Teljesen rendbe jöttem. Ismét a makk egészséges lány voltam. A múlt héten pedig ide költözött a testvérem; Szofia, férje Jeremmy és a kis fiúk Mark. Végre nem voltam egyedül amikor Bill elment a dolgait intézni. Nyugodt szívvel hagyott otthon,hisz tudta: nem eshet bajom. Én nagyon élveztem a kis Markkal játszogatni közben pedig az élet nagy kérdéseiről beszélgetni drága nővéremmel.
A fiúk épp lefoglalták magukat: Bill az MTV díjátadójára ment Jer pedig új munka helye irodájába ment.
A kis fiú a nappaliban játszott, mi pedig a konyhában ténykedtünk.
-Jeremmy talált egy nagyon jól fizető állást. -Törte meg a köztünk honoló csendet Szofi.
-Igen? Hol? -Érdeklődve figyeltem rá.
-Hamburgban egy nemzetközi építészeti társaságnál? Sőt még a nagy főnököt is jól ismeri. Részvényeket vásárolt.
-Részvényeket? Ez egy kicsit veszélyes nem gondolod?
-Meg fordult a fejemben hogy lebeszélem róla,de hajthatatlan. Ami a legjobban aggaszt.... -Itt elakadt.
-Mi?
-Élet biztosítást kötött. Tegnap nyomta a kezembe a papírokat.
-Szeretné biztosítani a jövőket. Ez mi a nagyon furcsa?
-Félek nem tiszta üzletbe keveredik.
-Ugyan már. Szerintem Jer van olyan okos felnőtt férfi,hogy ne menjen bele. Itt vagy te és Mark. Kockáztatná a családja életét?
-Remélem igazad van ....-Sóhajtott.
Délután a ház urai még nem értek vissza. Úgy döntöttünk elmegyünk sétálni.Túlzottan még úgy se néztem körül a környéken mióta itt vagyok. Csak a bevásárló központba járkáltam. Szórakozni Hamburgba jártunk. A két városban töltöttem az életemet. De élveztem. Amikor kellett bementem a hotelbe a rend kedvéért. Boldog párkapcsolatban éltem.Körülöttem volt a családom egy része. Nagyszerű barátaim voltak, igaz egy csapat fiú,de ahogy a mondás tartja: egy fiú barát jobb,mint száz kétszínű barátnő! Teljesen igaz!
Éltem az életemet,mint egy hercegnő!
Berlin utcáin való sétálgatás pedig még inkább fokozta a boldogságomat. Mark önfeledt kacagása. Hihetetlen kis krapek volt. Szép barna szemei és göndör haja kiemelte azt a huncut vigyorát. Aki csak ránézett egy eleven 2 évest látott maga előtt. Az emberek csodálkozva néztek a futkározó fiúcskára.
-Emma dele! -Kiáltotta közben tapsolt. Oda siettem és felkaptam őt.
-El fog törni a cipőm sarka ettől a sok emelgetéstől.
-Ha így folytatjátok biztos! -Fogta meg a vállam Szofi.
-Na nem baj. Majd Bill bácsi vesz másikat. -Nevettem.
-Mikor lesz otthon Bill bácsi? -Hatalmas mogyoró szemeivel tündérien pislogott rám.
-Ömm nem is tudom. Biztos nem előbb mint apa.
-Tényleg! Nem adnak elő közvetítést a díjátadóról?
-De! Valahogy most kezdődik.
-Menjünk! -Intett. Elindultunk haza felé.
A telefonom csörögni kezdett. Letettem a fiúcskát. Előkotortam a mobilomat. Tom neve és száma állt a kijelzőn.
-Halló? -Szóltam bele.
-Emma? Szióka! Csak annyit akarok mondani...
-Tom add ide azt a geci telefont! -Ordította egy hang.
*
-Nem! -A gitáros magához szorította a telefont. -Na szóval csak annyi hogy Billt épp most szedték ki a totál káros kocsiból.
-De jól vagyok!! -Bill átnyúlt a bátyja háta mögött a fülénél tartott telefonhoz. Hirtelen mozdulattal kapta ki ikre kezéből a mobilt. Kinyomta a hívást.
-Öcsi cseszd meg! -Dühöngött a gitáros.
-Ezt hagyd meg nekem oké? -Elővette a sajátját. Megkereste Emma számát. Egy ideig csak nézte a kijelzőt. Az agya zakatolt. Mit fog mondani a lánynak? -Szívem most szedtek ki a totál káros kocsimból,mert elém vágtak.De aggódj jól vagyok! Még ma este fellépek.
