2013. december 24., kedd

93.rész the situation.

Tom csoszogott ki a teraszra miközben erősen megdörzsölte a homlokát. Oldalra pislantott és meglátta a fakorláton támaszkodó Billt. Hosszú,csontos ujjai között cigaretta füstölgött amit épp jól megszívott. Tomot furcsa rosszullét kerülgette. Felfordult a gyomra,ha, csak egy pillanatra is arra gondolt,hogy Bill nem rég tért vissza a Maldív-szigetekről. Nyugodtan nyaralgatott, miközben tisztában volt vele,hogy otthon -Hamburgban- Emmához bármelyik pillanatban betoppanhatott volna Pinky és elköphette volna neki mi a helyzet.
Természetesen ez is csak Tom fejében fordult meg! Dr.Thomas. Doktorált: pszhiológia.
Ha Bill helyében lett volna már biztosan elnyögte volna valamilyen úton módon.hogy Pinky terhes... Na,ja.
Lehet oltári nagy paraszt módon,de akkor is értékelhető őszinteséggel. Ezzel szemben Bill húzza a mézes madzagot és talán arra vár,hogy minden magától megoldódjon! Egy szép hétfői napon felkel az ágyból, és semmiféle probléma nem fogja beárnyékolni a napját? Na,ne!
Hát Tom nagyfiú nem fogja hagyni,hogy Bill elbasszon mindent, aztán élete végéig eméssze magát! Néha ki kell pofozni a tudósokat is, nem még,hogy Billt...chh...
Tom felhúzta a gatyáját, odament mellé,elővett ő is egy szálat, rágyújtott, majd felvette ugyan azt a testhelyzetet,mint az öccse.
-Bill... -sóhajtott Tom. -Hogy álltok Emmával?
-Hogy-hogy állunk? -Bill érthetetlenül nézett bátyjára.
-Hát úgy... Elmondtad már neki mi az ábra? Pinkyvel.
-Jah... még nem. De már dolgozom rajta.
-Dolgozol rajta? Elárulnád még is, hogyan dolgozol egy ilyen ügyön? Azon dolgoztál,hogy hány dalszöveget írj a fájdalmas szerelem és az élet kegyetlen iróniájáról,miközben a sajtó szétszed minket?
-Mi van? -Bill rémülten, jobban mondva inkább meglepődve vette fel Tom szavait.
-Nem fogod fel,hogy mit mondok?
-Hát bocs,de nem...! Vagyis... vágom,hogy hová szeretnél kilyukadni.  És úgy gondolom....nem kellene ezt erőltetned. Nem biztos,hogy én vagyok az apja és nem is szeretnék az lenni.
-Szóval azt akarod mondani,hogy ellököd magadtól a gyereket?
-Tom! Ha nem az enyém -amit 98%-ban gyanítok- akkor,miért ragaszkodjak hozzá? De,ha még is... akkor a nevemre veszem és fizetem a gyerektartást.
-És Emma?
-Mi van vele?
-Szerinted,mind ezt le fogja nyelni?
-Nem hiszem ezt.
-És mit szándékozol lépni?
-Ch.... Nem tudom! Majd minden jön magától. Nem akarok előre kigondolt tervvel állni  a bizonytalanság elé. És még azt sem tudom, Emma,hogy reagál rá. Lehet totál kiborul... De az is lehet,hogy elfogadja,mint egy régi hibát amit megbocsátott. Őszintén szólva: az utóbbiban reménykedem a leginkább.  
-És mi lesz,ha elmegy?
-Hová?
-Nem fordult meg benned,hogy esetleg vissza megy Amerikába vagy Bécsbe?
-Nem. És nem is akarok erre gondolni!
-Még is miért? Komolyan azt várod,hogy minden megoldódjon magától? Hát kérlek szépen én...
-Ugyan már Tom! Nem kell a papolás! Megoldok mindent Emmával... -a kezdeti hevesség gyorsan lecsitult Billben. Ismét kényelmesen támaszkodott a korlátra. -...vagy nélküle... -nyögte ki halkan. -Még én sem tudom miként álljak hozzá a dolgokhoz. Szóval... nem várhatom el Emmától,hogy azonnal megértse. Azt sem követelhetem,hogy maradjon velem. -nagyot nyelt,miközben beharapta az alsó ajkát. Aztán folytatta: -Próbálom magamnak bemesélni,hogy Emma szeret és elég erős ahhoz,hogy ezt valahogy feldolgozza. Tudom,hogy szeret! Érzem,hogy ő is úgy szeret engem,mint én! Végül is... azt remélem,hogy feldolgozza a maga módján és aztán az én érzéseimet próbálja megérteni.
-Azt hittem nem érdekelnek a következmények..
-Még is hogy ne érdekelne? Attól,hogy 0-24 nem ezen pörgök,attól még nekem is vannak terveim,reményeim,gondolataim. Bocs,hogy nem állok elő egy egész abc-s mesteri tervel!  Tudom azt gondolod,hogy nem érdekel amit mondasz. Pontosan azért,mert szerinted túl spontán és tapasztalatlan vagyok ehhez. De még is honnan a faszomból lenne ehhez tapasztalatom?
-Miből tudod?
-Az ikred vagyok... -gúnyosan félrehúzta a száját. -De amúgy oké,hogy segíteni szeretnél,de ez nem,olyan dolog amit ketten meg tudnánk oldani.
-Ugyan miért nem?
-Mert ezt egyszerűen nem lehet! Ez egész életem keresztül fog kísérni! És hogy végre ennek az egésznek a végére érjünk elmondom,hogy mikor szeretném elmondani Emmának.
-Na?
-Egy hét múlva. Hamburgban. Aztán meg jön minden magától.
-Ühüm... -Tom lehajtotta a fejét.

Tökéletes csönd telepedett az ikrek közé. Mindketten gondolkodtak: hogyan tovább?
Ha már minden biztos,és valóban Billé a gyerek akkor valahogyan el kell mondani Simonenak,Gordonnak,Gustavnak és persze Georgnak. Az lesz még nagy játék! Játék a tűzzel... 

-Hali, faszikáim! -hangzott egy vidám hang a hátuk mögül. Az ikrek gyorsan eloltották a cigijüket és az igencsak szórakozott Dominicra meredtek. Pont most? Nee! 
-Na mi van? Miért vagytok ilyen halál képűek? Hiszen buli vaaaan! -összecsapta a tenyerét és ugrott párat. -A csajok mindjárt készen állnak.
Don alig mondta ki már is egy pár magassarkú tipegését lehetett hallani,majd feltűnt Emma.
-Hahó! -mosolygott miközben nőiesen átlépte a küszöböt.
-Baby! -Bill összefonta a karjait a mellkasa előtt és kivillantotta 1000 wattos mosolyát.  -Olyan vagy,mint egy pornókirálynő. -lassan végigmérte Emma egész testét..
-Ahha. Szóval lógnak a melleim,táskásak a szemeim és ott lent egy kész roncs vagyok. -lassan oda lépkedett Billhez és az összefont karjaiba kapaszkodott.
-Tudod,hogy értettem. Te vagy a legjobb nő!
-Ahha. Tudom,hogy érted.És ez a szerencséd! -cicásan összeszűkítette a szemét és halványan felnevetett.

-Pedig valóban,olyan vagy,mint egy kurva. -morogta Dominic.
-Mi a fasz bajod van? -Em hisztérikusan ellökte magát Billtől és csípőre vágta a kezét.
-Az a bajom,hogy rá kellet jönnöm: egy kibaszott kurva vagy!
A lány szemei kikerekedtek és ajkai kissé szétnyíltak,majd gyorsan rándult egyet és ismét komoran nézett Dominicra.
-Te miért mondasz ilyet rólam?
- 1 hete az újságok csak azzal vannak tele tömve,hogy Billel szétmentetek. Játszottad a megtört szívet. Azzal az alcímmel,hogy Bill elment a búját vigasztalni Vegasba!
-Mi? Ez nem is így van! Igen is együtt vagyunk Billel! És nem Vegasban volt,hanem a Maldív-szigeteken! -tartott egy rövid hatás szünetet és Don arckifejezését figyelte. Aztán folytatta: -Még valami: nem játszottam a megtört szívet... A múlthéten eléggé ki voltam készülve. Nem volt arra is erőm,hogy mosolyogjak nekik.
-Amúgy....-szólt Bill. -... attól,hogy az újságok minden szart kitalálnak még nem kell elhinni és aszerint vélekedni. A magánéletünkhöz meg,komolyan semmi közöd! Szóval jobb,ha a szádra ülsz! 
Dominic zsebre vágta a kezeit és kissé lehajtotta a fejét. Megvárta ameddig Bill és Emma kimennek. Csak aztán nézett fel.

-Ez kemény volt. Mire kellett ez?Be vagy szívva,vagy lőve,baszd meg!? -Tom háttal neki dőlt az egyik oszlopnak és rágyújtott egy újabb szálra.
-Le akarom állítani Emmát.
-Ugyan miért?
-Pff... nehéz elmondani. -elővett ő is egy szálat és meggyújtotta. -Mióta tudom,hogy vannak olyan érzéseim nem kívánom Emma társaságát. Tudom,hogy elég fura ezt hallani azok után amik történtek... vele. De meg se tudom indokolni miért. Egyszerűen nem akarom őt soha többé látni. Csak úgy azt kezdem érezni,hogy egy vészfasz vagyok. Ami utálok lenni. De ez,csak megérzés. -hanyagul megvonta a vállát.
-Ugye tudod,hogy ezt vele  meg kell beszélned! Nem érdemli ezt. Főleg tőled nem! Nem éri meg tönkretenni egy barátságot ami ilyen jó és még üzleti szempontból is jól jönne. Don,ne legyél hülye!
-Nem tudom... Annyi minden van bennem. Most,hogy itt van Jenni is... Nem tudom,hogyan álljak Emma elé.
  -Először is kérj bocsánatot tőle. Az ő fajtája nehezen nyeli le    ha lekurvázzák. 
   -De...
   -Semmi de! Ahogy már mondtam: ő nem ezt érdemli! Ne       említsd egy lapon,olyan nőkkel akiknek egy lyukas garast      sem ér az életük. Ő egy életművész. Majd egyszer lesz    lehetőséged megismerni az igazi Emma Bloomot. Azt a  csodálatos nőt akit én és Bill látunk.
 Ezzel Tom eloltotta a cigarettáját és bement.


-Tooom! -kiáltott Jenni mikor meglátta a srácot. -Végre itt vagy! Csak te hiányoztál,hogy induljunk.
-Valóban? Don nem hiányzik?
Jenni gyorsan körbenézett a társaságon. -Huu,tényleg. Dominic....?
-Kint van. Szerintem beszélj vele.
-Miért?
-Majd elmeséli.
-Oké... Ha ennyire fontos.
-Hát eléggé... -Tom egy gyatra grimaszt vágott,majd az ikréhez fordult. -Hová menjünk?
-Mindenképpen a Kreuzbergre.
-Mehetnénk a Brandeburgi kapu környékére is. -Skyler. Mindenki kimeredt szemekkel nézett rá.
-Persze! A nagyiékkal lötyögni. Ilyenkor tömve van nyugdíjasokkal az egész környék. Bingóznak és kólát isznak,miközben elmondják,hogy milyen szar volt Berlinben anno... -Emma  lazán körbenézett a társaságon. -Más ellen vetés? -hatás szünet. -Szuper! Édes négyesben irány a Kreuzberg! Jenni,drágán,te pedig verj egy kis kultúrát Don fejébe, aztán írj! -félkézzel átölelte barátnőjét,majd a az ajtó felé biccentett. -Gyerünk!

Jenni nagyot sóhajtott. Hát akkor gyógyítsuk meg Dominicot... 
Hosszú léptekkel kiment a teraszra.
-Don,beszélnünk kell! -leült az egyik székbe és szúrós tekintettel a srácra nézett.
-Miről?
-Azt mondta Tom,hogy majd elmeséled. Hát halljam.
-Tom mondta?
-Ahha.
-Hát oké... -Don sóhajtott,majd belekezdett.



Emma próbált minél kevesebbet beszívni a grafit szagú levegőből,miközben Billhez bújt.
-Baj van kicsim? -suttogta neki Bill.
-Utálok metrózni...
-Gondoltam,hogy nem leszel oda az ötletért,de nincs kedvem vezetni.
-Mert egy paraszt vagy... -morogta,de Bill meg se hallotta a hangosbemondó recsegésétől.

Achtung!
Verboten rauchen im U- Bahn!
Attention!
No smoking in the metro area!

Tom morogva oltotta el a cigijét. -Mikor jön már az kurva vonat? -ahogy kimondta a szél végig fújt az alagúton,majd beszáguldott a metró.

Egy órányi zötykölődés után Emma végre bátran vett levegőt a mozgó lépcső legtetején amit a gyors,aluljárós éttermek szaga töltött be. Jobb,mint odalent... Fél óra alatt eljutottak volna A-ból B-be,de Bill eltévesztett két megállót. Emmát az ájulás kerülgette mikor Tom közölte vele,hogy vissza kell utazni. De végre ott voltak ahová időközben Jenni utasította őket. Mert Dominic szerint fasza hely..... Chh... Dominicnak a bűntudatban kellene fuldokolnia, nem pedig utasításokat osztogatnia. Beszarás! 
Bill pedig még mindég azon pörgött,hogy nem az ő hibája,hogy eltévesztette a megállót, hiszen Tom annyit pofázott neki.... Azokban a gyenge pillanatokban Tom legszívesebben kibelezte volna kedves kis öcsikéjét.
Valami kalandos kis út folyamán eljutottak arra jó kis helyre amit mr. Delux útba adott. Kerti party szerűségnek nézett ki. Mindenhol letisztult,modern,fehér bútorok sorakoztak. Bár-,dj-pult.
-Hangulatos. -motyogta Skyler. -Tipikus Dominic féle.
Mindannyian körbenéztek. A Dominic név hallatán mindenkit egy kisebb csalódási hullám tett kedvetlenné. Senkinek nem volt kedve a szokásos módon hülyülni. .....

-Utálom,hogy ilyen vagy! -morogta Jenni miközben ráállt a mozgólépcsőre. -A barátaid kinyalják a segged,te meg lazán hátba szúrod őket. Emma rohadtul nem ezt érdemli tőled! És ezzel nekem is fájdalmat okoztál! A legjobb barátnőmet szekálod te fasz! Ráadásul mind ezt Bill előtt. Tudod nagyon jól,hogy legszívesebben egy kanál vízben megfojtana, erre te még jobban hergeled! Meglásd' hülye gyerek; egyszer kihúzod nála a gyufát! -hátra fordult és nyomatékosan Don szemébe nézett.
-Most haragszol? -a srác lebiggyesztette a száját.
-Hallod! Nem! Tök jól vagyok,te hülye fasz!
-Szóval igen....
-Eleve a kérdésnek semmi értelme! Épp most sorolom el,hogy mekkora egy hülye,paraszt,disznó,fasz vagy erre ezzel állsz elő!
-De azért még lehet köztünk valami?
-Te komolyan beszélsz? Be vagy szívva vagy lőve?
-Szóval...nem.
-Beletrafáltál! Annak örülj,hogy egyáltalán eljövök veled metrózgatni meg bulizni. Egyáltalán kinek a rohadt nagy ötlete volt tömeg közlekedjünk?
-Nem az enyém!
Beszáguldott a metró hatalmas robajjal. Az emberek mind összetömörültek és beszálltak. Mind fiatalok voltak. Az éjszakai csúcs járat. 

A következő megállóban egy idős néni szállt fel. Minden hely foglalt volt... Jenni megköszörülte a torkát és Dominicra nézett. -Mi van? -válaszolt flegmán. A lány a néni felé bökött,de Don észre se vette. Jenni felállt és lassan megérintette a néni karját. -Le tetszik ülni?
-Igen! Persze. Nagyon köszönöm drágaságom!
Jenni kivillantotta fogpaszta reklámba illő mosolyát,majd a kapaszkodón Don fölé tornyosult. -Pofátlan majom!
A szerelvény megállt. Don szeretett volna felállni,de Jenni a térdeire támaszkodott. -Hey!
-Bocsi,drágám! -adott egy futó csókot a srác ajkára és kisétált. Delux úr felpattant,de az ajtó pont abban a szent pillanatban becsapódott. Jenni az üvegre tapasztotta szájfényes ajakit,majd búcsút intett és elindult felfelé.

2013. szeptember 15., vasárnap

92.rész Dominic szerelmes? A tökéletes tündérmese valós dolog?

