudtunk belemerülni. Valkai kopogtatott és választ nem várva belépett. Tom volt az Skylerrel az oldalán.
-Szia Tom! -felpattantam és megöleltem.
-Helló csajszi! Hallottam,hogy öcsi nem akarsz jönni. Miért? -fordult az öccséhez.
-Mert nem akarok menni és kész. -felállt és felvett egy pólót.
-Öcsi figyu már! Egy nagyot vadulunk és aztán elmondhatod milyen jó volt. -biztatóan megveregette Bill vállát.
-Bill! Kicsim légyszike! Jó lesz! -oda ugráltam hozzá és egy csókot adtam az ajkaira.
-És mi lenne,ha itthon maradnánk és romantikáznánk. -átölelte a derekamat.
-Nincs kedvem. Bulizzunk! Drágám légyszi! Annyira jó lenne.
-Szeretnéd? -grimaszolt.
-Igen. -csábosan hozzá simultam.
-Jól van,majd estére meglátom,milyen kedvem lesz.
-Köszi! -kényelmesen hozzá bújtam és megöleltem.
-Látod cicám mire képes egy jó nő Billnél. -Tom oldalba bökte Sky-t, mire a lány hamisan felnevetett. Nem tetszett neki a vicc. Sőt egyenesen Tom legrosszabb vice volt. A fiú érezte,hogy Sky nem volt oda meg vissza. Lesült az arcáról az a sunyi mosoly és egy laza turbékoljatok drágáim kijelentéssel el is húzott, a vöröske pedig egyenesen utána rohant.
Billre néztem. Őrültem vigyorgott. Látszott rajta,hogy valamin őrülten jár az agya.
-Kibaszott jó ötletem van! -csapta össze a tenyerét. Beviharzott a fürdőbe és 10 perc múlva teljes Bill puccban jött ki. Adott egy puszit a hajamra,intett és elment. Hihetetlen ez a srác: eszébe jut valami és már is elrohan. Megrántottam a vállam,és elhatároztam,hogy végre felöltözök.
Rengeteg elintézni való után Bill végig rohant a stúdió-irodák folyosóján és kereste a jól ismert ajtót. Ugyan olyan volt mint a többi,de neki még is egyfajta szentély féleség volt -persze csak a saját és a süket szoba után. Bekopogott.
-Szabad! -hallatszott a válasz. Bátran belépett és az a látvány fogadta amire számított: David -a fiúk ügynöke- egy halom papír mögött ült az íróasztalánál és a laptopján böngészett.
-Bill! -nézett fel. -Mi újság nagyfiú? Neked épp otthon kéne döngetned a csajodat,helyette meg itt sertepertélsz?
-Valakinek le kell nyomozni a telóját,mert zaklat? -önelégülten vigyorgott,mintha a Világ legjobb viccét mondta volna el. Ma mindenkinek ilyen szar a humora?
-Nem. Mond neked valamit az a néz;hogy Skyler Hudec és Bullets of the Gun?
-Skyler a volt igazgató lánya és tudtommal a bratyód nője. A B.O.T.G. pedig a bandája.
-Nagyszerű! Nem tudod ki a menedzserük?
-Ismered a rocker Jeremmy-t? Aki örökké bagózik és utálom,mint a szart. Ő a menedzserük. Itt van az irodája a folyosó legvégén. Hál' Istennek! Amúgy nagyon utálom a fazont. Egyáltalán nem veszi komolyan a munkáját. Nem is értem Skyler hogy volt képes nála leszerződni. Még is csak ő Alexander Hudec lánya!
-Oké,értem,Kösz David jövök egyel!
-Ugyan már! Nekem addig jó ameddig énekleni bírsz. Biztosíték,hogy nem döglök éhen. -önelégülten húzta fel a szemöldökét.
Bill elmosolyodott. -Ma este Delux bulit szervez. Azt rebesgetik őrületes lesz.
-Majd benézek. Csáó nagyfiú!