Végig futottak a szavak a fejében. Mást nem tudott mondani. Nagyot sóhajtott és hívta a párját.
-Bill! Mi van? Milyen baleset? -Hangzott a lány rekedtes hangja.
Az énekes elmondott mindent ami megfordult benne és még ki egészítette. Nagyon nehezen sikerült lenyugtatni barátnőjét. Erősködött,hogy hívjanak orvost meg egyebek. A koncertet még inkább nem szívlelete,de végül belátta: szíve választottja jól van!
*
-Na mi a helyzet? -Szofi rémülten nézett rám.
-Ez nem az utca közepén kéne megbeszélnünk. -Körbe néztem. A fiatal nő kézen fogta kis fiát és elindultunk vissza felé.
Becsuktam magam mögött az ajtót. Sóhajtottam egy nagyot.
-Elmondod? -Nővérkém meredt szemekkel nézett rám.
-Nincs más választásom. -Nekidőltem az ajtónak. -Billnek ma délelőtt balesete volt.
-Megsérült? -Szívére emelte a kezét.
-Nem. Jól van. Kisebb sebekkel megúszta,de nehezen dolgozza föl. Mondtam a orvost,de azt mondta,hogy megvizsgálták.
-Itt vannak Berlinben igaz?
-Igen.
-Emma! -Karon ragadott és behúzott a nappaliba. Ott a megmarkolta a vállamat, lenyomott a kanapéra. -Hiába ez az extra nagy külső. A kihívó ruha.A smink. A 10 centis sarkak. Tudod hogy aggódsz Billért.
-Igen,aggódom érte,de nem tilthatok meg neki semmit.
-Csak mond el mi bánt!
-Most semmi...-Lehunytam a szemem. Már készültem kiönteni a szívemet,de a hirtelen ajtó csapódás megszakította.
-Sziasztok lányok! -Lépett be Jeremmy.
-Szia! -Köszöntünk.
-Hol van Mark?
-Itt vagyok apa! -Ugrott a kanapé elé. Oda szaladt az apjához. Szofi is a férjéhez lépett. Csókot adtak egymásnak.
-Emma és Bill is szoktak puszit adni egymásnak. -Tette csípőre kezeit a kis srác. Erre csak nevettünk.
-Hugival főztünk. Kíváncsi vagyok a véleményedre.
A kis család eltűnt a látó körömből.
Hátra dőltem és néztem a plafont.
Kilenc óra körül hárman ültünk a nappaliban és beszélgettünk. Mark aludt. Bill pedig még mindég nem jött meg. After partin lenne? Vagy még mindég nincs vége?
Aztán kattant az ajtóban a zár. Nyikorgott egyet és megint kattant a zár. Kulcsok csörögtek. Meg jött...
-Bill? -Felálltam. A sötétségből lassan formát nyert a fiú vékony,erős teste. Haja felállítva kissé szét esve,de még tartotta magát. Szűk,szürke nadrág volt rajta és egy fekete póló a Rock is Dead felirattal. Arca sápadt volt és beesett.
-Sziasztok! -Nyögte halkan. Senki köpni nyelni nem tudott. Próbáltam megtartani az egyen súlyomat. Amikor felé léptem szinte éreztem hosszú lábaim remegését. Átkaroltam a nyakát és a nyakához bújtam. Az ő karjai a derekamra fonódtak. Ahogy elengedtük egymást Szofi szólalt meg először:
-Bill jól érzed magad?
-Persze,persze csak fáradt vagyok. -A szeméhez nyúlt hogy letöröljön egy kis zavaró sminket. -Holnapra szabad vagyok szóval lesz időm kúrálni magam. De ha nem bánjátok én felmegyek. -Gyenge puszit adott az arcomra, aztán fel ment. Egy darabig még álltam és néztem az üres semmiségbe.
-Soha nem láttam ilyen ridegnek és nyúzottnak. -Suttogtam.
-Egy baleset komoly dolog Emma. Plusz egy fellépés: kikészült. -Válaszolt Jeremmy.
-De nem érted? -A férfi felé fordultam. -Meg is halhatott volna. Épp hogy él és ennyire elutasító velem szemben!Abban az előbbi kis ölelésben semmi nem volt az arcra pusziban meg végképp.
-Megértelek,de gondolj bele mi mehet végbe benne. -Szofi szintén fel állt. -Segítened kell neki nem pedig nyafogni!
-Jó hagyjál most azzal milyen nyafogós liba vagyok.
-Nem vagy nyafogós liba!
-Hagyd már!
-Jó hagyjuk.
-Asszem' én is fel megyek. -Beletúrtam a hosszú hajamba. -Jó éjt!