-Megyünk Berlinbe! -sikítottam mikor végre az összes csomagot bepakoltuk a csomagtartóba... Jobban mondva Bill pakolta és csak legurítottam az összeset az emeleti lépcsőről. Az egyik majdnem össze is tört.... De nem az enyém volt!
-Jézusom baby... -szállt be a kocsiba Bill. -Te köveket pakoltál azokba a bőröndökbe? -beindította a kocsit és kihajtott az útra.
-Én csak azt pakoltam amit kértél. Hajvasaló,sminkcucc,ruhák és a többit...
-Ezek szerint én egy kibaszott buzi vagyok,mert csak azok utaznak tonnás táskákkal.
-Nem én mondtam! -nevettem miközben védekezően felemeltem a kezemet. -Egyébként is,ha buzi lennél édesem, akkor nem állna fel rám a pöcsöd.
-Lehet biszex vagyok...
-Baby... ha biszex lennél akkor már szoptál volna le pasit.
-Fujj... -elfintorodva rám sandított.
-Azt mondtad fúj! Nem vagy biszex,se buzi... -elégedetten vigyorodtam el a saját kibaszott nagy penge logikámon.

Valahol Berlinben... 

-Wooááh! -sikítottak együtt a lányok miközben az egyensúlyukat próbálták megtartani. Sikertelenül. Skyler alul, Jenni fölül kötött ki. Don Dominic felhúzta Jennit és vállára dobta.  
-Egy igazi seggfej vagy Dom. -morogta Skyler miközben próbált felállni.
-Gyere segítek. -karolta fel őt Tom. -Sokat ittál kicsim! -erre Sky morcosan elfintorodott jelezve Tomnak,hogy az előbbi lovagias tettének dicséretét nem fogja megkapni. Tanulja meg Tomika: nem szólunk be olyan egy lánynak,hogy: sokat ittál! Nincs ilyen! Főleg kifinomult berlini hölgyek körében! És Skyler berlini... -az meg,hogy kifinomult... ööhhmmm kérdéses.

-Tudod Jenni....-kezdte Dominic mikor végre kikerültek Tom és Sky hallótávolságából. -Szerintem én szerelmes vagyok.
-Ugyan miből gondolod? -nevetett vidáman Jenni és kinyitotta a kaput és rögtön a riasztóhoz lépett pötyörészni kezdett.
-Hát mert még soha nem éreztem olyat,mint eddig vagyis mostanában. Elég furcsa érzés.
-És pontosan mit érzel?
-Nem tudom... -Don futni kezdett. Időközben Jenni megindult,mint a versenylovak és félt,hogy nem hallja meg minden szavát. -Valami olyasmit,mint amikor részegen dugni akarok és totál elvesztem a fejem.
-Don! Az csupán testi vágy!
-De ez attól jobb! -lihegte mikor végre utolérte a lányt. -Olyan mintha belülről bombáznák a gyomromat. És úgy érzem veled kell lennem!

Veled? Ezt most hogy érti? Velem? Én velem Jennivel? Nem, nem! Ez abszurd! Biztosan csak nyelvbotlás. Dominic nem lehet belém szerelmes! Hiszen olyan egy hülye... és cuki,meg kedves,férfias és... áááhh! Jenni, mi a szart hadobálsz itt össze?! Hülyeség!  -gondolkozott a lány.

-Ahha! Hát én nem tudom Dominic. Csak te tudod eldönteni mit érzel. Minden esetre szerencsés lesz az a lány akiért feladod az eddigi életmódodat.
-Te... te szerencsésnek tartod magad?
Jenni kikerekedett szemekkel nézett az előtte álló srácra. Félistenre. Mi van? -Ezt most nem vágom! -mutogatott össze vissza Jenni. - Veled-nélküled, én-te. Most akkor nyögd már ki mi van!?
-Az van,hogy szerintem őrülten és visszavonhatatlanul beléd szerettem! Ez alatt a pár hét alatt mióta ismerjük egymást.
-Hohoo! Ácsi! Te most azt állítod,hogy szerelmes vagy belém miután egyszer megdughattál és párszor együtt buliztunk?
-Igen!
-Chhh...Te egy komplett idióta vagy!
-Ugyan miért lennék az? Csak mert végre érzek valamit az orgazmuson kívül? Olyan nehéz megérteni? Miért nem jössz ide és egyszerűen csókolsz meg?
-Mert nem akarom! Arra nem gondoltál,hogy esetleg nem vagy az esetem akivel eltudnék képzelni egy kapcsolatot? Jó pasi vagy,de nem hozzám való!
-Pedig tudnálak szeretni. Úgy mint a romantikus szappanoperában. Olyanok lehetnénk,mint a tökéletes tündérmese. 
Közelebb lépett Jennihez és a gyengéden a falhoz tolta. Eleinte a lány egy kis ellen állást tanúsított,de hamar megadta magát.
Arcuk gyengéd vonalai összesimultak néha. Lélegzetük gyorsult,szívük egyszerre vert. Aztán Dominic lépett. Lágyan megcsókolta Jennit. Úgy ahogy nőt még soha sem csókolt... Édesen,szenvedélyesen,szerelmesen. Jenni nem tudta mit akar. Tényleg képes lenne szeretni Dominicot? És Don őt?

-Baszd meg! -nyögte Tom és Skyler szinte egyszerre, a totális megsemmisülés közepén. Alig hittek a szemüknek. Most Dominic komolyan megcsókolta Jennit és szerelmet vallott neki? Komolyan! 
Pont időben érkeztek meg,hogy hallják a nagy Domnic szerelmes szavait: ,,Pedig tudnálak szeretni. Úgy mint a romantikus szappanoperában. Olyanok lehetnénk,mint a tökéletes tündérmese. "
Vajon miként hagyhatták el ezek a szavak a mi nagy hősünk ajkait? Hát a válasz egyszerű. Talán még meglepetést sem mondok vele,ha így nemes egyszerűséggel kijelentem: szerelmes! Igen, ő szerelmes! Ugyan azt érzi,mint srácok milliói. Bármennyire is hihetetlen,hogy pont Don szerelmes... Pont az aki sorra hajtja egymás után a nőket. De talán megtörténik a csoda talán képes úgy érezni,mint például Bill vagy Tom és srácok milliói? Erről Skyler egyenest meg volt győződve. Annyira biztos volt benne,mint abban,hogy egyszer meg fog halni. Nos, igen: valamilyen szinten Dom is ezen az elven működik. Eleinte rá se bírsz gondolni (-hogy most ő szerelmes!) végül megbarátkozol a gondolattal. Ennek így kellett lennie. A Világnak erre majd reagálnia kell. Emma és Bill reakciója biztosan nagy vízhangot fog maga után hallatni. Bill ki fog ugrani a bőréből,hogy végre egy hím taggal kevesebb aki a nőjére csorgatja a nyálát. Emma pedig mélységesen meg lesz bántva,hogy nem hülyítheti tovább azt a gyereket. Imádta Don előtt játszani az elérhetetlen ribancot. Még talán saját magának sem vallja be,de mindég is felsőbbrendűnek érezte magát a férfiakkal szemben. És most,hogy elveztette a  játszó pajtását,ki kell találnia,hogy baj esetén (értsd.: Bill hülyeséget csinál) hová szaladjon. Szegény Emma... Mennyi meló vár még rá, míg talál még egy akkora hülyét,mint Dominic Delux.

-Ezt valaki gyorsan magyarázza meg! -hebegte Tom mikor végre Don és Jenni elváltak egymástól.
-Szerintem...-hümmögte Don. -...ezen nincs mit magyarázni. Szeretem Jennit! És remélem ő is szeret engem, vagy... -lenézett a lányra akit még mindég a karjaiban tartott.
-Szerintem hozzá tudok szokni a gondolathoz. És akár még szerelmes is tudnék lenni. -mosolygott lágyan,majd beharapta az alsó ajkát.
-De ez akkor is faszság! Egyik percről a másikra eldöntitek,hogy szeretitek egymást? -hebegett tovább Tom.
-Én nem... .-tiltakozott Jenni,de Don félbeszakította: -Ez legyen a mi dolgunk!
-De... -kezdte ismét de az ajtó hirtelen bevágódott és egy nevetgélő pár lépett be rajta, piszok sok bőrönddel. Bill és Emma.
-Sziasztok! -csicseregték vidáman miközben ledobták az összes cuccukat.
-Emma! -rohanta le a lányt Skyler. -Annyira hiányoztál te picsa!
-Te is nekem vöröske! Na,de hol van az én drága Jenni barátném? -lassan ellépett Skylertől és bement a konyhába,majd Jenneivel hasonlóképpen üdvözölték egymást.
Viszont Dominic nem is nézett Emmára. Rögtön Billhez mászott. Minden féléről kérdezgette. Milyen heted volt? Jól érezted magad? Mit csináltál? -meg ilyesmi Donhoz nem illő kérdések. Még az is normálisabb megnyilvánulásai közé tartozott volna,ha esetleg azt kérdezi: dugunk? De nem! Don csak ilyen hülye kérdésekkel bombázta Billt. Emmát meg le se szarta. A lány tátott szájjal figyelte ahogy Bill hősiesen mesél neki és ő meg figyel! Pedig nem Billi a kedvence az ikrek közül. Sőt,ha nem muszáj nem is szokott ránézni. És most ugyan ezt játssza Emmel. Szerepcsere? 

-Ma este buli? -mosolygott rám Jenni.
-Hát hogy a picsába ne! Egész nap erre várok.
-Szuper! Ma este valami óriási buliba megyünk.
-Parti? Olyan igazi vadulós? Imádom!
- Ohh! Az imádom-ról jut eszembe: ki vallott nekem szerelmet pár perce?
-Szerelmet vallottak neked? Ki?
-Dominic Delux. -büszkén kihúzta magát a székben. Én csak lesokkolva néztem őt. Köpni nyelni nem tudtam. Don valóban szerelmet vallott Jenninek? Pont Jenninek? Na ne!
-Olyan aranyosan mondogatta,hogy még képes lennék bedőlni neki.
-Bedőlni? -felhúztam a szemöldökömet. Nem értem ezt.
-Nem hiszem,hogy valóban szerelmes belém. Attól,hogy megcsókolt és azt hajtogatja még nem biztos. Nem fogom neki olyan könnyen beadni a derekamat.
-Ne is. Ismerem Dominickot. Egy lódítós pöcs. Főleg,ha punciról van szó.
-Ha adózni kellene a puncikra, már rég csóró lenne.
Mind ketten hangosan nevettünk fel mire minden szempár ránk szegeződött.
-Úgy tűnik a lányoknak már most jó a hangulata. -vigyorgott Tom. Aztán körbenézett mindenkin és nagyot kiáltott: BULI!!

2013. augusztus 14., szerda

91.rész Emma és az ő szerelme.



1 week later.


Az utolsó munkanap-nak elnevezett nap végén hulla fáradtam másztam ki az irodából. Már nagyon otthon akartam lenni és bezuhanni az ágyba. De még meg kellett birkóznom a fotósok hadával. Így ment már napok óta. Mióta Bill elutazott a Maldív szigetekre rám szálltam a riporterek meg a kameráik. Mivel valami úton módon látták Billt a reptéren ezért rögtön beindult a keverés,hogy szakítottunk és Bill Vegas-ba ment a búját vigasztalni. Valami megerősítést is kaptam egy állítólagos baráttól akinek a vállán sírom a bánatomat. Nagyon fasza... Tom azt mondta nyugodtan cáfoljam meg, csak ne mondjam el Bill hol van és mit csinál. Nem tettem. Bill nélkül nem akartam cselekedni. Kettőnkről volt szó és olyan jól mutat majd,hogy mind a ketten megcáfoljuk. Sokkal hitelesebbnek látszott. Őszintén szólva nem is nagyon érdekelt és még Billnek sem említettem,mert ő sem mondta. Lehet nem tudta! Nem akartam  a nyaralását tönkre tenni, olyanokkal,mint amit hozzám vágtak kérdés alcímmel.  Bill kurvázik? Emma depressziós? Vége a tökéletes szerelemnek?
A kocsimig vezető úton végig ezeket üvöltötték a fülembe. Már rohadtul untam,de nem volt más út. Úgy tapadtak rám,mint légy a ragasztóra. Az autó ajtaját alig tudtam kinyitni,de végre benne voltam és sikerült elhajtanom. Hazáig hál' Istennek nem botlottam bele egy pirosba sem, így simán leráztam a paparazzókat. Úgy suhantam hazafelé,mint még soha. Már nagyon vágytam haza. Csak hiába. Tom és Skyler, Dominiclal és Jennivel karöltve elmentek Berlinbe két hét lazulás értelmében. Tom basztatott,hogy én is menjek,de töménytelen papír munka várt rám,meg tárgyalások...Inkább odaadtam a lakásom kulcsait,hogy ne keljen őket kitiltani sehonnan.  Úgy terveztem megcsinálok mindent, hazavárom az én hercegemet és édes ketten felmegyünk. Annyira vártam már! Nem is azt,hogy a főváros utcáin részegen dölőngélve csókolózzak vele. Nem. Én beértem egy józan csókkal is ami megrészegít. Basszus.... Minden porcikám csak azt a csókot kívánta. Felőlem összedőlhetett a Világ,de nekem csak Bill csábító ajkai kellettek. Imádtam ahogy átkarolja a derekamat,csábosan elmosolyodik és végül hevesen megcsókol. Egyszerűen őrjítően tudta használni a nyelvét.
Ledobtam magam a hatalmas francia ágyra és lehunytam a szemem. Még mindég a csókjai lebegtek a szemem előtt. Annyira jól tudott csókolni...És miután mosolyogva a szemembe néz...Ohh azok a szemek! Imádom a forró,szerelmes tekintetét. Kicsit szarul hangzik,de még akkor is gyönyörűek amikor Bill meggyötört,szomorú és fáradt. Azokból az íriszekből bármit ki lehetett olvasni. Ezért is olyan könnyű őt kiismerni. És az érintései...Azokat semmi nem képes rólam lemosni. Ahogy vékony,csontos tenyere végig szalad a testemen rám tör a mesés bizsergés és még jobban kívánom őt.
Na hát igen... Ez Bill. Hihetetlen,hogy ilyenkor döbbenek rá,mennyire szeretem ezt a lökött gyereket. Ilyenkor gondolkozom el mennyire nem tudok élni nélküle. Szeretem őt mindenestől; minden porcikáját,szavát,érintését,szokását, már alapból azt hogy van! És csak nekem van!

Másnap délután már a reptér parkolójában dőltem a kocsinak. Alig vártam hogy Bill végre előmásszon a sok ember közül. Egy hét bőven elég volt nélküle -úgy mint az előtte lévő 3 hónap. Az volt aztán az igazi kihívás. Akkor még Sky és Tom kapcsolatával is probléma volt,mind Dominic miatt. A marhája elvitte a másik baromját egy szexbárba ahol kedves Tom seggrészegre itta magát és persze,hogy a kis hülye minden puncira rátámadt. Végül valahogy Bill rángatta el onnan őket.
Komolyan féltem attól,hogy egy hete mi folyhat Berlinben. Lehet már a szomszédok feljelentették őket és a rendőrség sittre basszta a bandát. Én már bármit el tudok képzelni...

-Szia baba! -adott valaki egy futó csókot a számra. Először már azt hittem valami idegen csókolgat,de csak Bill jött.
-Szia! -átkaroltam a nyakát és az arcára nyomtam egy cuppanós puszit. -Hiányoztál! -erre elnevette magát. Na szép! Kinevet a kellemes köszöntés után.
-Te is hiányoztál! -átölelt és megcsókolt. Beleremegtem a csókba mire ő felnyögött. Erősen a kocsinak nyomott és tovább falta az ajkaimat. Éreztem mennyire hiányoztam neki.
-Ezt már nevezem! -motyogta mire elmosolyodtam. -Na vigyél haza édesem! Már hiányzik a saját ágyam.