-Helló. -Bill kiment. Végig ment a folyosón egészen a legutolsó irodáig. Az ajtó mögül erős rock zene szűrődött ki. Talán Ramstein...vagy Kiss is lehet. A srác bekopogott,de nem érkezett válasz. Majd még egyszer megismételte, aztán megint és megint... Végül úgy döntött benyit. Jeremmy az asztalán légitározott és rázta rövid,barna haját. Jellemző rocker kinézete volt: szakadt gatya,agyon taposott bakancs,bandás felső és valami farmer anyagú mellény féleség.
Amikor meglátta Billt leugrott az asztalról és kikapcsolta a zenét.
-Nahát! A híres Bill Kaulitz! Mi járatban itt? -szólt fülig érő vigyorral.
-Szeretnék veled beszélni. -megköszörülte a torkát. A nikotin erős szaga zavarta őt. Nem volt hozzá szokva,hogy egy sötét irodában cigarettával átitatott levegőt szívjon.
-Miről vagy kiről?
-Skylerről. Arra gondoltam,hogy szervezhetnénk nekik egy koncertet. Pénzt adok rá,meg a nevemet is.
-Hoho! Öcsike,lassíts! Észnél vagy? 2 hónapja vannak a kezem alatt,még nem állnak készen. Rengeted csiszolni való van még rajtuk!
-És a csiszoláshoz az is hozzá járul,hogy koncertet szervezel nekik. Lehet ez azt a lendület adná meg nekik ami kell.
-És ha nem sikerül?
-Sky ügyes lány,gondolom a banda többi tagja se két bal lábas.
-Rendben. -sóhajtott a férfi. -Felhívom őket.
-Skylert ne. Neki én akarom elmondani.
-Ma este 7-re legyetek kint a nagycsarnokban.
Bill elégedetten bólintott és elviharzott.
Bevágódott a kocsijába és hazáig meg sem állt. Bazi nagy mákjára Skylert otthon találta. Épp a konyhában kotyvaszott valamit.
-Szia angyalka! -köszönt neki.
-Szia Bill! Mi újság?
-Rá érsz most?
-Persze. Miért?
-Eljöhetnél velem valahova.
-Hova?
-Még én sem tudom pontosan hova. Majd hamarosan hív David.
-Miért nem Emmát hívod?
-Őt tuti nem érdekelné, egyedül meg nem akarok menni.
-Meg se kérdezted őt?
-Nem. -lebigyesztette az ajkát. -De tuti,hogy nem érdekli őt.
-Oké elmegyek veled,de ha Em kiveri a hisztit a te bajod lesz.
-Hát gondoltam,hogy nem is te akarod elvinni a balhét. -halványan elmosolyodott. -Amúgy a kis asszony merre van?
-Tudtommal fönt. Úgy tűnik ma nem valami társasági ember.
A srác bólintott,majd elindult föl.
Halkan nyitott be a szobába. Emma felhúzott lábakkal ült a nyitott ablakpárkányban. Kezében cigaretta füstölgött. Bill még a cigi gondolatától gyomor görcsöt kapott. Kemény 20 perc tömény nikotin elég volt neki...
-Szia kislány! -köszönt.
-Szia. -köszönt vissza. Kidobta a csikket és bemászott. Becsukta az ablakot és szerelme karjai közé rohant. Szorosan megölelték egymást.
-Dominic nem rég hívott. 9-re kellene mennünk. -kezdte motyorászni párja mellkasán.
-Az húzós lesz... Van még egy ici pici dolgom és elhúzódhat. Megvársz?
-Persze megvárlak.
-Köszi. Rohanok! Szia! -futó csókot adott a lánynak és lement.
Skyler a Tommal közös szobájából jött ki átöltözve. Lazára vette a stílust: fekete póló volt rajta egy fermer dzsekivel,meg szűkített farmer nadrág torna cipővel.
-Na már tudod hová megyünk? -szögezte le a kérdést Billnek miközben leugrált utána lépcsőn.
-Már tudom. De siess nem érünk rá! -sürgette. Kirohant az ajtón és bevágódott a kocsiba.