-Aludjatok jól .-Mondta a házaspár.
Elindultam a sötétségben,fel a lépcsőn,át a folyosón a szobámig. Még egy kis fény szűrődött ki a két ajtó szárny nyitott résén. Beléptem. Jobbra néztem a hatalmas franci ágyra. Bill a hasán aludt. A haja vizes volt és össze vissza állt. Mellette az éjjeli lámpa világított a hatalmas ablakon pedig a hold. Becsuktam az ajtót. Átvágtam a nagy szobán és az ágytól nem messze eső fürdőbe mentem. Felkapcsoltam a villanyt és becsuktam az ajtót. Megláttam az énekes ruháit a szennyes kosárban. Fogtam magam leöltöztem és beálltam a zuhany alá. Hirtelen ötlettől vezérelve a zuhany alatt mostam meg a fogam.
Vagy fél óra piperázkodás után kerültem ágyba. Csak egy pólót és egy bugyit vettem fel,úgy feküdtem be Bill mellé. Fél álmomban éreztem hogy átölel.
-Jó reggelt! -Köszöntem nyűgösen.
-Jó reggelt! -Köszöntek szinte egyszerre. Nevetni kezdtek.
-Mi az?
-Fordítva vetted fel a pólódat! -Mutatott a hátamra a nővérem.
Hátra nézem. A dekoltázs kiemelő rész hülyén mutatott a hátamon.
-Ezért volt ez ilyen furcsa... -Elkezdtem valahogy megfordítani a pólót. Végül levettem,de egy szál beakadt a melltartóm kapcsába. Bill pont akkor ért le és elröhögte magát ahogy meglátott.
-Reggeli vetkőzés a konyhában?
-Nem tudnál segíteni?
-Na jó. -Odalépett hozzám. Éreztem ahogy összehúzza a melltartó oldal pántjait.
-De ne kapcsold ki te hülye! -Hátra hajoltam. A kezem az egekben volt és majd nem hátra estem. -Csak azt a szálat tépd le.
-Azt nem mondtad. -A kezével óvatosan megfogta a cérna szálat és kitépte. -Kész!
-Köszi. -Levettem a pólót,megfordítottam és vissza vettem.
-Mi ez a csoportos korán kelés?
Bevágtam egy WTF(?) pofát. -Még te mondod?
-Jól van én megyek vissza az ágyba.
Alaposan végig mértem őt. Arcán borosta állapodott meg. Felső teste meztelen volt,hosszú lábain pedig fekete farmer.
-Lusta!-Csúszott ki a számon.
-Ehm. -Cica pofit vágott.
-Ma itthon leszel igaz?
-Jaja. Miért?
-Elmehetnénk valahova,kettesben. -Átkaroltam a nyakát, ő a derekamat.
-Mire gondoltál?
-Szórakozni. Ne mond hogy Hamburgban épp nincs semmi klub nyitva.
-Hát van pár...
-Biiilll! -Szakította meg a beszélgetést Mark. El engedtük egymást,hogy Bill felvegye a kis fiút.
Jeremmy-re néztem. Nem nézte jó szemmel hogy Bill ilyen jól ki jön Markkal. Tipikus pasik....pfff.
Öt perc múlva idegesen távozott azzal a mondattal hogy: -Most mennek kell.
Nem érettem Jer viselkedését. Szinte túl bizar volt ahhoz hogy figyelmen kívül hagyjam. Amint lehetőségem került rá megkérdeztem Szofitól mi baj lehet,miért viselkedett Jeremmy ilyen furcsán.
-Nem tudom! -Válaszolta. -Én is észre vettem,mintha nem bírná elviselni Bill jelenlétét.
-De miért?
-Pasik. -Nevetett. -Ők nem értenek minket ők se értenek minket.
-Igaz. -Én is nevettem.
Szofi telefonja csörögni kezdett. Úgy gondoltam jobb ha egyedül hagyom beszélgetni őt. A fiúk a videó játékokat nyomták. Leültem mögéjük a díványra. Amikor vége volt egy szintnek Bill gyorsan felkelt,oda sétált hozzám,lehajolt és megcsókolt.
-Már azt hittem fontosabb a zombik legyőzése mint az hogy megcsókolj.
-Áh nem. -Leült és magához húzott. Felhúztam a lábam,majd a mellkasára hajtottam a fejem. Szofi jelent meg az ajtóban telefonnal a fülén. Elemelte a mobilt és elhívta magával Markot.
Simogatni kezdte a combomat. Egyre feljebb tévedtek a kezei és a dekoltázsom alatt megállt.