Bill hazafelé végig sztorizott. Élvezettel hadarta a szavakat, amiket már nem is értettem. Egy darabig próbáltam nyomon követni,de aztán rájöttem,hogy felesleges. Ha Bill egyszer valamibe belekezdett végig beszélte,megszakítás nélkül. Annyira bele tudta élni magát a mondanivalójába,hogy már a fülén vette a levegőt...
-Kibaszottul unatkoztam nélküled.... -ütötte meg a fülemet ez a kijelentése. Elérzékenyülve pillantottam rá.
-Nagyon édes vagy!
-Oké...Lehet édes meg minden,de tényleg unatkoztam. Az egész napom abból állt,hogy lementem süttetni a hasamat,ittam pár koktélt és kész. Tomot zaklattam,mert ezt már,csak annak lehet hívni. Zaklatásnak. Tegnap például szex közben hívtam fel őt. Totál kiakadt rám.
-Uristen! Nagyon debilek vagytok! -nevettem.
-Chh... Tudod milyen nagy trauma hallani ahogy Skyler kéjesen nyögi a bátyám nevét?
-Szerintem fordított esetben Tom is így élte volna meg.
-Mi? Én nem... Én nem dugom meg Skylert.
-Nem pont erre gondoltam.
-Értem...-motyogta. Hirtelen megugrott az ülésben. -Itthon vagyunk!
Elmosolyodtam. Örültem,hogy Bill ennyire vágyott haza és nem azt mondta: szívesen visszamennék.
Bill nagyot sóhajtva sétált be a házba a csomagjaival. Megállt az előtér közepén a körbe kémlelet. Oda álltam mellé és néztem rezzenéstelen arcát. Semmi féle érzelmet nem lehetett róla leolvasni. Aztán lenézett rám és elmosolyodott.
-Mindenhol jó,de a legjobb itthon! -lenézett a csomagjaira. -Cicám, én lefekszem. Elintézed a bőröndjeimet?
-Persze. Szép álmokat édes! -a vállára tettem mindkét kezemet és megcsókoltam édesen hívogató ajkait.

Sokkal nyugodtabban tettem vettem a dolgomat abban a tudatban,hogy Bill végre itthon van. Nem kellet azon aggódnom,hogy belefullad a tengerbe,kinyírják...vagy valami ilyesmi. Lehet csak túlreagáltam ezt az egész nyaralást. Vagy lehet jól tettem?!
Tudom geci dolog meg minden,de ráállítottam egy magánnyomozót Billre. Akkor eléggé megelégeltem az eltűnéseit és a titkait. A bili akkor borult ki,mikor éjszaka nem jött haza. És Tom képes volt nekem az a szót hallani amit azóta is hajtogatnak: majd. Hát nekem a majd akkor jött el mikor Billt néztem miközben a terminálnál eltűnik a tömegben. Akkor eldöntöttem,hogy felkeresek egy nyomozót. Már aznap este meg is volt az én emberem. Pár nap múlva jelentkezett a hotel recepcióján,hogy engem keres. Hát megtalált.
Csak  időpontokat tudott meg. Meg pár biztonsági kamera felvételét. Annak nagyon örültem,de a tartalmának már kevésbé. A stúdió parkolójának a felvétele volt. Tisztán látszott rajta Bill és valami nő. Az énekes elég feldúltnak tűnt rajta. És az a nő... akárhogyan vizuláltam nem tudtam ki lehet az! Végig háttal állt a kamerának. Jó lett volna akkor látni mikor bemegy,de a stúdió igazgatósága csak azokat a felvételeket adta ki amin konkrétan és hamisítatlanul Bill szerepel -legalábbis az ügynök ezt állította.
Azóta mindég eszembe jutott mikor aznap -mikor az a bizonyos felvétel készült- Billt a kikötőben találtam. Aznap totál nem volt önmaga. A szavai a tettei aznap este mindenkit veszélybe sodortak. A szerencsén múlt,hogy valaki nem tekeredett föl a kocsijával egy villanypóznára. Az az éjszaka kellett hozzá,hogy rádöbbenjek: bármikor elveszíthetjük egymást... az őrült száguldás közepette.

-Nem bírok aludni! -csoszogott be Bill. Az ilyen esetekben áldom az eget,hogy nincsenek természetfeletti képességi. Nem hiányzott volna,hogy meghallja miről agyalok...
-Na és mi okból? -megpördültem,hogy lássam őt. Kék pizsama nadrágban volt. haja kócos volt,arca pedig derűs.
-Egyszerűen nem megy. Mehetnékem van. Nincs kedvem aludni. Mikor megyünk Berlinbe?
-Amint jól lakott a kicsi pocid és kialukáltad magad. Pffrrr... -erősen a hajába túrtam és összetúrtam amennyire még lehetett.
-Igen is anyácska... -lehunyta a szemét és grimaszolt egyet. Imádtam őt ilyen kis bohókás kedvében. Olyan volt,mint egy nagyon nagyra nőtt gyerek.
Bill megölelt és megpuszilta a hajamat. Jó volt érezni őt. Mindennél jobb érzés volt ahogy szeret. Bill különleges módon tud vonzódni -szeretni egy nőt. Ebben teljesen más,mint Tom. Ő tudja mekkora hatással van a nőkre, és bárkit megkaphat,még Bill inkább pajkosabb és tüzesebb. És én ebbe a kis tüzes gyerekbe szerettem bele. Legszívesebben egész nap arany kalitkába zárva,rózsaszirmok között tartanám őt,mint valami értékes madarat. Minden kis rezdülését angyalokkal figyeltetném nehogy baja essen. Tejben mosnám le vékony,erős testét. A legfinomabb olajokkal masszíroznám meg a hátát,közben apró csókokat lehelnék a füle mögé,oda ahol nagyon érzékeny. Minden nap selyem párnák között szeretkeznék vele lágyan -titkon.
Nem akartam ebben a mocskos Világban tudni őt. Valahogy nem illet ebbe a romlott életbe. Inkább rózsaszín felhők között képzelném el őt, miközben selyem tunikában édes gyümölcsökbe harap bele. Ártatlannak és szűziesnek akartam látni őt. De ezt akárhogyan szeretném nem fog megvalósulni. Itt maradunk mindketten ebben az átkozott Világban....
-Éhes vagyok! -motyogta és erősebben ölelt.
-Kicsim,így nem lesz kaja.
-Rendlejünk valamit. -elengedett és elővette a telefonját. -Kínait akarok enni.
-Ahogy akarod. -a minibárhoz léptem. Nem volt túl nagy a választék. Komolyan nem szokása senkinek itthon vedelni. Csak ha bánatunk van. Mint ahogy múltkor Bill. Van hogy Skyler és Tom letámadják a pia készletet és egész éjszaka orbitálisan szexelnek. Szerintem azt még a szomszédban is hallják. Haha milyen jó. Ingyen pornó hangok. 
-Baby! Whiskey vagy vodka? -kérdeztem.
-Amit szeretnél ... Halló? Jó estét. Rendelni szeretnék.
Vodka,vodka,vodka -hajtogattam magamban. -Ma éjszaka nagyon részeg akarok lenni!
Levettem két üveg poharat és tele töltöttem őket vodkával.
-Wow. Már most látom mennyire csúnya lesz a holnap reggel.
-Ne siess. Még a kínai sem jött meg,nemhogy a holnap reggel. -a kezébe nyomtam a poharat. -Nézzünk meg egy horror filmet.
-Azt hittem az ágyban akarsz sikítani nem a kanapén. -kajánul elmosolyodott.
-Jézusom Bill! És én még azt hitem Tom a perverz,de úgy látszik te is.
-Ikrek vagyunk. Mellesleg nem tehetek róla,hogy túl jó nő vagy. -elégedett vigyorral az arcán lehuppant a kanapéra.
-Pontosan; ahogy mondod: ikrek . Mindketten punci vadászó farkak vagytok. -lehajoltam a DVD-hez,hogy megkeressem azt a bizonyos horror filmet.
-Mondja a kurva aki most is tőlem két lépésre pucsít.
-Baby! -morogtam és felegyenesedtem, DVD-vel a kezemben. -Ez csúnya volt.
-Bocsi. Nem hagyhattam ki.
-Gondoltam. -becsúsztattam a lejátszóba a lemezt és elindítottam. Gyorsan megpördültem és Billhez vágtam a távirányítót. -Bocsi. Nem hagyhattam ki.
-Haha. Kurva vicces volt!
-Tudom baby! És te pontosan ezért szeretsz engem. -leültem a kanapé másik végébe. Felpakoltam a lábaimat az ölébe.
-Kibaszott jó,hogy ilyen kicsi ez a kannapé. -erősen megpaskolta a combomat. -Cicám,igyál! -nyomta a kezembe a vodkát.  Beleittam az italba. Elég fanyarú képet vághattam,mert Bill felnevetett.
-Keserű... -motyogtam.
Bill nevetve megrázta a fejét. Megfogta a lábamat,ellökte, aztán négykézláb közelebb mászott hozzám. Mikor már csak pár centire volt az arca az enyémtől furcsa doromboló hangot ki. Terpeszbe húztam a lábam,hogy közéjük feküdhessen. Kényelmesen befészkelődött. Majd mikor lecsúsztam hozzá gyönyörű mogyi barna szemeivel rám nézett. Úgy csillogtak,mint a gyémánt a napon. Aztán hirtelen lecsukódtak. Éreztem,tudtam mi következik: csók. Ösztönből én is lehunytam a szemem és vártam. Már nagyon akartam. Csak az járt az eszemben,hogy végre mikor csókol meg olyan pajkosan,tüzesen és szenvedélyesen. És végre -lassan- teljesült a vágyam. Ajkai először csak éppen,hogy hozzá értek az enyémhez,de nem érte be ennyivel. Még adott pár felszínes puszit aztán úgy igazán szerelmesen megcsókolt. Úgy ért ez egész,mint az áram ütés. Annyira jó volt végre normálisan csókolózni vele. Erről beszéltem! Értitek? 


To be continued.....



2013. július 30., kedd

90.rész A leghosszabb éjszaka.



+16.

Bill a piás üveget kocogtatta a körmeivel mikor Emma szórakozottan kitipegett hozzá. -Kukucs! -Úgy tűnt a lány rendesen be van csiccsentve. Nahát! Igen. Ez történik,ha Tom Kaulitz valakit rá akar venni arra,hogy tartson vele -és a piszok gazdag haverjaival- Berlinbe óriási partikra. Hát Emmácska bekapta a csalit. Szórakozottan tipegett oda Billhez és úgy tett mintha megbotlott volna -amit a drága Jimmy Choo cipőben nem is olyan nehéz eljátszani. Egyenesen Bill ölébe huppant. -Hoppá! -kuncogott miközben átfonta karjait párja nyakán. Dorombolva hajolt a nyakához és adott rá pár farok izgató csókot. Terpeszbe vetett lábakkal ráült Bill combjára az ágyékához közel. Mutató ujját lassan végig húzta a fiú nyakán és mélyen a szemeibe nézett.
-Mire készülsz? -morogta Bill.
-Pont arra... -Em hátradőlt.
A fiú kajánul elmosolyodott és lehúzta a bőr dzseki cipzárját. Azonnal látható lett számára,hogy Emmán csak egy áttetsző váll nélküli póló van hatalmas Bitch felirattal. Bill a feliratnál megmarkolta a pólót és lehúzta egészen Em derekáig. A lány hátrahajtotta a fejét és mozogni kezdett párja combján. Ezen felbátorodva Bill megfogta a félig teli piás üveget és az egészet rá öntötte. Kéjesen figyelte ahogy a whisky végig folyik szerelme mellein. Normál esetben már érezte volna,hogy a farka egyre jobban megfeszül,de most csak az alkohol mardosó ízét érezte. Próbált ellazulni,de nem ment.
-Baba...-sóhajtott miközben eltolta magától Emmát. -Bocsi,de most nem megy.
-Mi? Miért? Velem van baj?  -a lány kikerekedett szemekkel nézett rá. Egy ilyen lány nem volt hozzászokva,hogy nemet mondanak neki a szexre,mikor tálcán kínálja magát.
-De hogy is! Te vagy legjobb! Csak én most fáradt vagyok. Szerintem fel se állna... -Bill megigazította barátnője pólóját amit már teljesen átitatott a pia. Látszott rajta,hogy hideg zuhanyként érte az elutasítás,de még sem tette szóvá. Csak fanyarú képpel az arcán kiszállt Bill öléből és ott hagyta a srácot.
-Bassza meg...-morogta magának és sötét hajába túrt. Minden porcikájával kívánta Emmát, még sem tudott annyira ellazulni,hogy testileg készen álljon...
Legalább elfelejtette egy időre Pinkyt... Fracnba! Már megint a gondolataiba lopta magát. Bevillant előtte a kép ahogy a lány kisimítja a ruháját,hogy láthatóvá tegye az így sem könnyen eldugható pocakját. Most vajon hol lehet? Lehet egy elhagyatott sikátorban mászkál és valami a baba számára ártalmas dolgot művel... Iszik,cigizik vagy ne talán drogozik? Ezt Bill nem bírta elviselni. Ő egészséges gyereket szeretne. És ennek érdekében mindent meg is fog tenni!Felpattant a székből és be-ki rohant a házban. Beült a kocsijába és elhajtott.

Lefürödtem,mert ragadtam a piától és már úgy vágytam rá. Épp a bőrnadrágot húztam fel mikor hallottam,hogy kinyílik a kapu és két kocsi jön vagy megy. Lesétáltam a földszintre. Érdeklődve néztem körbe. Senki sehol... Egyszer csak nyílt az ajtó és a vörös hajú szépség lépkedett be rajta.
-Sziamia! -köszönt szórakozottan.
-Szia. Merre voltál?
-Áh sehol! Csak az isten verte drog tanyán amit úgy utálsz. -erre elhúztam a számat. - Amúgy... -Skyler nagyot nyelt. -...Bill hová sietett,olyan nagyon? Majdnem belém jött a marhája.
-Elment? -csattant fel Tom hangja. Észre se vettem,hogy tőlünk pár méterre állt.
-Jah. Épp az imént ahogy jöttem.
-Baszd meg! -nyögte Tom és kulcsai után kezdett kutatni. -Részeg! Azt hiszi egyedül mindent képes megoldani. És most kitudja hol száguldozik. Vagy lehet már neki is ment egy beton oszlopnak.
A szívem egyre hevesebben kezdett el dobogni. Tom szavai, a gondolat,hogy Billnek baja is eshet. Hogy lehet ekkora hülye? 
-Megkeresem! -felkaptam a kocsi kulcsaimat és kiszaladtam.
-Emma várj! Te is ittál!
-Leszarom. -bevágtam a kocsi ajtót.
-Azt se tudod merre keresd! -megállt a kocsi mellett és kissé behajolt az ablakon. -Kérlek, ne menj!
-Ha most nem megyek... -nagyot nyeltem,hogy visszafojthassam a könnyeimet. -...akkor sorsára hagyom.-durván letöröltem egy könnycseppet. - Szeretem őt, és nem hagyom magára! -tövig tapostam a gázt. Az autó kerék csikorgatva indult meg.
-Bassza meg! -rúgott a kövekbe Tom. Totál felment benne a pumpa. Most már nem csak az öccse miatt aggódhatott hanem értem is.
-Tom....-Sky megfogta a fiú vállát és a kezébe nyomta a kulcsokat. -Mennünk kell. Te keresed Emmát, én Billt. De javarészt maradjunk aki kapja marja alapon.
A srác bólintott.