-Mi? -Sky felhúzta a szemöldökét mikor mellé ült. -Igazán beavathatnál.
-És ha nem? -gázt adott és kerék csikorgatva kihajtott.
-Basszus! Ez most komoly,hogy ilyen brutálisan vezetsz?
-Nem,de jól esik. Egyébként is időre megyünk.
Sky megnézte az óráját ami az esti 6 óra utolsó perceit ütötte.Körül kémlelt a kocsiban. Úgy tűnik Bill nem a rendszeretete miatt híres. A hátsó kólás üvegek,mekis kaja dobozok,gumicukros papír,piás üveg,cigis doboz hevert.
-Te vezetés közben piálsz? -nézett rá a lány.
-Mi? Nem. Vagyis régebben igen,de már nem.
-Már megijedtem...
Bill keresett egy parkoló helyet a sok autó között.
-Ez az aréna... -nyögte Sky miközben kiszállt. -Mit keresünk itt?
-Meglepetés lesz. -motyogta Bill miközben rágyújtott. -Kérsz? -nyújtotta a lány felé a dobozt.
-Kösz most nem. Meglepi? Mi?
-A meglepi attól meglepi,hogy nem tudod mi az. Gyere! -intett. Sky úgy követte,mint a pincsi kutya. A szíve majd kiugrott a helyéről annyira dobogott. Elmentek a recepció mellett,majd egy nagy kivilágított folyosón,végül megálltak egy nagy fekete kétszárnyas ajtó előtt.
-Na kész vagy? -kérdezte, majd hatalmas barna szemeivel lenézett a vöröskére, aki csontos keze után kapott és óvatosan megszorította. Óvatosan bezárta öklét amiben szinte elveszett a lány aprócska keze.
-Mehetünk. -sóhajtotta.
A szabad kezeikkel kinyitották a nagy ajtót. Skyler hirtelen a hatalmas nézőtér tetején találta magát. Lába alatt hosszú lépcsősor terült szét székekkel. Lent a színpadon pedig ismerős arcokat vélt felfedezni: Seth-et az énekesét,Thomast a dobosát és Andreast a másik gitárost valamint drága menedzserét Jeremmyt. Meg valami sok ismeretlen emberkét, talán munkásokat?
-Basszus Bill! Ez az amire gondolok?
-Az bizony.
-Neneneee! Kösz,köszi,köszi. -szorosan megölelte Billt.
-Hé kislány! Ne engem ölelgess.! Inkább futás és gitározz!
Skyler bólintott és szinte lerohant a színpadhoz. Lepacsizott minden ismerősével. A fiúk beavatták a tervekbe -amit már menet közben Jer kiagyalt.
-Megmondtam,hogy jó ötlet. -állt a menedzser mellé Bill.
-Remélem nem lesz semmi probléma. Ciki lenne,ha pont én húznám le a nevedet és David még jobban nem bírna.
-Jeremmy itt nem a nevemről van szó! Én csak szeretném,ha Skyler végre elérje azt amiről álmodik! Túl sok rossz dolog történt vele,ideje,hogy forduljon a kocka.
-Én is szeretném,ha végre befutnának,de nem a te árnyékodban! Ráadásul az összes menedzsernek kelleni fogsz,hogy pátyolgasd a kölykeit.-Ez már legyen az én gondom. És ígérem nem fogom beárnyékolni őket.
-Remélem is! -az időközben felállt banda felé fordult és fennhangon kezdett nekik magyarázni: -Oké,srácok! Úgy játszatok,mintha élesben menne! Vegyétek úgy mintha az életetek múlna rajta!
Skyler felvette a gitárját és vissza számolt magában,majd pengetni kezdett. Közben bele dúdolgatott a mikrofonba segítve Sethet.
Édes apjára Alexanderre gondolt és bátyjára Erichre. Nekik játszott. Az ő emlékük előtt akart tisztelegni. Most övé a Világ!
OMG *-*
VálaszTörlésEz a rész nagyon jó lett.Tök jó volt olvasni az írói szemszöget.Tetszett sőt írhatnál többet így.