Billnek lövése se volt merre felé találja Pinky házát. De minden képen oda akart menni. Egyszer említette neki a lány,de alig emlékezett. Aztán beugrott neki. Arra is rájött,hogy azt 500 méterrel arrébb már elhagyta. Akció filmekbe való mutatvánnyal fordította vissza kocsit. Szerencséje volt,hogy olyankor már nagyon kevés autó jár vagy különben nem csak a fogát hagyta volna ott...
Kapásból megtalálta Pinky házát. Eleinte csak kapuban állva nézegette közben azon agyalt jó ötlet lenne?.. Nem gondolta volna,hogy a lány olyan felkapott helyen él. Azon a környéken bizony megkövetelik a jó modort,amit eddig Pinkyről nem igazán tudott elmondani. Az egész hely tele volt gazdag nőkkel és urakkal.
Bill erőt vett magán és becsöngetett. Kisebb fények gyulladtak ki először, aztán Pinky lépett ki az ajtón.
-Ki az? -csengett félénken a hangja.
-Én vagyok az Bill.
A lány -tőle telhető gyorsasággal- sietett a kapuhoz,hogy beengedje őt.
-Mit keresel itt? -kérdezte mikor már a ház közelében jártak.
-Csak látni szerettelek volna.
-Igazán? -Pinky elmosolyodott. Betessékelte a fiút a nappaliba. Bill csak tátott szájjal nézte az antik bútorokat.A mályva színű fal tökéletesen passzolt a barnás bútorokhoz. Értékes festmények lógtak a falon. Csak a nappali ért több millió eurót...
-Ez gyönyörű....-nyögte.
-Igen. És minden baba barát.
-Baba...nyüszögte Bill. Torkában hatalmas gombóc nőtt és alig tudott megszólalni. -Igazából csak most kezdem felfogni ezt az egészet. Annyira hihetetlen az egész. Persze számítottam arra,hogy egyszer majd bejelentik nekem,hogy apa leszek,de nem így...
-Valami rosszat mondtam?
-Nem. Úgy értem,hogy jelenleg arra számítottam,hogy majd Emma áll elém és mondja. Mert én tényleg csak rá vágyom. Ő az én életem nagy szerelme. Tőle szeretnék gyereket. Vele szeretnék megöregedni.
-Értem... -Pinky lehajtotta a fejét.
-Basszus! Bocs, már megint csak fecsegek a hülye érzéseimről. Megbántottalak?
-Nem. Csak ahogy beszéltél megijedtem.
-Mitől?
-Hogy egyedül fogom felnevelni a picurt. Mert Emma biztosan nem fogja elfogadni a kicsit... Mindent meg fog tenni,hogy elválasszon tőle.
-Ugyan már! Ha nem is túl gyorsan,de meg fog vele békélni. Emma szereti a gyerekeket.
-A gyerekeket lehet,hogy szereti,de engem nem!
-A kicsike hozzám tartozik és képes vagyok érte bármire.... még,ha ezért Emmán is kell átgázolnom. Szóval, ilyenek miatt ne idegeskedj.
Pinky arca hirtelen eltorzult és a hasához kapott. Bill értetlenül kérdezgette tőle,hogy mi van. Totál befosott. Soha nem volt terhes nő közelében. Nem tudta mit szabad ilyenkor mondani nekik és az ilyen helyzetekre hogyan kell reagálni.
-Minden rendben... -pihegte a lány. -Csak jól vesén rúgott. Úgy érzem nagyon eleven ma este. Megfogod?
-Szabad? -Bill szemei felragyogtak és már közelebb is férkőzött Pinkyhez.
-Persze,hogy szabad. Gyere! -felhúzta a pólóját és Bill hatalmas kezét ráirányította az aktív pontra.
-Azta... -nyögte miközben simogatni kezdte. Varázslatos volt számára,hogy csak pár centi választja el őt a születendő gyerekétől. Érezte ahogy mozog és ahogy él. Egy új élet volt a keze alatt. Egy olyan kis csoda ami ártatlan. Bill képtelen volt belátni,hogy azzal a kicsikével kell lennie. Megóvni őt ettől az elbaszott Világtól. Minden rossztól,bajtól.
Pinky hirtelen megugrott.
-Baj van? -Bill nagy szemekkel meredt rá.
-Villámlott. -mutogatott az ablak felé. -Azt mondták a hírekben,hogy nagy vihar lesz.
-Ahha. -Bill kissé elhúzódott.
-Kérhetek tőled valamit....?
-Persze!
-Itt maradnál velem? Nagyon félek a viharban. Ezért kérlek,hogy maradj velem...jobban mondva: velünk.
-Rendben. Akkor maradok. Csak felhívom Tomot,hogy tudja hol vagyok.
-Tudja,hogy én...?
-Igen. Elmondtam neki. Legalább ennyivel könnyebb lesz. Azt mondta,hogy megoldjuk. Ezek szerint támogatni fog. Csak attól félek elszólja magát. Nem pletykás, csak, ha sokat iszik akkor elkezd meggondolatlanul fecsegni. Akárcsak én... Ebből is látszik,hogy ikrek vagyunk.
-Nagyon látszik. Feleslegesen dumálsz.
-Lecsúszott pár pohárka... De úgy lapjáraton sokat dumálok.
Pinky kedvesen elmosolyodott. Igazán tetszett neki,hogy Bill olyan bohókás kedvében van. Az meg még inkább tetszett neki,hogy Bill megígérte,hogy ott marad vele éjszakára.

Megálltam az út szélén valahol Hamburg határában. Kavargott a gyomrom és szédültem. Kiszálltam a szakadó esőbe. Az árokparton leguggoltam. Hátrasöpörtem egyre vizesebb hajamat,hogyha kifordult a gyomrom tartalma legalább az ne legyen olyan. Nem is kellett sokat várnom. Minden egyszerre jött ki sugárban. Ez történik,ha sok rumot iszok; rengeteg visszamosolyog. Hátradőltem a kocsikeréknek és nyitott szájjal levegőért kapkodtam. Szemeim lecsukódtak. Nem tudtam eldönteni,hogy a fáradtság vagy a stressz műveli velem ezt az egészet. De abban biztos voltam,hogy képes lettem volna ott helyben elájulni. Szükségem volt valakire. És mintha isteni áldás ért volna, úgy jelent meg előttem Tom. Nem tudtam eldönteni,hogy csak a képzeletem játszik velem vagy tényleg ő van ott. Már tényleg semmiről nem tudtam dönteni. Annyit éreztem mintha fölemeltek volna. Lehet tényleg Tom volt az. Legalábbis makogott valamit arról,hogy a kocsimat hazaviteti az autó mentőkkel és minden rendben lesz. Rendben lesz? Remélem... 
Mikor felébredtem Tom épp beült mellém a kocsiba. Úgy tűnt csak pár másodpercig nem voltam magamnál még is kínosnak éreztem.
-Tom...hol van Bill? -kérdeztem rekedten.
-Felhívott. Azt mondta vigyelek haza és vigyázzak rád.
-Ő nincs otthon?
-Nincsen. Majd reggel haza jön.
-Miért csak reggel? Miért nem most? Miért nem ő vigyáz rám?
-Meg fogod tudni időben. Oké?
-Mond el! Most!
-Ezt nem tőlem kell megtudnod. Majd Bill elmondja.
-Ha nem mondod meg kiszállok! -már a kilincsre tettem a kezem és kiszállásra készültem.
-Tényleg nem mondhatom el...
-Tudod mit: mindketten idióta pöcsök vagytok! Viszlát Tom! Otthon találkozunk. -kiszálltam és bevágtam az ajtót. A saját kocsimhoz sétáltam,de
mielőtt be tudtam volna szállni Tom utánam kiáltott: -Emma! Ne csináld már! Szállj vissza most
azonnal!
Észre se vettem,hogy utánam jött. Csak megragadta a karomat és maga elé rántott. Az ijedtségtől még a levegő is megállt bennem.
-Miért vagy ilyen makacs? Miért nem elégszel meg azzal,hogy majd megtudod ?
-Nem szeretem,ha titkolóznak előttem.
-Mi nem titkolózunk,csak próbáljuk majd számodra és számunkra megkönnyíteni ezt az egészet. Ezen már életek múlnak! Az enyém a tiéd és legfőképpen Billé!
Nekidőltem a kocsinak és összefontam a karjaimat. -Mond el Tom! Bill beteg?
-Nem beteg. Teljesen egészséges, hál' Istennek.
-Akkor mi az a szörnyűség? Ha nem beteg akkor mi?
Tom megrázta a fejét. Hát akkor nem mondja el. A téma lezárva. Beszálltam a kocsimba és elhajtottam.
Tom mérgesen rúgott a fűbe. Hogy lehet egy nő ennyire makacs? 

Bill korán reggel lassan a hátára fordult. Egy pillanatra azt hitte otthon van,de észbe kapott. Felült és körbenézett. Az egész szoba a vörösben vibrált. Fekete bútorok voltak benne ami még inkább egy igazi kis szexbarlangra emlékeztette az embert. Pinky nem aprózza el a dolgokat.
Bill lenézett magára. Csak a pólója és az alsó gatyája volt rajta. Erősebben nézett körbe,hogy megtalálja a farmerját. Ott volt az ágy végében. Kiszállt a jó meleg ágyból és elkezdte felrángatni magára. Ekkor kinyílt az ajtó és Pinky lépett be rajta.
-Jó reggelt! Szia! -köszönt vidáman.
-Szia! -Bill becsatolta az övét és felnézett a lányra.
-Úgy hallottam sokáig szoktál aludni. Ha tudom,hogy ilyen korán talpon leszel akkor főztem volna neked kávét.
-Aranyos vagy. És amúgy jól hallottad; szeretek lustálkodni. De most muszáj elmennem,mert így is nagy kavarodás van otthon. -elindult kifelé. Pinky lassan követte. Már majdnem kinyitotta az ajtót,de valami arra késztette,hogy még utoljára hátra nézzen. Szívfacsaró látvány volt ott látni Pinkyt miközben megsimogatja a pocakját. Odalépett a lányhoz és megölelte.
-Köszönöm,hogy itt voltál velem. -motyogta miközben a fiú nyakához bújt.
-Semmiség volt.
-Nekem nem. Az egész terhesség alatt ez volt az első eset,hogy valaki igazán törődött velem.
Bill lehunyta a szemét és erősen megfeszítette összes izmát,hogy valahogy magába fojtsa a könnyeket. Rossz volt ezt a gyereke anyjától hallani. Az anyától akit még nem is tud szeretni. Nem tudott rá úgy gondolni,mint például Emmára. Tisztelte,hogy vette a bátorságot és megtartotta a babát. Tisztelet...csak ennyi. Semmi más.

Bill nehezen keveredett csak haza. Nem akart senkivel beszélni és remélte,hogy senkibe nem botlik bele. Legnagyobb pechjére a konyhában meglátta Emmát. Valamit ténykedett a sütő fölött,de isteni illata volt. Bill lehetett volna köcsög és kihasználja,hogy a lány nem figyel,de nem volt hozzá szíve. Magára erőltetett egy kis mosolyt és elindult Emmához. -Szia kicsim!
Em hátrapillantott,majd vissza fordult a serpenyőhöz. -Bill! Szia... -morogta szigorúan. Ennél többet nem mondott. Bill várt volna több opciót,mint például: hol voltál? Mit csináltál? stb. Vagy minimum egy jó leugatást. Lehet most Emma elmondja őt magában mindenféle hülye fasznak,de magát a kukit ... hagyja pácolódni. Ettől még a műmosoly is eltűnt az arcáról. Hehe, rafkos ez a női logika. 
Emma fogott valami szűrőféleséget és kiszedte egy lénai tálba a kreálmányát. Sült krumpli. Nekidőlt a konyhapultnak és azt kezdte el majszolni.
Bill kezdte megelégelni a csöndet. Az ujjbegyeivel elkezdte simogatni a lány derekát. Félve felnézett,de semmiféle szúrós tekintetbe nem ütközött. Em továbbra is a kajájára koncentrált. Ezen felbátorodva feltűrte a pólóját és alatta kezdte el simogatni közben apró puszikat adott az arcára. Ujjai lefelé kalandoztak,már már a nadrágjában voltak a bugyi szegélyénél. Billnek visszatért a férfias önbizalma. Sőt ahogy maga elé képzelte a múlt estét még a farka is éledezni kezdett. Milyen hülye is volt,hogy akkor nemet mondott a szexre. Nagy hiba volt! De ki akar tovább ezen agyalni? Bill biztosan nem. Basszni akart.
Emma még mindég mereven állt és evett. Izgatta,hogy Bill ujjai a bugyija szegélyénél jártak,de próbált tudomást sem venni róla. Egy ideig elég jól ment,de kezdte úgy érezni képes lenne azonnal terpeszbe vágni magát és magába fogadni Billt. Megálljt parancsolt. Szabad kezével lefogta párja vándorló ujjait és kihúzta onnan. A fiú csak meglepetten nézett rá. Azt hitte szabad a pálya.

-Elment az eszed? -förmedtem rá. -Este kijelented,hogy fel se állna a faszod, most meg be akarod vágni a lompost? Mi a szart képzelsz magadról? Azt hiszed,hogy egy kurva vagyok akit csak akkor veszel elő mikor dugni akarsz? Hát édes, kicsi Bill Kaulitz felvilágosítalak,hogy nem minden úgy megy ahogy te akarod! Mellesleg: hol voltál egész éjszaka drágám? Halálra izgulom magam érted erre Tom elő áll azzal: majd reggel haza jön! -full izomból levágtam a lénai tálat. Ha nem tört el az biztos,hogy megrepedt.
-Én....én...izé... -közelebb lépett,hogy átöleljen,de én gyorsabb volt és felpattan a pultra.
-Te,te....Te komolyan egy seggfej vagy.
-Akkor most haragszol?
-Hogy mekkora nagy IQ betyár vagy basszod!
-Sajnálom...-motyogta.
-Gondolkozz el rajta: én vagy a titkaid? -már épp ugrottam volna le mikor elkapta a derekamat és erővel visszakényszerített. Alig kaptam észbe már csókolt is. Hevesen,szenvedélyesen,szerelmesen. Akarva,akaratlanul átadtam magam a csóknak. Minden porcikám bizseregni kezdett a vágytól A vágytól,hogy -Billel legyek, -valamint minden rendbe jöjjön. Beletúrtam a hajába és úgy húztam közelebb. Erős teste kibillentett az egyensúlyomból.Megkellet magam támasztanom. Letettem a kezem,de valamit kiborítottam vele,valami nagyon forrót. Ordítva szakadtam el Bill ajakitól. Mindketten oldalra pillantottunk. A forró olaj ömlött rá az egész alkaromra és kezemre. Égetett és szúrt egyszóval: pokolian fájt. Mikor megmozdítottam még jobban belevágott. Mintha elevenen vágnák le a karomat...
Bill nem habozott. Tiszta konyharuhákat vizezett be és rányomta a karomra.
-Áh! Baszd meg,ne olyan erősen! -ordítottam mikor egy másodikat is rászorított.
-Bevigyelek?
-Jó lenne,mert irtóra fáj.
Lassan leszedett a pultról és kivitt a kocsiig. Beült mellém és,mint az akció filmekben úgy indult meg velem a belváros felé. Imádkoztam,hogy ne legyen dugó,vagy piros lámpa,mert Bill képes lett volna áthajtani mindenen,mint valami Chuck Norris. Mind ezt értem... Bassza meg! Haragudni próbálok rá!

A dokinál végig csukott szemmel ültem,mint aki karót nyelt. A doktor kiment valamiért és helyette egy nővér jött be.
-Maga nagyon ismerős nekem. -motyogta a nővér  miközben valami fertőtlenítővel szórakozott. -Véletlenül nem egy hotel örökös?
-Eltalálta!
-Az unokám magánál dolgozik csomaghordóként. Sokat mesél arról,hogy nagyon szép nő a főnöke. És az unokám is fantasztikus férfi.
-Tudja... utálom,ha az alkalmazottaimról áradoznak.
-Elnézést... -egy rövid ideig hallgatott majd ismét fecsegésbe kezdett: -A fiatal úr a maga párja? Az a magas,sötét hajú.
-Aham.
-Elég ideges. -nevetett a nővér. Lassan kinyitottam a szemem. Semmi pénzért nem néztem volna le a karomra,csak a sötétített ablakot néztem. Bill föl le mászkált a kezét tördelve. Magamban kuncogtam egy jót amit szerencsére nem láthatott. Tényleg aranyos volt ahogy ott mászkált.
-Igazán szerencsés a fiatal úrral. Minden nő álma; magas,erős és jó képű. És ahogy elnézem őt igazi hős szerelmes.
Megforgattam a szememet. Azért jöttem kórházba,hogy a pasimról dumáljon nekem egy nővér? Ez azért elég kiábrándító az orvod tudománnyal szemben.
Elkezdte befáslizni a karomat és már épp szólt volna,de leintettem: -Az égéssel kapcsolatos?
-Nem...
-Akkor legyen szíves és szálljon le a magán életemről!
-Elnézést. -befejezte a kötést és adott valami hűsítő krémet,elmondta mikor kenjem, aztán elküldött.
Mély levegőt vettem mikor megláttam pár méterrel arrébb Billt. A falnak támaszkodott és a plafont nézte. Szarul éreztem magam miatta. Nem is úgy miatta,hanem,mert úgy leugattam őt. Így utólag visszagondolva másképpen kellett volna előadnom magam.
Ingadozva odatotyogtam hozzá. Ő lenézett rám. Nagyokat pislogott arra várva,hogy nyilatkozzak valamit az állapotomról.
-Megmaradok. -motyogtam. -Adtak ilyen fasza krémet. Esténkét kell bekenni. -kinyújtottam a félig befáslizott karomat. -Kibaszott béna vagyok. Ha legközelebb meg akarsz csókolni előtte szólj,hogy a veszélyes tárgyak közeléből menjek el.
-Értettem főnök asszony. -édesen elmosolyodott és átkarolta a vállamat. -Menjünk haza édesem!


2013. július 19., péntek

89.rész what the fuck?

Helló evribádi! 2 hét kemény szenvedés és szárnyalás után megérkezett az új rész :) Így visszaolvasva minden nagyon izgalmasnak néz ki. Szeretem kifejezetten jó lett. Remélem ti is úgy gondoljátok. Jó szórakozást! 
Még valami: 
Follow meee:   http://bitchnaughty.tumblr.com/
                     
A reggel túl gyorsan érte el Hamburg népességét köztük engem is. Kimásztam a kényelmes,meleg ágyból és lecsoszogtam a konyhába. Az ikrek kómás feje fogadott,miközben kávét szürcsöltek.
-Sziasztok! -csoszogtam beljebb. Bill csak biccentett egyet,de Tom nem érte be ennyivel: -Te is jössz kondizni? Jön Dominic és Jenni is.
-Végül is mehetek... Régen láttam már őket és egy kis edzés se ártana.
-Szuper! -össze csapta a tenyerét. -Már csak az angyalkámat kell befűznöm. -eszeveszett fénysebességgel húzta le a kávéját és rohant fel az emeletre.
-Egy órája basztat ezzel a kondizással. -motyogta Bill.
-Jézusom... Zsír cicije nőtt,hogy ennyire be van buzdulva?
-Pfff...Vagy Skyler panaszkodott,hogy nem bírja megmarkolni a farkát. -a zsebéhez nyúlt és előhalászta a telefonját. Úgy rezgett a kezében,mint valami állat. Sms. Bill mosolygott miközben olvasta. Mi a szar?
Fel állt és átment a nappaliba. Én meg ott maradtam tök egyedül a konyhába. Elég sokáig csak pislogtam utána,mert valahogy még mindég nem bírtam felfogni épp ésszel,hogy csak úgy ott hagyott. Vele akartam reggelizni vagy valami olyasmi,de úgy tűnik marad a kutya meg a macska...

Bill nagyon jól elszórakozott az sms-kel. Úgy különösebben nem zavart csak furcsának találtam. Saját bevallása szerint utál sms-ni, most meg egy órája csak pötyög. Az alatt az idő alatt már az is megfordult a fejemben,hogy valamelyik kurvájával dumál vagy valamilyen bérgyilkossal,hogy hogyan tegyen el láb alól. Igen! Ennyire unatkoztam!!! 10 percenként mászkáltam a konyhából a nappaliba és próbáltam kilesni mit irkál olyan buzgón. Valahogy feleslegesnek éreztem a sok kémes filmet. Nyaktörő mutatványokkal próbáltam megnézni,de nem ment,mert mire új pozícióba helyezkedtem ő addigra egy egészen más testhelyzetet vett fel. Utolsó próbálkozásom a zongora volt. Ki a szart érdekelt a kemény 3 méter távolság? Engem nem! Király vagyok,hero vagyok! Csak,hogy nem szerepelt a számításaimban,hogy a zongora billentyűi megszólalnak. Magamban elmorogtam egy aztakurvaéletbevalakibasszonszájba -így egybe.
Bill egy nyaktörő mozdulattal megfordult és rám nézett. -Te mi a szart csinálsz?
-Takarítok. -vágtam rá. -És hát elég poros ez a zongora.
Bill elnézegette a zongorát ami akárhogy nézte nem volt poros... Olyan szépen csillogott,én meg olyan szépen pirultam négykézláb a tetején. Úgy döntöttem nem égetem magam tovább és lemászom. Úgy gondoltam felülök és majd utána leugrok. Oohh.. Meg egy nagy lószart!! A bal lábam beakadt a billentyű szegélybe és akkora hasast vágtam,hogy az egész ház hallotta a sikításomat.
-Baszd meg! -állt fel Bill,mikor kitört belőle a röhögés. -És pont felvettem!
-Huhu! De szuper! Most már bárki láthatja Emma Bloom,hogy bukik pofára a zongora tetejéről. Majd kiírjuk DVD-re és feltesszük a YouTube-ra is. Had röhögjön rajtam az egész Világ! -lassan felkeltem és az oldalamra tettem a kezem.
Bill nagy nehezen kiszenvedte magát a nevetésből és végre vette a fáradságot,hogy odajöjjön hozzám. Lazán visszatett a zongorára. Lehúzta a pólómat és szemügyre vette az oldalamat.
-Uuuh. Ez holnapra nagyon belilul. -az egyik ujjával megnyomta mire felszisszentem. Kárpótlásul adott rá egy puszit. Nagyszerű ötletem támadt!
-Baby...-kikapcsoltam a melltartómat és messzire eldobtam és végig simítottam a melleimen. -...ha azt mondom itt fáj akkor mit csinálsz?
-Ezt...-ráhajolt és már el is tűnt a szájában a mellbimbóm. Ez már erősen súrolta az előjáték fogalmát és  rohadtul élveztem. És azt is ami utána jött. Elég nehéz elhinni,de még is igaz! Egy zongora tetején csináltuk! Oooh yeah! Na jó inkább csak zongorát segítségül véve dugtunk,de akkor is ott volt az a kibaszott zongora!!
A délelőtt többi részét is vad szeretkezéssel töltöttük,de ezeket már a hálószobában műveltük. Minden elfojtott vágyunkat kiéltük és már ordítottunk az élvezettől.Komolyan,mint akik már egy éve nem szexeltek... 

Délben fáradtan csattogtam le a földszintre egy  fekete sport táskával. Mindkettőnk edző cuccai benne voltak. Ez alatt néhány törölközőt és vízzel teli flakont értek. A ruháink már rajtunk voltak. Bill iszonyat szexi volt benne. Egy fekete Addidas nadrág és trikó volt rajta.Meg valami drága sport cipő. Ez tipikus Bill,hogy még egy laza kondizásból is divat ügyet csinál. De legalább nem kente ki magát egy kiló sminkel....
És annak ellenére,hogy fekete háromnegyedes cica nadrág és rózsaszín trikó volt rajtam, még mindég ő volt a szexibb! Bazdmeg!
-Mehetünk baba? -megpaskolta a fenekemet.Közben leakasztotta a kocsi kulcsot.
-Ühüm.
Bill leakasztotta a kulcsokat és már kocogott is a kocsihoz. Velem ellentétben ő teljesen fel volt dobva. Lehet ez a non stop dugás teszi,de én kitikkadtam,mint az angol beteg. Bill félve rám nézett mikor beültem mellé. -Minden oké?
-Ahha. Csak kicsit nyomi vagyok.
-Nyomi...-Bill nevetve kanyarodott ki a főútra.

-Helló! -kiabált át Bill az egész parkolón a bátyjának. Tom után jött az egész csapat: Dominic,Skyler és Jenni.
-Emma! -Don azonnal a nyakamba ugrott. -Ezer éve nem láttalak kicsi lány!
-Jah. Én is téged!
-Nézd már kit hoztam magammal! -elengedett és odahúzta Jennit. Tőle is kaptam egy nagy ölelést és egy puszit.
-Lányok ne már! -pufogott Tom. -Kondira fel! Szájra később is tudtok edzeni. Mondjuk este az ágyban. -kajánul kacsintott mire csak Jenniből kitört a nevetés. Szopásra szakosodott...
Elég jól elkondizgattunk ott. Skyler,Jenni és én. Mester hármas! 
Épp a futó padon szenvedtünk mikor Don berobbant közénk: -Csajok! Az előbb beszéltem az ikrekkel. Bill nem,de Tom fel jön velem Berlinbe. Nagy bulik lesznek a jövő héten. A legnagyobb arcok szervezik. Lesz rocker party -Skyra nézett aztán rám. -És Sebastian is ott lesz.
-Miért csak Tom jön? Bill miért nem? -kérdezte Jenni.
-Nyaralni megy...-elhúztam a számat.
-Te nem?
-Nem. Rengeteg dolgom van és nem fér bele egy Maldív szigeteki nyaralás.
-Basszus,de szemét. Képes itt hagyni tök egyedül?
-Arra se lesz időm,hogy hiányoljam őt. -erőltetetten felnevettem. -Egyébként sem lenne időnk most egymásra.
-Zavar?
-Igen. De túléltem már 4 hónapos turnékat is. Egyszóval nem érdekel és téma lezárva!
-Oké...-Jenni értetlenül nézett rám. -De azért Berlinbe eljössz?
-Szerintem csak a hétvégén.
-Ne csináld már!
-Ott lesz Skyler. Legalább összeismerkedtek.
Jenni alaposan körbe nézett,hogy nehogy valaki más is hallja. -Annyira más,mint én. Nem akarom őt megismerni. Elvégre csak Tom nője....
-Ez kicsit olyan, mintha rólam  Bill nője megszólításokkal beszélnél.
-Te más vagy! Veled már lassan olyanok vagyunk,mint a házasok.
-Amúgy kajakra. -nevettem. -Egyedül azt sajnálom,hogy nincs kukid és nem tudunk dugni.
-Megoldjuk.... Elmegyünk egy sex shop-ba és bevásárolunk.
Megráztam a fejem. Jézusom! Jó hogy nem pornó filmet nem akarunk már forgatni. 
-Emma! -hallottam a nevemet a hátam mögül. Leállítottam a futó gépet és megfordultam. Bill volt az.
-Mondjad édes. -átkaroltam a nyakát.
-Most hívtak a stúdióból. Be kell mennem. Nem tart sokáig. Mire végzel már kint foglak várni. Oké?
-Oké...
-Szia baba! -adott egy csókot és már el is viharozott. Egy darabig csak pislogtam aztán Jennire néztem aki időközben mellém állt.
-Az a szájba baszott stúdió...-morogtam. Durcásan a vállamra dobtam a törölközőt és elhagytam a termet. Leszarom az egész kondizást! 


Bill végig szaladt a stúdió folyosóin. Bekopogott David irodájába.
-Gyere! -hangzott a válasz.
-Helló David! Mi a helyzet....? -lefagyott. Pinky ott ült keresztbe tett lábakkal. Ez meg mi a szart keres itt? 
-Ülj le! -utasította a menedzser.
-Baj van?
-Még kérdezed? -David ingerülten rácsapott az asztalra. -Legszívesebben letépném a pöcsödet baszd meg! Az egész bandával nincs annyi bajom,mint veled! Megbékéltem azzal,hogy Tom és Georg összevissza dugják a farkukat,de,hogy már te is kezded! Mi jön még? Gustav luxus prostikkal fog flangálni a moziban?
-Ezt nem értem...-a fiú lebiggyesztette az ajkait.
-Vak vagy? Nézd már meg ki a szar ül ott! Nem ismered?
-De ismerem. Ő Pinky. Épp ezért nem vágom. Lerágott csont az egész ügy.
-Nem! Kisapám, ez éppen aktuális. -a nő felé fordult. -Avasd be ezt az áldott hülyét,kérlek! -undorodva húzta el a száját.
-Bill...-kezdte fojtott hangon. -Az a helyzet,hogy...hogy...én...terhes vagyok. Pont ezen a napon 8 hónapos.És te vagy az apa. -kisimította laza ruháját,hogy Billnek látható legyen minden. A srác csak nagyokat pislogott. Nem tudott szóhoz jutni. 20 évesen nem minden karrierje csúcsán álló srácnak ez az álma!
-Én vagyok az apa? De az lehetetlen! Védekeztem!
-Hát öcsi egy ficánka még is bejutott. -David leült a kerekes bőrszékébe és a tollat kezdte csavargatni. -Noss,Bill mit akarsz most csinálni?
-Hogy,hogy mit akarok csinálni? Te vagy a menedzser neked kell...
-Ebből nem rángatlak ki! Nem is tudnálak! -kontrázott.
-Ugyan miért nem?
-Te felfogod ezt az egészet? Itt már egy másik életről van szó! Az a gyerek nem tehet semmiről!
-Nem is okoltam!
-Rendben.
Bill Pinkyre pillantott. Nem is a nőre csak a növekvő pocakjára. El se merte hinni,hogy a picur aki a lányban növekszik tőle van... Miért pont tőle? Tegnap éjszaka nem hitte,hogy valahol Hamburgban a gyermeke anyja mászkál és az nem Emma! Úristen!  
-Bassza meg...-nyögte megsemmisülve.
-Bill...-szólalt meg Pinky. -Én nagyon szeretném,ha a bébi ismerné az apját. Meg akarok neki adni mindent. Nem akarok,hogy hiányt szenvedjen bármiben is,főleg szeretetben.
-Persze,persze. Én is ezt szeretném. Az számít amit,te és ő akartok. De minden esetre nem szeretném,ha kitudódna! -nyomatékosan hangsúlyozta,hogy Pinky felfogja a szavai súlyát. -Senki nem tudhat róla!
-Oké...-David előrehajolt. -Szerintem is az a legokosabb,ha egy darabig senki nem tud róla. Ha pedig megszületik a picur csináltatunk egy apasági tesztet.
-Hogy mi? Nem hisztek nekem? -Pinky kérdőn felhúzta a szemöldökét.
-Figyelj! Ha nem vetted volna észre akkor Bill egy szuper sztár és az ő esetében nem lehetünk biztosak abban,hogy valóban tőle vagy terhes,főleg,hogy azt mondja védekezett is. És egy hibás gumi esélye 1 a millióhoz. Ezért ragaszkodom az apaságihoz és gondolom Bill is.
Bill bólogatott aztán felállt: -Más valami?
-Semmi. Mehettek. -David az ajtó felé intett. Bill azonnal kiviharzott. Végig trappolt a hosszú folyosókon és már a parkolón lépkedett végig mikor Pinky utol érte. -Bill! -kiáltotta az ajtó félfának támaszkodva. 8 hónapos terhesen ez a maraton futás egy énekes után elég kimerítő. 
-Mit akarsz? -Bill ingerülten pördült meg. Beletúrt a zsebébe és elővett egy szál cigit és öngyújtót. Mire a terhes lány odaért már vígan rágyújtott.
-Komolyan csak így elmész?
-Basszdmeg! Mit vársz tőlem? Mire túlteszem magam a galibákon amit okozták ideállítasz azzal,hogy helló. Képzeld terhes vagyok! Szerinted röpködnöm kellene az örömtől? Hol élsz? Disney Land-ben? Rohadtul nem érdekel a kölyök és te meg főleg!
-A gyerekedről van szó!
-És miből tudjam fixre,hogy az ott...-mutogatott a nő pocakjára. -...tőlem van? Elvégre te még mindég csak egy kurva vagy aki néhány nemi betegség mellé összeszed egy gyereket is. -mélyen beleszívott a cigarettába és kifújta az ég felé.
-Egy kibaszott bunkó vagy! Azt hiszed te olyan szent vagy? A te faszodból csöpögött ki szóval te is ugyanúgy hibás vagy,mint én! És szeretném,ha komolyan vennéd ezt az egészet! Engem megváltoztatott a terhesség. Felnőttem a feladathoz. De te vajon beleillesz egy ideális apa képébe?
-Attól,hogy felszedtél néhány kilót és megváltozott a hormonháztartásod még nem lettél felnőtt! -hátat fordított és elindult a kocsija felé. Dühösen bevágta maga után az ajtót,kiparkolt és elhajtott. Magányra vágyott. Olyan helyen akart lenni ahol leülhet és gondolkozhat a múlton, jelenen és jövőn. A kikötő! 

Hiába vártam Billre nem jött. Órák óta vártam rá,hogy majd értem jön -mert történetesen úgy ígérte meg-,de nem jött. Hiába hívtam nem vette fel és az sms-re se reagált. Elnyelte őt a föld? Nem maradt más választásom hívtam egy taxit. Valami nagyon elbaszott ember lehetett,mert vagy háromszor eltévesztette a címet. A rakpartnál meguntam az össze vissza kalimpálást és inkább kiszálltam. Sport táskával a vállamon mászkáltam fel alá a véget nem érő úton. Lövésem se volt hogyan fogom hazajutni. Sehol nem éreztem ismerősnek a környéket. Mire ötödszörre mentem el elhagyatott sétány mellet feltűnt valami. Nem az a huuu,de nyomra vezető dolog,de még is megütötte a figyelmemet. Egy autó volt. Méghozzá egy fekete BMW 645-ös. Esküszöm az életemre mintha Bill kocsija lenne. Nem a márka és modell szám miatt,mert ezer egy lehet ilyen Hamburgban. Hanem a női megérzésem miatt. Lehet csak bemeséltem magamnak ezt az egész női megérzés dolgot,de még is csak egy biztos pont amire lehet támaszkodni a nehéz időkben.
Hallgattam arra hülye megérzésre és utána néztem. Először körbejártam a kocsit,mint a nagy nyomozós filmekben aztán megnéztem a rendszám táblát. Feleslegesen. Lövésem se volt mi Bill rendszáma. Tomét,Skylerét és a sajátomat tudom,de pont az övét nem! Szívás felsőfokon.
Körbe kémleltem,mint ahogy a biztonsági őrök szoktak a plázában. Hehe,már csak a gumi bot hiányzik,meg valami macsó ruha és én leszek a hamburgi BMW-k őrzőszeme!
Utoljára körbe pásztáztam a tájat mikor megpillantottam az eddig azonosítatlan fekete alakot a távolban. Hunyorítottam,feszítettem,de sehogyan nem láttam pontosan. Közelebb kellett mennem. Óvatosan közelítettem mire kikörvonalazódott az alakja. Éppen ült a füvön és cigarettát szívott. Fekete haja volt és iszonyat szexi teste. Ez Bill! 
Pár lépésre tőle megálltam. Nem tűnt fel neki,hogy ott állok ezért megköszörültem a torkomat. Kikapta a szájából a bagót és fölnézett,de nem állt fel. -Baba! Hogy kerülsz te ide?
Ledobtam a táskát és török ülésben leültem mellé. -Órák óta bezárt a kondi terem és én vártam rád. Aztán meguntam; taxit hívtam. Valami barom volt,mert ezerszer eltévesztette a címet és végül valahol a környéken kiszálltam. Egy órája itt bolyongok,mert nem találok ki. Aztán megláttam a kocsidat a parkolóban,de nem voltam benne biztos és valahogyan megláttalak.
-Basszus. -nyögte. -Baby,ne haragudj! Teljesen kiment a fejemből,mert az a sok szarság...
-Ahha...szarságok. Baj van?
-Nem...vagyis igen,de megoldom. Semmi probléma,mert megoldom. Valahogyan. Még nem tudom,hogyan,de megoldom. -elnyomta a csikket és újat gyújtott. -Csak attól félek elveszítlek....-nagyot nyelt és lehajtotta a fejét.
-Kicsim... -közelebb bújtam. -Nem veszítesz el. Én örökre itt leszek veled. Bármi történik,minket nem választ szét semmi/senki.  ,,Mi nem hirdettük fennen hangos szóval. Csak Te és én holtmiglan. Mi megpróbáltunk csendben boldogok lenni. Lelkünk mélyén őszintén igazán szeretni." Emlékszel erre? Évekkel ezelőtt ezt nekem írtad.
Bill bólintott, átölelt és erősen magához húzott. A nyakamon éreztem ahogy kifúja a levegőt és a szeméből már visszafoghatatlanul kezdenek előtörni a könnyek. Soha nem láttam még őt sírni és elég felkavaró volt érezni ahogy erősen kapaszkodik belém,miközben arcát a nyakamba temette és sírt. Egész teste remegett miközben próbálta visszafogni magát. Nem tudom mi kavarhatta föl ennyire,de nagyon komoly lehet,ha így kiborult tőle.
Pár perc után kezdett megnyugodni. A légzése lassult és egyenletes lett.Elengedett és lekezdte törölgetni az arcát. -Bocsi...Nem akarlak fárasztani a problémáimmal. Elég nagy szívás volt várakoznod a kondi terem előtt. Azt is miattam...
-Ugyan már! Tedd túl magad rajta és mond el nyugodtan mi a baj!
-Kicsim...-megfogta a kezem. -Én most nem érzem alkalmasnak. Sőt! Ez soha nem lesz alkalmas. És még nekem is idő kell ahhoz,hogy felfogjam az egész ... ügyet. Mert ez keresztbe húzta az életemet és lehet pokollá is teszi. Ezért nekem idő kell. Megérted?
-Megértem. És bármi legyen is a gond tudnod kell: jóban rosszban melletted vagyok!
-Akár a házasok... -halvány mosoly jelent meg sápadt arcán.
-Mint a boldog,összetartó,szerető házasok! -mélyen a szemébe néztem. -Szeretlek!
-Én is szeretlek. -közelebb hajolt és megcsókolt.
-Hazamegyünk? -suttogtam.
-Menjünk. -megfogta a kezem és feltápászkodott. Elég ingatagul állt meg. Ha nem fogom a kezét talán még el is esett volna. Körbe néztem és megláttam a whiskys üveget.
-Te ittál?
-Reméltem,hogy nem veszed észre...Amúgy meg csak kevés volt benne.
-Ahhh...mindegy. -beharaptam az alsó ajkamat és felvettem a táskát.
Hazafelé nem nagyon beszéltünk csak néhány kósza pillantást vettetünk egymás felé. Igaz fúrta az oldalamat,hogy vajon min akadt ki,de elhatároztam,hogy ameddig saját maga nem érez késztetést arra,hogy elmondja én nem zargatom vele. A következő pár napban biztosan kipihenni magát és átgondolja a dolgokat. Remélem.... 



Mikor hazaértünk -még csak be se léptünk a házba- Tom azonnal letámadott minket: -Hol az isten faszában voltatok? Nem vettétek fel a telefont se meg úgy semmi élet jelet nem adtatok magatokról! Nem gondoljátok,hogy vannak akik aggódnak értetek és szeretnék tudni hol csámborogtok már..-az órájára pillantott-... 4 órája?
-Elég hosszú...-sóhajtott Bill,miközben a hűtőhöz baktatott és kivet egy whiskit. Ránk nézett,hogy vajon tátott szájjal és gomb szemekkel nézünk-e rá. Eltalálta. Kettőnk közül senki nem szokott hozzá,hogy Bill lazán kihúz a hűtőből egy üveg piát és valamiféle engedélyre vagy inkább ellenzésre vár. Tom lenézett rám,hogy vajon teszek-e valami csípős megjegyzést vagy inkább befogom. Az utóbbi történt. Bill ezt úgy fogta fel,hogy valamiféle engedélyt kapott,de a meghívót senki nem fogadta el. Megrántotta a vállát és kisétált a teraszra. Letette magát az egyik sarokban lévő székre,előtúrta a cigijét és rágyújtott. Aztán kibontotta az üveget és öntött magának.
Még mindég Bill hűlt helyét néztem, Tom pedig engem. Furcsa élmény volt számára ikrét letörten elvonulni egy üveg alkohollal. Ez általában mr. Tom szokása volt amikor valaki felbaszta őt vagy csak egy kis magányra vágyik. Ha Billnek rossz kedve van megeszik egy nagy kiszerelésű Haribo-t és elmegy aludni vagy duzzogni.
-Wow! -nyögött Tom. -Ez meg mi volt?
-Nem tudom... -motyogtam a konyha pultnak támaszkodva.
-Hogy mondod?
-Nem tudom! Nem tudom mi a baja,mert nekem sem mondja el!
-Szeretnéd,ha beszélnék vele?
-Felesleges. Szerintem neked is ugyan azt mondaná,mint nekem.
-Mit mondott?
-Majd,ha eljön az ideje... blabla. -ellöktem magam a pulttól és ott hagytam Tomot egymagában. Nem volt kedvem hozzá. Alapvetően imádom Tom társaságát,de már hozzá se volt kedvem. Csak egy jó fürdőre és alvásra vágyra.


Tom kiment a teraszra. Elővett egy szál cigit,meggyújtotta és leült a testvére mellé. Fél szemmel Billre nézett. A srác nem nézett rá,csak nagyokat szívott a cigarettából és néha belekortyolt a whiskibe. Tom megköszörülte a torkát hátha az ikre erre felfigyel,de nem. Idegesen megbökte őt.
-Mi van?- fordult oda Bill.
-Ugyan ezt kérdezhetném én. -lepöckölte a hamut és mélyen Bill szemeibe nézett. -Szóval -hogy a szavaiddal éljek-, mi van?
-Miért nem tudtok leszállni rólam? Olyan nehéz felfogni,hogy egy kis magányra vágyom? Miért nem törődsz a saját problémáiddal?
-Mert nem vagyok egy utolsó pöcsfej aki hagyja a testvérét elrohadni a szarban! Szerintem még mindég ikrek vagyunk és szeretjük egymást.
-Ne forgasd ki a szavaimat! Tom én szeretlek! De most egyedül akarok lenni,hogy átgondoljam a dolgokat. Mert most már nem csak az én életemről van szó,hanem azokéról is akik a közvetlen környezetemben élnek. Köztük a te életedről is! Ha most ezt elbaszom egész hátralévő életemben bánni fogom.
-Oké.... Akkor most te érts meg valamit: egyedül nem fogom megváltani a Világot! Csak mert tini lányok ezrei hevernek a lábad előtt és néha pár papírt alá kell írnod még nem vagy képes megoldani egy komolyabb problémát! Főleg,ha elmenekülsz a segítség elől! Komolyan lövésem sincs mi a szar bajod van,de ha így kiborultál miatta akkor biztos nem csak egy köröm törés. Én csak segíteni szeretnék,hogy könnyebb legyen és bölcs döntést tudj hozni! És hogy mondtad: életekről van szó köztük az én életemről is így jogom van tudni- Nem hozhatsz az életemről -se máséról- döntéseket a tudta nélkül. Világos?
-Világos...
-Cool. Akkor elmondod?
Bill mély levegőt vett. Meg akarta beszélni valakivel,de még is félt,hogy Tom mit szól. Hogy Pinkyről van szó az talán nem túlzottan izgatta Tomot,mert ő popcornnal a kezében rohangált Hamburgban,hogy lássa Emma,hogyan esik neki annak a senkiházinak. De az,hogy Pinky terhes...Agyfos!
Az énekes beleivott a whiskibe és lassan szaggatottan elkezdte: -Ma behívott David az irodájába. És ott volt Pinky. Bevallotta,hogy terhes és történetesen én vagyok az apa.
Tom ajkai elnyíltak egymástól,elsápadt és szemei kikerekedtek. -Te most komolyan beszélsz?
-Igen. Tudom,hogy elbasztam és most ez a büntetés.Vagy csak a Sors akarta így,de én nem vagyok kész. Az egészben az a legfurcsább,hogy védekeztem. Elszakadt a gumi vagy mi a franc?
-Lehet... Hanyadik hónapban van?
-8. És számoltam is és basszus pont kijön.
-Megbeszéltétek mi lesz?
-Igen. David úgy gondolja,hogy,ha megszületik a picur akkor csinálunk egy apaságit. Aztán,ha az enyém akkor fizetek gyerektartást és felveszem a nevemre.
-Bejelentitek a sajtónál?
-Nem. Titokban tartjuk. Nem szeretném,ha gyerekem úgy nőne fel,hogy az egész Világ velem azonosítsa.
-Ez olyan hétpecsétes titok?
-Mi?
-Úgy értem,hogy Emma nem tudhat róla,de anyu,se Gordon,se Georg és Gustav...
-Nem. Előbb utóbb elmondom Emmának. Anyuéknak meg akkor,ha mér minden biztos. A fiúk meg...jobb,ha nem tudnak róla.
-Oké...Majd megoldjuk.
-Nem Tom. Ezt nem lehet megoldani. Az a kicsike nem tehet róla,hogy ekkora hülye vagyok.
-Bill, ez puszta véletlen volt. Semmi sors humbuk meg ilyesmi. Megtörtént...
-Jah... -lehajtotta a fejét és megint új cigit gyújtott. -Bátyó... egyedül hagynál egy kicsit?
-Ahha. Kicsit felvidítom Emmát. Ráveszem,hogy béreljen fel valakit a papír munkára és jöjjön el velünk bulizni.
-Úgy is a bőre alatt is pénz van...De,kérlek! Ne szóld el magad....
-Nem fogom. Iker begyszó! -elnyomta a cigit és betrappolt a teraszról. Bill meg ott maradt közkívánatra egyedül. Egyedül a gondolataival. Helyesen cselekedett,hogy elmondta Tomnak? Vagy ez is egy kis lejtő lesz a szakadék felé ami felé a sorozatos rossz döntések fogják sodorni? Vajon egyszer rendbe jön minden?



2013. július 4., csütörtök

88.rész Itt vagyok! Megérkeztem az álmaimhoz!

Megérkezett! Szexi,huncut és velejéig romlott!  Csak ezt tudom róla mondani. Remélem ti is úgy gondoljátok,mert nagyon sokat dolgoztam rajta. De nem szeretném ecsetelni ezeket! Jó pácolódást közben. 
Csókok és ölelések! 

(+16)
Skyler nagy estélyére készültem. Nem volt kedvem egy csomó drogos,nikotin szagú rocker között mászkálni egész este,de mikor felvettem a ruhámat rögtön megjött a kedvem. Csak és kizárólag a koncert miatt rendeltem Franciaországból.Kifogástalanul mutatott rajtam.
Lecsekkoltam a sminkemet ami úgy szint perfect volt.
Oldalra néztem és elmosolyodtam,ugyanis Bill állt tőlem kb. 1 méterre. Ő is mosolygott és csillogó szemeiből elismerés sugárzott.
-Naa, milyen lettem? -csípőre tettem a kezem, egyik lábamra helyeztem a testsúlyomat a másikat pedig előre toltam.
-Gyönyörű! -a srác közelebb lépett és átkarolta a derekamat. -Kérek egy csókot!
Mosolyogva emeltem magam lábujjhegyre. Bizony! Még cipőben is picit kisebb voltam,mint ő. Még is boldogan vállaltam a mutatványt egy forró csókért. Először egy apró puszit adtam ajkaira,aztán tapadtam rá.
Imádtam a csókjait. A vérem felpezsdült tőle,az agyam kikapcsolt. Alapvető életfeltételeim működtek,de amúgy semmire nem tudtam gondolni. Csak élveztem...

Sky épp a neccharisnyát húzta fel mikor Tom kilépett a fürdőből. Egyedül egy kis törölköző takarta el az ágyékát. Kidolgozott felsőteste pedig szabadon volt. Néhány kósza vízcsepp megcsillant rajta a lemenő nap sugaraiban. Iszonyatosan szexi volt ahogy hanyagul az ablakhoz sétált és kinézett. Beharapta az alsó ajkát,mintha mondani akart volna valamit.
A vöröske mély levegőt vett és megigazította a harisnyát. Tanácstalanul nézett Tomra,majd a megtörte a csendet: -Tom! Én nem tudom,hogy haragudjak Emmára vagy sem?
A fiú odasétált Skyhoz és leült mellé. -Szerintem nézd el neki. Eléggé összejöttek neki mostanság a szarságok és a jelenlegi szituban természetes,hogy sík ideg.
-Milyen szitu?
-Ezt nem tőlem kell megtudnod. Annyit mondok,hogy most már hivatalosan is kitagadta a családja. A többit meg ha szeretné elmondja neked is.
-Úgysem mondja el. -durcásan összefonta karjait.
-Miből gondolod?
-Mert az utóbbi időben nagyon rideg velem. Hozzám se szól,ha fogalmazhatok úgy: levegőnek néz. Most meg így beszólogat. A kurva életbe is! Mi baja van velem?
-Kérdezd meg.
Sky elfintorodott. -Nem szívesen beszélek vele. Pont ma nem. Attól félek elbassza a kedvemet. Talán majd holnap.
-Azt csinálsz amit akarsz! -Tom rácsapott a térdére és felállt.
Vöröske nagyot sóhajtott. Bágyadtan felkelt és kiment a szobából. Lement a teraszra és rágyújtott.

Emma a lakásban kóborolt és minden általa fontosnak ítélt dolgot bepakolt a táskájába. A konyhában körülnézve úgy gondolta talán mindene megvan. Cigi? -jutott eszébe. Milyen kis okos,hogy eszébe jutott. Kiment a teraszra és az ablak párkányból levetette a dobozt és gyújtót. Egy óvatlan pillanatban oldalra pillantott és meglátta a neki háttal álló Skylert. A lány épp elnyomta a cigijét. Emma gyomra ökölnyire zsugorodott. Eléggé szarul érezte magát. Hiányzott neki a vöröske megértő tekintete és megnyugtató szavai. Soha nem barátkozott Tom nőivel,hiszen tudta,hogy nem sokáig húzzák,de Sky más volt. Nem csak,hogy már hónapok óta tart a kapcsolatuk hanem sikerült Emma szívébe is belopnia magát.
Először lassan majd gyorsan közeledett hozzá végül az utolsó pár lépés előtt megszólította. Skyler meglepődötten nézett Emmára,aki összeszorított ajkakkal és üveges tekintettel közeledett hozzá,majd egy határozott még is gyengéd mozdulattal magához ölelte. Sky kicsi volt Emmához képest így szinte elveszett a lány karjai között.
-Annyira sajnálom! -motyogta fojtott hangon. -Egy hülye picsa vagyok!
-Nincs semmi baj! -megsimogatta a zokogó lány hátát.
-Én nagyon szeretlek téged Skyler! És Billnek igaza volt,hogy egy hülye,undok,picsa vagyok veled szemben. Annyira utálom magam ezért és annyira sajnálom!
-Na! Nem vagy undok,csak...
-Csak egy hárpia.
-Nem! Megértem,hogy nagyon rossz napod van és nehéz megemészteni a dolgokat! Tény és való,hogy kicsit rosszul esett,de nem ez a Világ vége, számomra.
-De te soha nem mondtál nekem semmi rosszat és meg csak így lazán beszóltam neked. -elengedte Skyt és lerogyott a székre. -Minek nyitottam ki a számat? Komolyan egy picsa vagyok!
-És én ezt a picsát szeretem! -leguggolt,hogy feltudja venni a szem kontaktust. -Ne sírj! Az én napomon pont ne! Én ma szeretnék nagyon boldog lenni és boldognak látni mindenkit!
-Erről beszéltem! Még az estédet is elbaszom. -a lány elkeseredett mutogatott, már már bizarr dolgokat.
-Emma, ne adagold már be ezeket a hülyeségeket! Minden megvan bocsátva és egyáltalán nem haragszom rád! Sőt inkább tisztellek,hogy felismerted a hibádat és mindenféle büszkeséget feladva idejöttél hozzám és bocsánatot kértél. Ez nagy dolog tőled!
-Oké..-a lány elkezdte óvatosan törölgetni a szeme alját.
-Elkenődött a cuki sminked.
-Megyek és megcsinálom...-Emma szipogva felállt és táskáját hanyagul lerántva indult be.
Skyler kiegyenesedett és csillogó szemekkel lépett le a teraszról. Felnézett a szürkülő égre.Egy más országot látott ott fent.Egy olyan országot -Világot- ahol mindenki boldog,ahol egyszer ő is boldog lesz és a szülei most boldogok odafent. Eszébe jutott az édesapja hányszor elmondta neki: menj az álmaid után!Mintha tüzes vassal égették volna azokat a szavakat az emlékezetébe.  Itt vagyok apa! Megérkeztem az álmaihoz,ahogy te mondtad! 

Tom észrevette hol áll Skyler. Elővette a fényképező gépet és titkon csinált egy képet a lányról. Szép kép lett. Tom nem volt valami nagy pszihomókus,de rögtön tudta,hogy most a vöröske boldog. Igazán boldog! 
-El fogunk késni,ha tovább fixírozod az eget. -Tom nekidőlt az ajtófélfának és elmosolyodott.
Sky hirtelen megfordult. -Hát eljössz?
-A Világért sem hagynám ki! -rövid hatás szünetet tartott. -Gyere már! Már a díváink is elkészültek.
-Rohanok! -kiáltotta. Nagy lendületet vett és rohanni kezdett.
Bill és Emma az ajtóban topogtak türelmetlenül. Alig győzték kivárni mire Tom odamászott.
-Én vezetek! -jelentette ki Bill. Megfogta barátnője kezét és húzta maga után.
Tom fejjel intett Skylernek,hogy indulás.

Már komolyan sötétedett és Hamburg pazar fényei kezdtek kigyulladni. Ilyenkor indulnak a nők a randevúra. -gondoltam,miközben néztem az elsuhanó tájat. Átnéztem a másik oldalra. Az érdekelt,hogy az elmosódó tájban hogyan zajlik az élet,de Bill betakart. Épp fékezett ami picit kizökkentett a kényelmes helyzetemből. Már simán előre hajolhattam volna,hogy kicsit nézegessem az embereket, de úgy őszintén szólva; leszartam. Jobban érdekelt a mellettem lévő kis szépség. Hozzádörgöltem magam a bőrülésnek és dorombolva felhúztam a lábaimat.Csak épp,hogy végigsimítottam a karján elértem a kívánt hatást: Bill rám nézett. Hát még hogyan! Édes szemei csak úgy csillogtak. Gondolom nagyon tetszett neki amit látott.
Közelebb hajoltam hozzá és adtam egy futó csókot édes ajkaira. Ő csak elégedetten előre fordult és elindult.
Beharaptam az alsó ajkaimat és tovább néztem őt. Annyira gyönyörű volt ahogy a suhanó tájból ő volt,mint egy biztos pont,amire mindég támaszkodhattam.

Mikor leparkoltunk Skyler,mint valami felhúzott búgócsiga úgy pörgött a parkolóban. Fel le ugrált és sikítozott. Komolyan vicces látványt nyújtott. A szám elé tettem kezem és úgy kuncogtam rajta. Bill észrevette és oldalba bökött. Hatástalanul. Nem volt túl megy győző az ezer wattos vigyorával.
Belépve a hatalmas üveges termekbe a szám is tátva maradt. Nagyokat pislogtam.
-Bill! Kicsit lenyúlom a ribidet. -Sky megfogta a kezemet és magával húzott. Végigvitt a hosszú fehér,széles folyosókon végül egy nagy szobába vitt be.
-Sziasztok srácok! -köszöntem a tiszta görcsben álló fiúknak. Barátságosan biccentettek felém.
-Gyerekek ő Emma.-mutatott be Sky.-Bill barátnője.
A villám ismerkedés után vöröske tovább húzott egy másik szobába és elhúzta a függönyt.
-Nagy kérésem van. -levágódott egy forgós székbe. -Sminkelj ki! -bájosan mosolygott rám.
-Milyenre?
-Olyan igazi ribanc rockeresre.
-A ribi az még oké,de rocker...
-Csak sminkelj ki... egy órán belül koncertem lesz!
Megrántottam a vállam és felmértem a helyzetet. A szervezők mindenre gondoltak; mindenből különböző árnyalatot vettek és még az alapozókat is Sky hófehér színéhez vették. Hát akkor fogjunk neki! 
Elég nyomasztó volt úgy sminkelni szegény Skylert,hogy öt percenként jött valami emberke felmérni a helyzetet. Attól félt,hogy elrabolom őket vagy mi? Ráadásul sietett is! De végül egy fasza kis füstös szemet összehoztam neki. Már csak a rúzs hiányzott róla,de az valahogy sehol nem volt.
-A táskámban van fekete rúzs. -jelentettem ki. -Csak a táskám Billnél van.Bill pedig lövésem sincs hol van.
-Szerintem kint a színpadon.
-Akkor én megkeresem őt. Te meg addig öltözz fel! -úgy indultam meg,mint a golyó.
-Siess! -kiáltott Sky.
Kb. 10 méterre volt az öltözőtől a színpad. Kinéztem rá az egyik barom nagy tartó oszlop mellől. Vöröske jól gondolta,hogy Bill ott van. A fény technikussal beszélt. Honnan tudtam? A ruhájára volt írva.
Oda szaladtam Billhez.
-Baby,kellene a ...
-Várj! -mutató ujját az ajkaimra elé tette és hallgatta tovább a technikus srácot. Türelmesen hallgattam én is a fontos reflektor állásról szóló beszámolóját... Komolyan ki érti ezt? Mert nekem ez totál kínai.
Mikor végre befejezte Bill elvette az ujját a számról, átkarolta a derekamat és megcsókolt. A fiú azt se tudta mi van. A főnök úr egyáltalán mondta neki,hogy mehet a dolgára? Pedig még volt dolga, nem is kevés. Észrevétlenül próbált eloldalazni.

-Mi kell? -mélyen belenézett a szemembe. Homlokunk és orrunk összeért.
-A táskám. -súgtam alig hallhatóan.
-Oh. -Bill elengedett és levette a válláról a fekete bőr táskát. -Skyler hogy áll?
-Egész jól. Már csak a rúzs hiányzik róla. -beletúrtam a táskába.
-Megnézhetem őt vagy titok?
-Nem esküvőn vagyunk édesem.Szóval nem titok.
-Pedig milyen jó lenne.
-Jah. Gyönyörű szép esküvői ruhák,kiegészítők,díszek meg minden.
-Utálom a  nagy felhajtást.Egy esküvő csak a párról szóljon,szűk családi körben. -összekulcsoltuk az ujjainkat és úgy sétálgattunk be a színfalak mögé.
- Ha már egyszer férjhez mennék akkor azt lássa mindenki!
-Mennél? 
-Igen. Bill én nem akarok tök egyedül meghalni! Nekem kell egy társ akivel leélem az életem. -felnéztem rá. -És úgy érzem veled akarom leélni az életemet. Bill,nekem csak te kellesz! 
Bill megállt,felém fordult és adott egy csókot. -Szeretlek baby! -alig hallhatóan suttogta,de jól tudta,hogy én hallom.
Beharaptam az alsó ajkamat és erősen megszorítva a rúzst benyitottam Sky öltözőjébe. A lány a három banda tag között ült akik már izgatottan rázogatták a lábukat. Amikor meglátták Billt rögtön felugrottak és szinte lerohanták. Skyler nevetve ment hátra én meg követtem. Elhelyezkedett a székben,hogy az utolsó simítást is elvégezzem rajta. Majd felállt. -Na hogy nézek ki?
Végigmértem őt. Fekete rocker szerkó volt rajta ami a '80-as éveket tükrözte. Vörös haja kivasalva omlott vékony vállára. A sminkje pedig eszméletlenül jól sikerült!
-Gyönyörű! -a tükör felé fordítottam őt.
Csillogó szemekkel nézte magát.
A tükörben Bill magas alakja tűnt fel. -Huha! Ha nézőtéren nem áll fel a pasik farka akkor fix,hogy buzik!

Hatalmas sikítást hallottunk a színpadról. Biztos most engedik be a tömeget. Őrület elképzelni,hogy kint több száz rocker őrjöng.
Egy magas gyerek nyitott be és elordította magát: -Srácok kezdünk!
-Basszus! -nyögött fel Sky. -Hol van Tom? Nekem szükségem van rá!
-Pont most ne borulj ki! -Bill összehúzta a szemöldökét.
-Oké.... -a lány elindult a fiúk után.
Az ordítozós srác igazgatta őket. Elmondta mit hogyan és miért. Megjelent Jeremmy is. Elmondta a saját mondókáját is. Csomó egyeztetés után kiküldte őket a színpadra. A fények majd elvakították őket,de,mintha valami ösztön vezérelte volna őket a helyükre.

Billel a VIP-ról néztük őket. Na jó...inkább egymást vizslattuk és csak néha néztünk le.
-Jól állnak ezek a szegecses ruhák. -mögém lépett és átölelt.
-Hát szerintem meg úgy nézek ki benne,mint egy lecsúszott ribanc.
-Nekem az is megfelel. -belecsókolt a nyakamba. A lábam remegni kezdett,ahogy csókjai egyre lágyabban és érzékibben simogattak. -Lépjünk le! -suttogta.
-Ugyan miért?
-Ne már! Nem vagy értetlen picsa!
-De most az leszek! -a popsimat nekinyomtam az ágyékának.
-Hozok valami alkohol félét. -elengedett és eltűnt a lépcsőkön.
Körbenéztem,hogy van-e valaki ismerős a környéken. Csak néhány köcsög volt ott,azok is elég messze.
Még is valami úton módon észrevették,hogy egyedül állok ott,mint a kisujjam. Észrevehetetlenül közelebb kerültek hozzám és csak akkor vettem észre mikor késő volt.
-Helló kislány! -a hang hallatán megpördültem. Egy hatalmas fekete ember állt előttem talpig fehérben. Tipikus gengszter ábrázatuk volt. Nálam vagy kétszer szélesebbek és magasabbak. Én legalábbis így éreztem.
-Hogy,hogy ilyen szépség egyedül van itt?
Hátrálni próbáltam,de a biztos terep helyett csak a vaskorlát volt ott. Fél szemmel lenéztem az alattam tomboló tömegre. Basszus, ez most komoly? Öt kigyúrt egyén ellenem? 
Egyre közelebb léptek és kis körbe zártak be. Nagy lendületet vettem és próbáltam kitörni,de egy laza mozdulttal visszafogtak. Ez volt az a pont amikor hivatalosan is pánikba estem. Gyorsabban vettem a levegőt és teljesen átjárt az adrenalin valamint az a rohadt szar félelem. Erősen markolásztam a korlátot. Úgy éreztem akár ki is bírnám tépni,de az csak egy kósza ábránd volt. Ha ilyen izomagyak közül nem tudok kiszabadulni akkor majd pont egy vaskorlátot fogok kitépni?
Az egyik tag közelebb lépett hozzám.Felemelte a hatalmas kezét. Összeszorítottam a szemem. Nem akartam látni ahogy -esetleg- lendül a tenyere vagy valami más...
Az érdes kéz lágyan simított végig az arcomon majd lassan végig a nyakamon aztán vissza vállamra és ott meg is állt.
Remegve fújtam ki a tüdőmben rekedt levegőt.
-Igazán szép vagy...-kezdte a tag rekedtes hangon. -Még milyen szép lennél ruha nélkül!
Hohoo! Álljon a menet! Ez már nem sima zaklatásnak számít, hanem szexuális zaklatásnak!
Hirtelen azt se tudtam mit csináljak. Csak egy dolog lüktetett az agyamban: futás! Csak hogy onnan nem lesz könnyű nekem elfutnom. Hát nem maradt már,mint hogy teli torokból üvölteni kezdtem. A tag kissé meghátrált. Kihasználva a pozíciót kisurrantam két ember között. Ahogy tudtam rohantam.Egy jó kis sprint után megláttam egy kisebb csoportot köztük Billt. Hátranéztem. Azok az emberek követtek. Berohantam a tömegbe. Mindenhol,mindenkiben Billt kerestem. Már egyáltalán nem az adrenalin hajtott,inkább a félelem. A félem,hogy elkapnak és kiráncigálnak a sötét,koszos,hideg sikátorba, aztán ott összevernek,megerőszakolnak vagy még talán meg is ölnek... 20 évesen ki akar meghalni Hamburg koszos sikátorában? Én aztán biztos nem. Viszont sehol nem találtam a kiutat. Akármerre néztem csak idegenek voltak akik értetlenül néztek rám. Eluralkodott rajtam a pánik és szinte kővé dermedtem. Az idő mintha megállni készült volna. Lábaim megcsaltak. Egyre gyengébbek voltak. A hangok összefolytak,de hallottam Skyler gitárjának hangját és ahogy néha bele énekel a mikrofonba Sethet segítve. Skyler...mit tenne most Sky? Ő hagyná magát? Ő ott állnak a tömeg közepén ledermedve? Skyler futna és harcolna,hogy megtalálja Billt -vagy Tomot. De én nem vagyok Ő! Még is súgta valami,hogy lehetek olyan,mint a vöröske. Összeszorítottam a fogaimat és rohantam tovább. Éreztem,tudtam hogy ott van! Nem látom,de ott van valahol! Még egyszer kétségbeesetten körbenéztem. -Bill! -ordítottam el magam mikor végre megláttam őt. Háttal állt nekem,de megfordult és kikerekedett szemekkel nézett rám. Utolsó pár lépésem felé olyan volt,mint egy örökké valóság,de végül még is csak félájultan a karjaiban kötöttem ki.
-Nagyon félek...-nyöszörögtem alig érthetően. A mellkasom hevesen járt fel és le.
-Mi van? Mi történet? Bántott valaki vagy mi a baj?
-Egy csoport fasz...
-Hol vannak? Beveretem a képüket. -nagy lendülettel indult meg és rávágott az egyik testőre vállára.
-Bill erre semmi szükség, csak...
-De igenis szükség van! Hozzád egy ujjal se nyúljanak ilyen barmok!Na szóval,hol vannak? -komolyan nem akarta annyiban hagyni,de én szívem szerint már eltűntem volna onnan.
-Szerintem a lelátón...-mondtam halkan,titkon abban reménykedve,hogy nem hallja meg vagy esetleg azt érti,hogy nem tudom.
-Gyere! -megfogta a kezem és magával húzott a tömegbe. A testőr követett minket. Legalább lesz valamiféle biztonság érzetem is. Ezzel nem azt akarom mondani,hogy Bill valami nádszálkisasszony,de azért be kell vallani elég üvegcsontú és belőle kinézném,hogy csak a körmeivel hadonászna a levegőben...
Ismét lenéztem a tomboló tömegre. Elgondolkodtató volt,hogy én miért nem ott lent vagyok. Sokkal inkább kívántam a sok részeg ájuldozó fazont,mint azokat itt fönt.
Bill megtorpant. -Azok ott? -felnéztem és a bólintottam. Úgy tűnik nem követtek sokáig,ha volt idejük ide visszajönni.
Bill és a testőre odamentek én meg próbáltam eltűnni a hátuk mögött.
-Jó estét uraim! -lépett oda határozottan Bill. -Megengednek egy kérdést?
-Lökjed öcsisajt! -fenyegetően állt elé az egyik tag,mintha már most képest lenne padlóra küldeni őt.
-Elmondanák nekem mi a bajuk a hölggyel? -a háta mögé biccentett. Próbáltam úgy helyezkedni,hogy ne lássanak,de nem ment. 
-Te ribanc... -sziszegte a fogai között. 
-Kinek képzeli magát,hogy ilyet mond egy nőre? 
-Ez neked nő kishapi? 
-Egy tökéletes nő,aki nem érdemli meg,hogy csak úgy leribancozzák ilyen parasztok! És tudtommal nem vagyunk gyerekkori puszi pajtások,hogy öcsisajt és kishapi legyek. -már épp megfordult volna,de még megállt. -Ohh még valami! -kissé felemelte a hangját,hogy elérje a hatást. -Kibaszottul utálom,ha valaki hozzá ér ahhoz ami ez enyém! Ha valaki még is hozzányúl, azt kegyetlenül megtorlom! -megfordult és halkan odaszólt a testőrnek. -Dobd ki őket innen. 
Mellettem sok kidobó és verő ember ment el. Ezek meg mikor jöttek? 
-Ugye csak kidobatod őket? -kérdeztem mikor már elindultunk lefelé. 
-Nem. Azok az emberek még a szuszt is kiverik belőlük. 
-Azért ezt nem kellene...
-De igen! Egy életre megtanulják,hogy ne basztassanak téged,se mást. -kinyitotta előttem az öltöző ajtaját és betessékelt. 

Megálltam a tükör előtt és csak néztem magam. Életemben nem néztem ki olyan gyatrán,mint akkor.
-Jól vagy? -Bill mögém lépett,megölelt és ringatni kezdett.
-Ahha. Csak megijedtem,de azt nagyon.
-Ne félj! Nincs már semmi baj.
-Haza akarok menni. -megfordultam a karjaiban és hozzábújtam.
-Skylerék mindjárt végeznek. Utána megyünk haza, jó?
Próbáltam bólintani,vagy válaszolni,de valahogy semmi sem ment. Felfogtam mit mondott,de reagálni nem tudtam rá.
-Bill...-felemeltem a fejem,hogy egyenesen ránézhessek. -Muszáj elutaznod?
-Nem muszáj,de szeretnék. David már el is intézett nekem mindent.
-De én nem akarom,hogy elmenj. Lehet önzően hangzik,de nem akarom! Még csak egy hete vagy itthon és csak jöttél,mentél. Velem még nem is voltál.
-Akkor gyere velem!
-Mmmm... -elhúztam a számat. -Nem karok és időm sincs.
-Chhh...most meg neked nem lenne időd rám.
-De lenne. Pár órát eltudok sumákolni,de egy hetet nem.
-Akkor te szépen megcsinálsz mindent és utána ki se szállunk egymás seggéből. Jó lesz? Meg amúgy is még itthon vagyok két napig. És semmi dolgom. Még meg is unjuk egymást. -a fali órára pillantott és elhúzódott az ölelésből. -Megyek összeszedem Tomot és Skylert is valahogy összekaparom a színpadról.
Bólintottam mire ő villantott egy mosolyt és kiment.
Lökött gyerek! -elkönyveltem magamban Bill szavait.
Egy pillanatra kinéztem a folyosóra. Teljesen kihalt volt. Csak egy kidobó jött arra. Óvatlan pillanatomban a kezére néztem. Véres volt... Teljesen lefagytam. A tüdőmben bent rekedt levegő csak hosszú másodpercek múlva képes távozni.
Komolyan Bill képes volt tényleg agyonveretni azokat az embereket? Lehet csak én vagyok ilyen nyúlszívű,de túl sok volt.

-Emma! -hallottam a nevemet. Megráztam a fejem és hangra koncentráltam. Skyler rohant végig a folyosón.Olyan lendülettel ölelt meg,hogy feldőltünk. A három bandatag nevetve elsétáltak mellettünk. Az ikrek meg zsebre tett kézzel néztek minket ahogy a földön fetrengve nevetünk.
-Ügyes voltál! -hatalmas cuppanós puszit adtam a vöröskének.
-Köszi! -lassan feltápászkodott és felhúzott.
-Bill mesélte,hogy rád mászott néhány barom. Ugye nem esett semmilyen bajod?!
-Nem. Jól vagyok.
-Remélem is. Oké. -bólintott,majd az ikrekre nézett. -Várjatok meg kint,mindjárt jövök,csak beszélek a srácokkal. -kacsintott és bement az öltözőbe. A fiúkkal lassan elindultunk ki. Elég nagy volt a tömeg,de nem velünk foglalkoztak. Egymásnak mesélték az élményeiket és arra vártak hátha feltűnik valamelyik bandatag. Így még az ikrek jelenlétében is simán kitudtunk osonni az árnyékos,sötét helyeken. Még a parkoló sem jelentett gondot. Szegény vöröskének már annál inkább,de okos kis nő lévén megoldotta. Rögtön mesélésbe kezdett. Így mesemondás közben el is illant a hazafelé vezető út. Egyszerre csak azon kaptam magam,hogy már otthon vagyunk és mindenki kiszáll. Mindenki legalább kétszer körbefutotta a házat mire én felmásztam az emeletre,lefürödtem és megkerestem a kedvenc pólómat. A kis szőke Pindúr Pandúr volt rajta.
Lementem a többiekhez a nappaliba.
-Hát veled meg mi történt? -Tom nagy szemekkel nézett rám. -Nem pizsama partiba megyünk kicsi lány,hanem bulizni. Tudod ahol a lányok miniszoknyában rázzák nem pedig pólóban és tangában.
-Nem megyek veletek. -leültem Bill mellé és a mellkasának dőltem.
-Ohh... Biztos? -határozottan bólintottam neki. -Oké. Skyler,Bill menjünk!
Sky felpattant,de Bill mozdulatlan maradt. -Ehhh...-hatalmasat sóhajtott. -Én sem megyek.
Tom kérdőn nézett rá. Bill nem szeretett volna magyarázkodni csak diszkréten felém intett a szemével. Hiába a nagy diszkréció, én észrevettem.Nem bírtam ki ezt szó nélkül: -Miattam ne maradj itthon! Menj,érezd jól magad!
-Jaj,kicsim! -nevetve magához ölelt. -Mikor érted meg,hogy nekem többet ér egy összebújós este,mint egy részeg éjszaka?
-Akkor ezt elintéztétek magatok között. Mi léptünk! Csáó! -Tom intett és elment Skylerrel. Én meg még mindég ott voltam Bill mellkasára szorítva és pislogtam.
-Bill,megfojtasz...
-Oh bocsi! -karjai lazultak.
Négykézlábra emelkedtem,hogy közelebb legyek az arcához. Könnyedén magához húzott és megcsókolt.
-Baby...! -morogta kissé rekedten.
-Mire gondolsz most? -végigsimítottam a mellkasán.
-Éppen arra,hogy... -közelebb hajolt a fülemhez. -...leveszem rólad a pólódat. Végigcsókolom a melledet,kiszívom a nyakad, aztán hagylak egy kicsit játszani. És ha nem bírunk magunkkal,akkor lehúzom a bugyidat,becsúsztatom az ujjam.És ha készen állsz akkor az ölembe húzlak és lassan meglököm a csípőmet.
-Ahham...-megnyaltam az ajkaimat. -Kezdésnek kapok egy csókot?
-Akár kettőt is. -nem is ragozta tovább,rögtön rátapadt az ajkaimra. Izgatóan,hevesen csókolt. Olyan volt,mint egy gyümölcstál, minden benne volt; szerelem,vadság,vágy. Akár azonnal képes lettem volna odaadni magam. De azt mondják minden jobb,ha késleltetjük.
Felálltam és megigazítottam a pólómat. Futólag a meglepett fiúra pillantottam. -Iszunk valamit?
-Ahha. De nem hiszem,hogy nagy a választék.
-Nem baj!
Kimentem a konyhába. Kinyitottam a hűtőt. Megugrottam a hidegtől. Összeszedtem minden melegségemet és lehajoltam a mélyhűtő felé. Átjárt a tökéletesség érzése mikor megtaláltam a nagy üveg bort.
-Baby! -kiáltottam. -Bor jó lesz?
-Tökéletes. -zsebre vágott kézzel csoszogott be Bill. Oda ugráltam elé és kezébe nyomtam az üvegnyitót.
Ameddig azzal foglalatoskodott addig én a poharakért nyújtózkodtam. Elég nehezen,de elértem és sikeresen leértek a pultra.
Bill mosolyogva ölelte át a derekamat és adott egy édes csókot. Ajajj! He nem csinálok valamit akkor nem lesz túl hosszú ez a borozgatás. Úgy gondoltam kicsit könnyítek az én kis kincsemen. Lágy csókokkal hintettem a nyaka legérzékenyebb pontját,közben a kezem egyre lejjebb kalandozott végül megállt Bill nadrágjának szegélyénél. Kicsit elhúzódtam,hogy kitudjam csatolni az övét és a gatyáját. Nem kellett tovább ügyködnöm vele,mert egyszerűen lecsúszott a bokájáig. Szegénykém ott állt szorosan mellettem,mint aki karót nyelt. Lehet fáradt volt vagy csak nem elég kanos,de nem fogta fel mit akarok. Utolsó lényegre törő próbálkozásomként először lágyan majd vadul megharaptam a nyakát. Apró sóhaj hagyta el ajkait ami arra késztetett,hogy a kezem becsússzon a boxerébe. Nem vezettem fel neki semmit,csak rámarkoltam a férfiasságára. Csípője lendült és több nyögés is elhagyta a száját. Arcát a vállamba temette és a nyakamba nyögött. Bizsergető volt érezni forró leheletét,miközben a kezem között türelmetlenül ficánkolt. Erősen és határozottan kezdtem el mozgatni rajta a kezem. Bill nagyokat nyögött. Testét kiverte a víz és egyre erősebben kapaszkodott belém. Többször is megremegett és a nevemet kezdte el hajtogatni. Kezdett totál elszállni. Az elő cseppek is kezdtek megjelenni amit elmaszatoltam,hogy még jobban csússzon a kezemben. Kifejezetten tetszik is neki.
Bill teste megfeszült, feje hátra bicsaklott és egy megkönnyebbül nyögés hagyta el a száját. Ekkor éreztem,hogy a meleg spermája szétfolyik a kezemben. Lassan lehúztam róla a kezem és arrébb mentem,hogy megmoshassam a kezem. Mikor visszafordultam Bill még csak a boxerét húzta fel. Nem bírtam megállni,hogy ne nézzek végig rajta. Isteni látvány volt nézni,ahogy az arcába hullik a haja miközben nagyon precízen becsatolja az övét,hogy ne legyen túl szoros,de még is tartson valahogy.
Lassan felemelte irtó helyes buksiját és rám nézett. Úgy nézett rám,mint egy ilyet egérke.
-Baj van? -kérdeztem.
-Nem. Jól vagyok! -megfordult és bort töltött. Odajött hozzám és a kezembe nyomta. Már épp szólni készült volna,de megszakítottam. -Menjünk ki! Olyan szép idő van.
-Jó,menjünk. -erőltetetten mosolyogni próbált,de nem bírt. Gondolom nem ez volt a terveiben. De ez engem most nem érdekelt. Csak kicsit szellőzni akartam.
Kiléptem az udvara és felnéztem. Gyönyörű szép csillagos éjszaka volt, kellemes meleg levegővel. Bill mellém állt,de ő nem nézett fel,inkább kicsit meglökött,hogy rá figyeljek.
-Mire iszunk? -kérdeztem.
-Arra,hogy fiatalok vagyunk,szépek és ami a legfontosabb: szerelmesek!
-Szerelmesek...-suttogtam. Aztán összekoccantak a poharaink. Az első korty teljesen beindított. Már attól is  gátlástalannak és részegnek éreztem magam. Ott helyben akartam egyszerre mindent ami számított: boldogságot,szexet és szerelmet. Minden apró porcikám csak Billt kívánta és az,hogy ott állt mellettem még jobban beindított. Mire elfogyott a poharamból az ital, teljesen önuralmam szélére kerültem. Készültem kicsit hátrébb lépni,hogy javítsak a helyzeten,de megbotlottam és egyből seggre ültem. Bill érdeklődve guggolt le mellém.
-Azt hiszem berúgtam. -kezemet a szám elé tartva kuncogtam.
-Ennyitől?
-Ahha. -hirtelen mozdulttal hanyatt löktem őt és lovagló ülésben ültem az ágyéka fülé. Én megmondtam,hogy leteperem! 
-Szeretlek! -súgtam,miközben közelebb bújtam hozzá egy csókért. Végül ajkaim elérték céljukat. Részeges,vérpeszdítő szerelmes csókunk,mintha  végtelenségre lett volna ítélve. Nem akartam,hogy egyszer is el kelljen engednem édes,borízű ajkait. Egyszerre nyögtünk fel a csók végén. Egy darabig még néztem a szemeit aztán legördültem róla.
-Bill, mi volt életed legnagyobb álma a Tokio Hotelen kívül? -oldalra sandítottam,hogy lássam a reakcióját.
-Én mindég álmodozok. Most is. -mosolyogva lehunyta a szemét. -Mindég arról álmodtam,hogy egyszer lesz egy gyönyörű szép feleségem és gyerekem. Szeretnék valahol -egy csendes,nyugodt,kedves helyen- letelepedni és boldogan élni életem végéig. De ez még csak kósza ábránd. Egyenlőre jó itt Hamburgban. Jó érzés zenélni. Na meg, persze... -rám nézett-... nagyon jó szerelemesnek lenni.
-Ahha...-beharaptam az ajkaimat. -Akkor most boldog vagy?
-Boldog! -mély levegőt vett és feltámaszkodott a könyökére. -Na és veled mi a helyzet?
-Nem fűzök nagy szabású terveket. Csak boldog szeretnék lenni. Szükségem van szeretetre...
-Most boldog vagy?
-Boldog...
-Akkor nyugodtan kijelenthetjük,hogy boldog pár vagyunk. -megfogta a kezem.
Még egy darabig az eget néztük, aztán közös elhatározás révén elvonultunk lepedőakrobatika címmel.
Már az ágyban helyezkedtem a sok szatén állatmintás párna és takaró között mikor Bill nagyon feldobva betrappolt.
-Te mit csinálsz? -kérdezte. Felnéztem rá. Nem volt messze. Pár lépesre volt csak az ágytól.
-Helyezkedek. -befúrtam magam öt nagy párna közé. Bill nem reagált mást csak levetkőzött egy szál kis gatyára és bebújt hozzám.  Feltúrta a pólómat és apró puszikat adott a pocimra. Aztán az orrával kezdte el piszkálni. -Vedd le, vagy különben letépem!
Vettem a lapot. Azonnal le is húztam magamról. Terpeszbe húztam a lábam,hogy ő kényelmesen befészkelődhessen közéjük. -Egy tökéletes nap, tökéletes befejezése. -morogta miközben a csókjai már a nyakamat édesítették. Ez ellen szívesen ellenkeztem volna,de nem akartam elrontani a kéjes kedvét.
Bill felegyenesedett és bokájára ült. Kajánul elmosolyodott és elkezdte lehúzni rólam a bugyit. Lehunytam a szemem és vártam. Lábaimat felhúzta a csípőjéhez és kicsit jobb oldalra csúszott. Éreztem ahogy nagyon lassan belém csúsztatja a középső ujját,majd ezt követte még egy. Körkörösen mozgatta,aztán ki be, hol gyorsan,hol lassan aztán ismét gyorsan.
Nagy nyögések hagytál el a számat. Erősen kellett kapaszkodnom a lepedőkbe,hogy ne menjek el olyan gyorsan. Nem gondoltam volna,hogy ennyire ki vagyok éhezve,hogy egy kis ujjazástól is képes lennék elmenni. Végül megállítottam Billt. Feljebb csúsztam az ágyban. Szinte már ültem mikor magamra húztam Billt. -Kérek egy csókot! -dorombolva simultam hozzá meztelen testéhez. Bill teljesítette amit kértem. Hevesen megcsókolt,közben rátapintott a mellemre is. Nagyot rándult a testem mikor megmarkolta.
-Akarlak. -nyögte. -Leszarok mindent! Nem érdekel a média! Nem érdekel,ha valaki ellenzi még,ha ő a saját anyám is. Semmi nem érdekel,csak TE!
-Szeretlek Bill! Még az életemnél is jobban! -nem akartam ezzel foglalkozni. Nem akartam a szavak súlyával törődni. Csak Billt akartam,de őt minden áron. Lehunytam a szemem és úgy csókoltam meg őt.
Bill levarázsolta magáról a boxert és a tőle telhető legóvatosabb módon belém hatolt. Egyszerre nyögtünk fel. Lassan kezdett el mozogni,de így is több volt,mint  varázslatos. Egy pillanatra sem akartuk elengedni egymás ajkait,csak a nagyobb lökéseknél távolodtunk el picit,de rögtön egymás szája után kaptunk. Kedvem lett volna leállítani az idő múlását. Még egy nagy és egy kicsi aztán megint nagy és végül becsengett a végszó. Megállíthatatlanul. Bill nem azonnal szállt ki belőlem. Csak kis idő múlva egyenesedett ki és gördült le rólam.
-Bill.. -felé fordultam. -...olyan jó,hogy itt vagy nekem. Nem válaszolt csak büszkén a mellkasára húzott és megcsókolt.